Szeles, hűvös volt a vasárnap délután, a nap is csak időnként bukkant ki a felhők mögül, mégis, a Beliczay-szigetet borító lila és fehér virágszőnyeg már a tavaszt ígérte.

A fák is ébredeznek már téli álmukból, duzzadnak a rügyek, de a törzsek még fakók. Nem is baj, annál jobban látszanak az erdő kora tavaszi ékességei: a csillagvirág, a hóvirág, az odvas keltike, valamint a tőzike.

Ez utóbbival ugyan nem találkoztunk közel kétórás körsétánk során, de ezt nem bánta senki: volt elég látni- és felfedeznivaló a Kertbarát Kör idei csillagvirágtúráján.

A csillagvirág védett, hagymás növény, amit még a fakitermelés sem pusztít el (ahogy a hóvirágot sem, szerencsére).

A szigeten nagyon gazdagon nő – van ugyan az ország más területein is, mégis, Érden kiemelkedően sok van ebből a kedves növénykéből.

Sokan jönnek ezekben a napokban a kis virágokban gyönyörködni, illetve lefotózni őket. Szedni azonban nem szabad belőlük, ahogy a hóvirágokból sem (aki ezt megszegi, bírságot fizethet).

Felesleges is letépni őket – ezek a növények az élőhelyükön mutatnak igazán.

A kertbarátok ingyenes, vezetett sétája már hagyomány így tavaszelőn: korábban Németh Antal elnök vezette, de mivel egészségi állapota ezt már nem teszi lehetővé, csak az indulásnál köszöntötte a csoportokat.

Azért a többesszám, mert két turnus is indult március 5-én: egy reggel kilenckor, egy pedig délután két órakor. Mindkét csoportban körülbelül ötven-ötven érdeklődő volt – a séta méltán népszerű.

A délutánihoz csatlakozott Csőzik László polgármester is, feleségével, kisfiával és Árnyékkal, a németjuhásszal – hiszen ez egy gyermek- és kutyabarát séta volt, amit ugyanannyira élveztek a fiatalabbak, mint a négylábúak és az idősek.

A reggeli kirándulókat Mocsári Vazul természetőr vezette, a délutáni csoportot Süle Zsolt. A 9 órakor induló turnuson nem voltunk, de a délutánit végigjártuk Zsolttal, aki hét állomást iktatott be.

Az elsőn elmondta, hogy a sziget milyen szerepet tölt be a Duna, illetve az érdiek életében, főleg természetvédelmi szempontból.

A második állomáson az erdőről, a telepítés céljairól és a fakitermelésről tudhattunk meg többet, a harmadikon pedig az ártéri részt mutatta be Zsolt, és beszélt a Natura-2000 programról is. A negyedik állomáson megismerkedhettünk a hódokkal.

Személyesen ugyan nem sikerült találkozni velük, ám Süle Zsolt sokat mesélt róluk. „A természetvédők szerint a hódok, ha nem szaporodnak túl, nem ártalmasak.”

„A hódok a természeti egyensúly részei. Nem kell őket irtani – meg kell oldani azt, hogy olyan helyen maradjanak, ahol nem okoznak nagyobb kárt” – hangsúlyozta.

A következő állomás a sziget vége volt, a Sulák-patak befolyásánál. „Régebben egy ragadozómadár fészkelt itt, de valamiért elköltözött, máshol fészkel” – mondta Zsolt.

Bár az erdő nem háborítatlan, hiszen a fákat ipari célokra hasznosítják, mégis, a madarak nyugalmat és eleséget találnak a szigeten.

Az utolsó megálló egy olyan erdőrészen volt, ahol fakitermelést végeznek épp – erről is hallhattunk pár mondatot. A kerbarátoktól ennél a pihenőnél pogácsát is kaptunk – így senki nem ment haza éhesen.

Sem éhesen, sem élmények nélkül, mert bár a kirándulás olyan részeket érintett, ahol a résztvevők többsége már járt, ez a csodálatos virágszőnyeg mindenkit elvarázsolt. „A természet mindig más és más arcát mutatja” jegyezte meg az egyik kiránduló.

Süle Zsolt az utolsó állomáson elmondta: bár a fakitermelésben érintett területeken ideiglenesen eltűnik a csillagvirág és a hóvirág, a hagymások túlélnek – és pár év után újra kihajtanak.

Képünkön is látszik: ez a pici növény a kivágott törzsek, ágak között is utat tör magának.

Aki kedvet kapott a sétához, annak érdemes a napokban beiktatni egy kirándulást a Duna-parton, hiszen a tavaszjelző kék virágok már nem sokáig díszítik a talajt.

Bár a sziget ösvényei általában nem sárosak, ahol az erdészeti gépek kimélyítették a talajt, ott bizony megül a víz. Ezért érdemes túracipőt vennie annak, aki szeretné bejárni a sziget útjait.