„Mindig más, mert mindig más tanulók búcsúznak”, fogalmazott Szilasné Mészáros Judit, a Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatónője, hogy mennyiben lehet különleges egy olyan, évről évre visszatérő és már bejáratott hagyományokkal bíró rendezvény mint a ballagás.

De ez az évfolyam abból a szempontból is kivételes, hogy pont akkor robbant be a koronavírus-járvány, és ezzel együtt a távoktatás, amikor már épp kezdtek volna kibontakozni az új osztályközösségek. Hiszen ezek a diákok akkor még elsősök, azaz kilencedikes voltak, emlékeztetett az intézményvezető.

Ennek ellenére úgy véli, hogy később azért sikerült bepótolni az elmaradt közös élményeket, és mindenki jó szívvel fog majd visszaemlékezni az itt töltött esztendőkre.

„Sőt, mi több, volt olyan diák a ballagási főpróbán, akitől azt hallottam, hogy nem akar még elballagni. De hát mondtam neki, hogy mivel már az osztályozó konferencia is megvolt, így erre nincs lehetőség”, meséli mosolyogva Szilasné.

A végzős Csák Bálint szerint nehéz egy olyan dolgot kiemelni, ami hiányozni fog, ugyanis rengeteg hatás érte őt is a négy év során. Ha mégis mondani kellene valamit, akkor a tanárok útmutatását, a suli hangulatát és a barátokat említené.

„Mégiscsak ez az Alma materünk, és valószínűleg 20 vagy 50 év is múlva is nagy szeretettel, boldogsággal fogunk visszagondolni erre az időszakra”.

„Most persze inkább még izgulunk, és egyikünk se érzi, hogy ennek itt most vége van. De talán az érettségi után a banketten mindannyiukban tudatosulni fog a dolog”, fogalmazott.

Az igazgatónő ennek apropóján elárulta, hogy a ballagást megelőző napon minden végzős osztály elbúcsúzhatott az őket tanító pedagógusoktól. Ez pedig egy igen megható pillanat volt, mert a fiatalok őszintén elmondták a véleményüket arról, hogy mennyi mindent adott nekik ez gimnázium, ami természetes módon a tanároknak is egy jóleső érzés.