Több mint hatszáz gyermek táncoktatását és versenyeztetését biztosítja a Masters Sportegyesület napjainkban. Az akrobatikus rock and roll szerelmesei megtalálják számításaikat a klub berkein belül, óvodás kortól a felnőttig. Az egyesület nagy eséllyel nem jutott volna el arra a szintre, ahol jelenleg áll, ha a száztíz százalékon pörgő Sárdi Anita és Sárdi Adrián nem tették volna bele szívüket és lelküket, no meg tudásukat a Masters felvirágoztatásába. A táncversenyzőkből lett házaspárral, edző és sportvezető-párossal beszélgettünk.

Mikor és milyen apropója volt a megismerkedéseteknek?
Sárdi Anita: Először úgy találkoztam a nálam hét évvel idősebb Adriánnal, hogy ő pontozott egy versenyen, én pedig táncoltam. Mindössze 16 éves kislány voltam. Akkor még nem is beszéltünk egymással. Évekkel később, amikor hazaköltöztem az egyetemről, Veszprémből Érdre, sportegyesületet és csapatot kerestem magamnak, és akkor jött egy lehetőség, hogy táncolhatok párosban. Ezt egy nagyon aranyos barátnőm ajánlotta fel, aki épp abbahagyni készült az aktív táncot, mert félt az akrobatikáktól, és ekkor beajánlott Adriánnak. Elmentem egy edzőtáborba, hogy kipróbáljanak, mennyire vagyok ügyes, jó vagyok-e annyira, hogy a párja lehessek.

A kémia már a legelején megvolt köztetek?
Sárdi Adrián: Már az induláskor éreztük, hogy versenyzőként mindenképpen érdemes együtt dolgoznunk. Az elejétől nagyon jól ment a közös munka és szerencsére az eredmények is jöttek idővel. Ez a közös munka később érzelmekkel is feltöltődött. Először a tánc volt számunkra az az összekötő kapocs, ami alapján naponta találkoztunk és edzettünk, majd a szabadidőnket is elkezdtük együtt tölteni, végül pedig kialakult a szorosabb érzelmi kapcsolat közöttünk. 

Négy-öt évig versenyeztetek együtt, ezalatt volt magyar bajnoki cím, nemzetközi eredmények, világranglista 3. helyezés. Hogy éltétek meg ezt az időszakot, mi az, amire leginkább büszkék vagytok?
Sárdi Anita: Nekem nagyon jó élmény volt, rengeteget utaztunk együtt, szinte egész Európát bejártuk. Különleges helyeken jártunk és mindig jó társaságban táncoltunk. Igazából, akik magyar párosok, szintén jöttek versenyezni külföldre. Jóban voltunk velük, mind a barátaink voltak, úgyhogy ez egy nagyon jó időszaknak számít az életünkben.

Mi az, ami Adriánnak fő erőssége volt, mint versenyző?
Sárdi Anita: Most mondanám, hogy az előadásmód, de nem. Szerintem ő nagyon-nagyon szorgalmas volt és az akrobatikákhoz nagyon jól értett. Megalkotni, asszisztálni… Ugyanakkor látta a hibákat, képes volt kijavítani őket. Nagyon sokat tudott segíteni nekem.

Mi volt az, ami nem egészen úgy működött, ahogy az a nagykönyvben meg van írva?
Sárdi Anita: Talán az előadásmód, de a végére belejött abba is. Volt olyan koreográfiánk, amiben az előadásmód fókuszban volt, úgyhogy megoldotta ezt is.

Adrián, te, hogy jellemeznéd Anitát?
Sárdi Adrián: Anita igazából az ellentétem ebben. Neki nagyon jó volt az előadásmódja, nagyon jól táncolt, de meg kell hagyni, hogy az akrobatikában is kifejezetten ügyes volt. Kitűnő táncost láthattunk benne. Azokban a dolgokban, amikben én nem voltam annyira erős, ő kiemelkedett a mezőnyből, és ezáltal lehettünk sikeresek.

Mikor jött a szerelem?
Sárdi Anita: Nagyon hamar. Amikor elkezdünk táncolni, egy hónapon belül. Az elején titokban tartottuk, mert nem tudtuk, mi lesz belőle, de aztán egyértelmű volt, hogy ez működik és nagyon jók vagyunk együtt.

Úgy látom, működik azóta is, a tánc is, a Masters is, a szerelem is. Nem kérdezem, mert látszik rajtatok…
Sárdi Anita: Igen, jók voltunk együtt, most is jók vagyunk és szerintünk ez már így is marad.

A tyúk volt előbb, vagy a tojás? Azaz a Ti egymásra találásotok vagy a Masters SE alapítása tehető korábbra?
Sárdi Adrián: 2007-ben én alapítottam a Masters SE-t. Nagyjából azokban az években, amikor elkezdtünk együtt táncolni Anitával. Akkortájt már dolgoztam edzőként is, voltak saját csoportjaim és szerettem volna ezeket szervezett formában, egy saját klubon belül végezni. A Masters Budapesten jött létre, majd az Anitával való ismerkedés után egyre inkább fókuszba került Érd, így idővel átkerült a székhely. Anita sokkal több munkát tett bele, neki a fő profilja az edzések tartása volt, én viszont mellékállásként számoltam az edzősködéssel.

