Varga Zoltántól, a baráttól, alkotótárstól, állandó zongorakísérőtől búcsúzott Szigeti Eszter énekesnő a keddi Eszterlánc klubban. Ezt az alkalmat Zoltán emlékének szentelték: az énekesnő mellett többen is megosztották személyes élményeiket a tragikusan fiatalon elhunyt zongoraművészről.

Eszter és Zoltán közel húsz évig dolgoztak együtt. A művésznő a budapesti ETŰD zenekonzervatórium klasszkus ének szakára járt, amikor megismerkedett a jazz tanszak hallgatójával, Zoltánnal, aki Tomsits Rudolf és ifjabb Szakcsi Lakatos Béla tanítványa volt, és számos műfajban mozgott otthonosan.

„Egy húron pendültünk. A zenei ízlésünk, a világlátásunk, a humorérzékünk, a művészetről alkotott  véleményünk és az elképzeléseink is azonosak voltak. Senki nem kísért úgy zongorán, ahogy ő. Annyira ismertük egymás rezdüléseit, hogy csak egymásra néztünk, és ő tudta, hogy ismételni szeretnék egy részt, levegőt veszek vagy megilletődtem adott esetben… Ilyenkor zongorázott valamit én pedig tudtam pihenni. A kettőnk szereplése teljes mértékben közös munka volt, és nagyon tudtunk egymásra figyelni. Együtt lettünk Érdikumok is, még 2016-ban” – mondta az énekesnő az ÉrdMostnak.

Szigeti Eszter a szívének kedves, Varga Zoltánhoz kapcsolódó dalokból válogatott, és miközben énekelt, számos közös pillanatuk elevenedett meg a kivetítőn. És ott állt a sarokban a zongora, amin játszott, rajta a kalapja, alatta pedig a közös fotójuk. Egy asztalkán pedig húszesztendős együttműködésük mementói, a közös CD-k.

De nemcsak ezek a kedves gesztusok idézték meg Zoltánt, hanem a barátok is. Elsőként Aradszki András országgyűlési képviselő búcsúzott. „Biztosan mondhatjuk: Zoli legyőzte a betegségét, mert az nem tudta elvenni az életét. Azt azt az életét, amelyet művészetével, állhatatosságával és kitartásával felénk is továbbított, az örök emlékeket és az örök életet” – fogalmazott a képviselő.

Daróci Lajosné Márta, aki az Érdikummá választott duó értékőre, a Zoltánnal való különleges kapcsolatáról beszélt. „A zenéjén kívül a szemét szerettem a legjobban, azt az örökké mosolygó, csillogó, huncut szemét. Nevetése sose volt gúnyos, inkább ragályos, magával sodró. Csak a fiatalok tudnak így, önfeledten nevetni” – emlékezett Márta.

Habos László, a Temesi Éva Irodalmi Kör szervezője arról a sok zenei ajándékról beszélt, amit a Poly-Art közössége kapott Zoltántól és Esztertől. „Elsőként csatlakoztak a Temesi Éva Irodalmi Körhöz, és kiadványainkban mindig jelen lesz Zoli is, verseit elolvashatják mindazok, akik kézbe veszik ezeket.”

Szabó Aida, az irodalmi kör tagja egy haikut hozott Zoltán emlékére, Móczár Csaba költő pedig első találkozásukra emlékezett.

„Utánozhatatlan humora volt. Szinte a semmiből lecsapó, hol fanyar, szatirikus, hol pikírt kiszólások, vagy a helyzethez illő spontán gegek jellemezték őt, amikor elhelyezte jól irányzott és mindig célba jutó humorbombáit” – jellemezte Zoltánt a költő.

Zoltán emlékét nemcsak a barátok és a közönség őrzi. Maradtak olyan zenei alapok, amelyeket Zoltán készített, és ezeket Eszter a koncerteken le tudja játszani – és tervezi is, hogy az érdi műsoraiba beválogat ezekből. „Minden hónap utolsó keddjén, délután két órakor tartok Eszterlánc klubot a Parkvárosi Közösségi Házban, emellett nagyon sok fellépésem van országszerte. Nemrég voltam egy nosztalgiakörúton, ahová szintén a Zoltán által felvett zenei alapokkal mentem. Tehát ez is egy közös siker volt” – mondta Eszter.