Pár szót muszáj ejtenem arról, mi közöm van nekem a földhöz. Első emlékem – vagy talán csak mesélték? – hogy toporzékolok az árvácskák között, míg nagyapám a fenekemre nem csap. Idegessége érthető: már jóval a „maszekvilág” előtt magánkertészete volt Fonyódon. A családi legendárium szerint egészen Siófokig kiterjesztette piacát, ami azt jelentette, hogy – akkoriban még igen csinos – nagyanyám telepakolt két kosarat vágott virággal, fölszállt a vonatra, és a mulatóhelyek úri közönségének kínálgatta. (Öregkorában gyakran dicsekedett azzal, hogy a kor operaénekes sztárja, Sárdi János mindig vásárolt tőle.) Kislánykorom egyik legszebb emléke pedig az volt, mikor nagyanyám megrakta a kosaramat törökszegfű csokrokkal, és – a kis virágárus lány szerepében – kiballagtam a fonyódi piacra.
Anyai őseimet bácskai földjükről űzték el, végül Érden telepedtek le, ahol mindketten a szocialista gyáripart szolgálták boldogtalanul. Szabadidejében – borkészítésben is jeleskedő – nagyapám őszibarackot termesztett, nagyanyám kitartóan művelte sovány parkvárosi konyhakertjét. Édesanyám 80 éves koráig több mint ezer négyzetméteren – ma már „csak” a ház körül – termesztett zöldséget, minden segítség nélkül. (Még tavasszal is főztünk belőle.)
Elég mindez ahhoz, hogy valaki – például én -, akinek soha semmire nincs ideje, évről évre elszántan (bár igen kis terméshozam eredménnyel) kapirgáljon egy darabka félárnyékos földön? Nos, elég! De ne fogjuk mindezt a vérvonalra – „a boldogság a kertben terem”, mondja mindig kedvenc médiakertészem, McMenemy Márk. És tényleg.
Mindenki levehette az eddigiekből, hogy mennyit értek ahhoz, amiről írok, szerencsére anyukám mindig emlékeztet, mikor minek van éppen ideje (most például a sárgarépa és a borsó vetésének), ellát palántákkal is, akárcsak Terike, Ófaluban. Plusz még fölcsipegetek innen-onnan, amit csak hasznosnak vélek.
Idén például kipróbálom, mi lesz abból, ha nem ásom fel a földet. Ez egyébként onnan ered, hogy ősszel nem volt rá időm, de megtaláltam hozzá az ideológiát is: az ökológiai termesztés a talaj lehető legkisebb bolygatását ajánlja – nos, én ennek idén eleget tettem.
Jól állok a komposztálással is – ez a második fontos alapelv -, olyan humuszt ugyan nem tudok produkálni, ami a humusz-nagykönyvben meg van írva, de legalább telehintettem a kertet mindennel, ami alul kijött a két komposztálómból. Ha tápanyagnak nem, hát mulcsnak biztos jó lesz.
Ezzel mindjárt kipipálhatom a harmadik alapelvet is, miszerint a már most is megmutatkozó aszályban sokat számít, ha nemcsak megszállottan gyűjtjük az esővizet, de még talajtakarással is védjük a földet. Anyukám a fejét fogná, ha látná – („Kislányom, hogy néz ki a kerted?! Csupa szemét! Használj inkább voldingert!”) -, de nem mutatom meg neki.
A legnagyobb (majdnem) önellátó ökológiai gazdaság, a somogyvámosi Krisna-völgy ugyan nem adja ingyen immár 30 éves tudását, de egy videó erejéig bepillantást engedtek a Kert TV stábjának. Szépen látszik belőle, milyen gondosan megtervezett négy évszakos rendszer működik ott, melynek alapja – vegyszerek helyett – a növények egymásra hatását kihasználni a talaj termőképességének fenntartására. Krisna-völgyben sosincs szabad föld: télen például talajtakaró növénynek káposztát vetnek, hüvelyeseket, fűféléket, ami táplálja a talajt, vagy takarmányul szolgál barátaiknak, a szentként tisztelt teheneknek. Akik azután a trágyájukat adják hozzá az élet természetes körforgásához.
Két dolgot nem nélkülözhet a kert: az időt és a törődést. Az utóbbi erőből nem megy, csak belülről fakadhat. Vagy talál benne valaki örömöt, hogy szinte a semmiből, egy körömpiszoknyi magból élet sarjad, és lehet repesve várni, mi lesz belőle – vagy megette a fene az egészet. Az idő meg olyan, hogy valahogy mindig kerül a fontos dolgokra. Én például esténként zseblámpával csigavadászatra járok – hisz olyankor bújik elő Isten leghaszontalanabb egyben legszaporább teremtménye, ez az evolúciós zsákutca. (Megkérdeztem egyszer a „ne ölj és ne árts!” parancs szerint élő krisnás gazdálkodókat, mit tesznek a krumplibogárral és a csigával, de csak rejtelmesen mosolyogtak.)
Simán ellenne az ökoszisztéma a paradicsomot szívogató büdös bogarak nélkül is, de ha már lenniük rendeltetett, kénytelen vagyok két cikkírás közt egy vízzel teli edénykébe pöckölni őket. Esküszöm, a legjobb feszültségoldó foglalatosság. Ja, ezt még nem is említettem az alapelvek között: a gyomoktól és a kártevőktől óvni kell a kis védenceinket.
Művelgessük kertecskéinket, ajánlották mindig is a bölcsek. Az eredmény szinte mindegy is, hiszen a jól végzett munka legfőbb jutalma az, hogy elvégezhettük, mondotta volt Mahatma Gandhi. De azért ha most valaki elszór egy tasaknyi rövid tenyészidejű sárgarépamagot az előlocsolt földbe, 1-1,5 centi mélyen, laza talajba, még arra is jó esélye van, hogy előbb-utóbb szép sárga gyökereket húzgálhat ki onnan.
