Bármily különös is, egyik nemzeti eledelnek tartott ételünk, a lecsó, csak az 1800-as évek vége felé jelent meg a magyar konyhákban. Jött, látott és győzött, és ma már kevés olyan háztartás van, ahol ne kerülne az asztalra paprika- és paradicsomszezonban.
Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom – ez a lecsó alapja. Hogy aztán szalonnával, kolbásszal, virslivel, tökkel, tojással, rizzsel, tarhonyával, káposztával, babbal vagy krumplival készítjük, mennyi pirospaprikát adunk hozzá, sűrítjük-e paradicsompürével, az már rajtunk múlik – attól is olyan zseniális ez az egyszerű étel, hogy ahány ház, annyiféleképp készíthető, és szinte elronthatatlan.
Erről a VI. Nyugdíjas Lecsófesztiválon is meggyőződhettünk csütörtökön. Túlzás nélkül állíthatjuk: gasztronómiai remekek rotyogtak a bográcsokban az érdi focipályán. A város a paradicsomot, a paprikát és a hagymát biztosította, ami ezen felül volt, azt a csapatok állták.
Ki is tettek magukért a versenyzők, hiszen finom kenyérféleségek, sütemények is díszítették a csapatok asztalait. Idén egyébként tíz érdi nyugdíjasklub, két idősotthon és a Meridiántorna csapata indult a megmérettetésen, ahol három helyezettet és két különdíjast választott ki a zsűri.
Nem volt egyszerű dolguk, volt, hogy többször is kóstoltak, vissza-visszatértek egy-egy tányérhoz. Olyan különleges ízvilágú lecsókat tálaltak fel a résztvevők, amilyet bizony ritkán kóstolhatunk. Csőzik László polgármester és Szűcs Gábor alpolgármester is a zsűritagok közt volt. Mindketten felnőttként szerették meg a lecsót – Csőzik László a politológia professzora hatására lett lecsópárti.
„Volt egy tanyája Pécs mellett, ahova rendszeresen szervezett találkozókat. Ő szoktatott rá a lecsóra. Még ma is megkérdezi, ha lemegyek hozzá: milyen lecsót főzzön, erőset, vagy bivalyerőset?” – emlékezett vissza Csőzik László, aki különdíjjal jutalmazta az érdi erős lecsót.
Szűcs Gábort az egyik barátja által készített tojásos lecsó barátkoztatta meg a lecsó ízvilágával. Természetesen most is volt tojásos változat, és még számtalan féle-fajta.
A Barátkozzunk Nyugdíjas Klub például sűrített paradicsommal bolondította meg a lecsót, ettől a zaft sűrű lett és picit édes. Kétféle kolbász is került az ételbe, ez is hozzájárult a jó ízéhez. Taroltak is vele, elvitték a fődíjat.
A Napfény Otthon csapata tavaly első lett, idén pedig a második helyezést vihették el krumplis-tarjás lecsójukkal, aminek a receptjét is közöljük.
Krumplis-tarjás lecsó:
a megpirított szalonna zsírján picit megkapatjuk a kolbászt, majd kivesszük, és a zsiradékba öntjük a felaprított hagymát. Kis ételízesítőt teszünk rá, arra kerül a paprika, a krumpli, végül a paradicsom, és szükség szerint a fűszerek, no meg a korábban már megsütött kolbász.
A tarját egy nappal korábban bepácoljuk, egy serpenyőben kicsit megkapatjuk, és a majdnem kész lecsóhoz keverjük. Pár percig együtt főzzük, majd tálaljuk.
Harmadik a Béke-Barátság Nyugdíjas Klub lett, füstölt szalonnás, kolbászos, virslis – mondjuk így: klasszikus – lecsójukkal.
A polgármesteri különdíjat az Őszirózsa Nyugdíjas Klub vitte el, csípős, kolbászos, szalonnás változatukkal. Ők először indultak a fesztiválon, így nagyon büszkék voltak az eredményre.
Különdíjas lett a városi idősotthon csapata is. A Topolyból érkező nyugdíjasok egy édeskáposztás változattal indultak idén. Az ötlet nem újkeletű: pár éve az egyik tagjuk javasolta ezt a receptet, és most megvalósították.
Káposztás-kapros lecsó:
Kolozsvári szalonnán megpirítjuk a hagymát, fűszerpaprikával ízesítjük, majd megdinszteljük a gyalult édeskáposztát. Hozzáadjuk a lecsópaprikát és a paradicsomot, fűszereket ízlés szerint. Aki szereti, kapros tejfölt is tehet rá, jól kiemeli a káposzta ízét.
Azok a csapatok sem búslakodtak, amelyek nem nyertek, hiszen így is felejthetetlen napot tölthettek együtt. Ahogy Szűcs Ágnes szervező, a Szepes Gyula Művelődési Központ munkatársa az ÉrdMostnak fogalmazott, a legfontosabb az együttlét. Itt találkozhatnak egymással (és a város vezetőivel) a klubok tagjai, táncolhatnak, nótázhatnak, beszélgethetnek kedvükre. Ahogy az egyik klubtag fogalmazott: otthon hagyhatjuk a gondokat.