Mikor indult jelentősebb fejlődésnek az egyesület, ami már a növendékek fejlődésében, eredményeiben is visszaköszönt?
Sárdi Adrián: Közös versenyzésünk vége felé volt egy pár éves időszak, amikor Anitának már komoly tudású versenyzői voltak, akik előbb-utóbb szintén a Masters Sportegyesületben kezdték el gyűjteni a szép eredményeket, és szerintem 2011 körül volt, amikor ez igazán beindult.

Sárdi Anita: Igen, én 2011-ig egy másik egyesületben dolgoztam és akkor volt egy ilyen döntés, hogy csináljuk a sajátunkat, és ekkor az összes versenyzőmet, összes tanfolyamomat, mindent áthoztam a Mastershez, és elkezdtük együtt Adriánnal és azóta sem bántuk meg. Azt gondolom, nagyon szép eredményeket értünk el a Masters színeiben is és nagyon sokat fejlődött az egyesület azóta

Mindenben megvan az egyetértés?
Sárdi Adrián: Dehogy. Szerintem ez is mozgatja az egyesületet, hogy együtt, közösen, véleményeket ütköztetve tudjuk a legjobb megoldásokat megtalálni.

Meséljetek nekünk az esküvőről, lánykérésről. Két évvel később pedig már érkezett a gyerkőc is, Balázs…
Sárdi Anita: Igen, 2012-ben volt az esküvő és 2014-ben született Balázs. A lánykérés Szicíliában történt, mikor az egyik barátnőm esküvői tanúja voltam. Adriánnal utaztunk oda. Nagyon vicces volt, mert előtte való nap a barátnőm vőlegénye kérdezte is Adriánt, hogy nálunk mikor lesz valami. Adrián olyan határozottan állította, hogy mi még ezzel ráérünk, hogy nem is gondoltam arra, mi fog következni. Nagyon jól előadta magát, el is hittem, hogy ezzel még ráérünk. Aztán másnap megkérte a kezem. Tényleg igazi meglepetés volt. Egy pillanatig sem hezitáltam. Akkor már tudtam, hogy nekem Adriánnal nagyon jó, jók vagyunk a munkában, az életben, nagyon szeretek vele lenni, úgyhogy ezen nincs mit gondolkodni.

Adrián, biztos voltál a dolgodban, vagy azért mindig ott van a férfiben, hogy mi van, ha nemet mond, akár csak azért, mert megijed?
Sárdi Adrián: Úgy gondolom, hogy ismertük egymást annyira, hogy nem volt bennem bizonytalanság. Amikor az ember megkéri valakinek a kezét, akkor persze izgul, de nagyon bíztam az igen válaszban.

Én úgy fogalmaznék, hogy csúcsra járattátok az egyesületet. Tíznél több helyszín, 600 körüli taglétszám, az óvodás korosztálytól a felnőtt versenyzőkig mindenkit meg tudtok szólítani. Rengeteg területi versenyen elért eredmény, országos bajnoki, nemzetközi, magyar bajnoki eredmény. Azt látom rajtatok, hogy nektek ez az életetek. Így is van, vagy csak én gondolom ezt így naivan?
Sárdi Anita: Így is van. Azt szoktam mondani, hogy a második gyermekem a Masters Sportegyesület. Nekem kiskorom óta ez volt az álmom, hogy legyen egy saját egyesületem, hogy ilyen szép eredményeket érjek el a tánc területén, és most hála az égnek egy nagyon jó csapattal dolgozom együtt, nagyon sok edző segíti a munkánkat, illetve dolgozik velünk, és úgy látom, hogy itt Érden és környékén ismerik is az akrobatikus rock and roll-t, és a szülők is lelkesen hozzák a gyerekeket. Látják, hogy mennyit fejlődnek. Úgy gondolom, amit gyerekként szerettem volna elérni, hogy minél többen megszeressék a sportágam, azt sikerült elérnem és ebben tényleg Adriánnak nagyon nagy szerepe van.

A magánéletet, illetve a Masters jövőjét nézve, 5-10 évre vagy akár több évtizedre előre tekintve mi az a vízió, amit magatok előtt láttok?
Sárdi Anita: Az egyesülettel kapcsolatban szeretnénk vidék felé tovább terjeszkedni, hogy minél több települést bevonjunk és minél több gyerekhez eljusson az akrobatikus rock and roll. Szeretnénk továbbra is hozni a jó eredményeket, illetve az edzői gárdámban gondolkodom igazán. Őket szeretném még jobban csapattá kovácsolni, hogy együtt még jobban tudják a munkájukat végezni, tudják segíteni egymást, ők is fejlődjenek, ezért is szeretnénk folyamatosan továbbképzéseket tartani nekik is. Azt gondolom, hogy az az irány, amerre megy az egyesületünk, hogy fejlődünk létszámban, fejlődünk eredményekben, az az, amit szeretnék folytatni. A magánéletben pedig én mindennel elégedett vagyok, úgyhogy reméljük, hogy ez így is marad.