Afrikában az a szólás járja, hogy a fehér embernek órája van, az afrikainak pedig ideje. Mármint a vidéki afrikainak, akit még nem ért utol a globalizált piacgazdaság, nincs mosógépe, folyóvize sincs. És egészében sokkal több időt kell fordítania a mindennapi túléléshez szükséges teendőkre, mint nekünk, a gépesített háztartásainkban, ahonnan akár ki sem kell mozdulnunk, pár kattintással szinte bármi házhoz rendelhető.

Legkínzóbb hiányunk mégis: az idő. Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk? Az adventi ünnepvárást korántsem a csendes áhítat, a békés lassulás, sokkal inkább a fejveszett ámokfutás jellemzi: a reménytelen küzdelem az idővel. Reménytelen, mert ahogy kérlelhetetlenül őröl az időmalom, úgy darálja be reklámok táplálta szép álmainkat a csilingelős, sütemény- és tisztalakás illatú, ajándékbontogatós, boldog mosolyos karácsonyról.

Hogy ez idén ne így legyen, az Érd FM Bundáskenyér műsorának házigazdái két időmenedzsment-szakértőt hívtak meg, hogy segítsenek, hogyan lehet rendet vágni a teendők dzsungelében. Hisz végül is ez a titok nyitja – szögezték le mindjárt a vendégek. Szerintük nem az időt kell menedzselni, hanem a feladatokat. Vannak ehhez jó gyakorlatok, ezeket meg is osztják a hallgatókkal.

Azonban úgy vélték, két erényt kinek-kinek magának kell gyakorolni: fontossági sorrendbe rendezni a teendőket, és ami már nem fér bele, azt elengedni. Nos, itt kezdődnek a nehézségek, mert egy fájó sejtelem kopogtat be az ajtón: „lehet, hogy nem vagyok tökéletes?”

Legyen az idei karácsony az, amikor ezt a gondolatot is beengedjük az ajtón!