A nyolcadikos Csonka Márk Noel karácsony előtt kért tőlünk segítséget: szerette volna megajándékozni kedvenc tanárát. „Szeretném a rajztanáromnak az itteni utolsó évét szebbé tenni! Mivel nagyon szereti mindenki őt, így arra gondoltam, meglepném, de sajnos nem állunk úgy, hogy tudjunk venni neki nagyobb ajándékot! Ugye, mivel érdi és az ÉrdMost egy igen fontos dolog nekünk, Érdieknek, így egy ÉrdMostos ajándék csomagot esetleg lehetne-e szerezni?” – írta levelében a Teleki suli diákja.

Az Érd Médiacentrum munkatársai természetesen segítettek – mindenki hozott a csomagba valamilyen meglepetést. Az ajándékot aztán Noel adta át a Vinczéné Lőrinc Juditnak, mi pedig megörökítettük a megható pillanatot.

Noel még akkor megkérdezte, tudnánk-e segíteni az év végi búcsúztatásban is. Merthogy nemcsak ők köszönnek el örökre iskolájuktól és tanáraiktól, hanem a rajztanárnő is búcsúzik: nyugdíjba megy, az osztály pedig szeretné meglepni valamivel.

Ennek a meglepetésnek is részesei lehettünk. Márk kérte, hogy segítsünk megvenni egy keménytáblás füzetet, amibe minden osztálytársa, sőt, a tanár kollégák is írhatnak egy-egy szép gondolatot, idézetet. Így az egyik júniusi napon elmentünk együtt egy érdi papírboltba, és Noel – akit két osztálytársnője is elkísért – kiválasztott egy szép, lakatra záródó könyvecskét, ami mellé virágcsokrot is összeállítottunk egy helyi virágosnál.

Az ajándék átadására a pénteki ballagás előtt került sor. Noel és osztálytársnője, Laura  izgatottan vártak rám az iskola aulájában, ahonnan együtt mentünk át a tanári szobához.

„Négy évig tanított minket, nagyon szeretjük Judit nénit” – mondta Laura, aki a Kós iskolában tanul tovább, ahogy Noel is. Mindketten szakácsok szeretnének lenni, és nagyon örülnek, hogy nem kell elszakadniuk egymástól.

„Judit néninek köszönhetjük, hogy megszerettük a rajzot. És bár csak heti egy óránk volt együtt, Judit néni nemcsak az órákon, hanem máskor is segített, ha gondunk volt” – tette hozzá Noel.

A nyolcadikosok nemcsak Judit nénitől, hanem egymástól és az iskolától is búcsúztak pénteken – mint Noel mondta, bizony, túl vannak egy-két síráson. Ennek azonban semmi nyoma nem volt az arcukon, amikor átadták a virágot és a könyvecskét Judit néninek.

A mit sem sejtő tanárnőre a testületi szoba előtt várakoztunk. Mikor meglátott minket, elnevette magát, megöltelte Laurát és Noelt is.

„Már a karácsonyi ajándék is hatalmas meglepetés volt, a rokonságomból Zalától Hajdú-Biharig mindenki gratulált” – mondta mosolyogva Judit néni, hozzátéve: egy pedagógus annak örül a legjobban, ha a gyerekek szeretik és hálásak. „Annyira kedvesek vagytok” – mondta elérzékenyülve a két diáknak.

Mint fentebb írtuk, a tanárnő is búcsúzik az iskolától, ahol harminckilenc évig tanított. Most már a családra, az unokákra szeretne koncentrálni – a nagyobbik most lesz iskolás, a kicsi pedig óvodás. Hogy aztán később visszatér-e a katedrára pár órában? „Soha ne mondd, hogy soha” – nevetett  Judit néni.