Az érdi Landi Gabriella az OVB Beach Girls tagjaként megnyerte a portugáliai női strandkézilabda Bajnokok Tornáját (erről a Playoff-ban beszélgetett vele Pecsuvácz Péter kollégánk), és övé lett a legjobb védő játékosnak járó különdíj is. Gabival a kezdetekről, no meg a munkás hétköznapokról beszélgettünk.

Mikor kezdett kézilabdázni?

Az ÉRD csapatában nevelkedtem, nyolc éves korom óta kézilabdázom. Ez nálunk családi hagyomány, apukám is kézizett fiatal korában, és a nővérem is ezt a sportot választotta. Már pici koromban is jártam az ÉRD meccseire. Most nem saját színekben játszom, mert a csapatom kölcsönadott a Szent István SE-nek.

Nem volt nehéz a váltás?

Jól érzem magam a Szent Istvánnál. Azért döntöttünk így, mert több játéklehetőséghez jutok. Az edzések mellett tanulok, a Testnevelési Egyetem rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakára járok. Ez már a harmadik évem. Szeretnék továbbmenni humánkineziológiára, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Mit szóltak az elért sikereihez az évfolyamtársai? Gondolom, tudnak róla.

Levelező szakra járok, így csak a közösségi oldalakon gratuláltak.

A tanulás mellett hogy készült fel a strandkézi világversenyre?

Nem az egyetemmel volt nehéz összeegyeztetni, hanem a teremkézivel, hiszen mindennap edzünk, van, hogy kétszer is. Így nem fér bele az, hogy napközben kimenjünk a homokra egy kicsit mozogni. De azért, amikor nem volt meccs, megoldottuk.

Mennyiben más a homokos pályán edzeni, mint a teremben?

Nagyon. Jól megerősít, mert a futás sokkal nehezebb, mint a csarnokban.

Ráadásul nincs tető a versenyzők feje felett, a homok forró vagy épp hideg…

Így van. Sokszor a nap úgy felmelegíti a talajt, hogy alig lehet rálépni. Szerencsére a nagyobb versenyeken öntözőrendszerrel locsolják fel a pályát a meccsek között. És akkor is játszani kell, amikor esik az eső. De ez sem állít meg.

A nehézségek után beszéljünk a szépségekről is…

Nekem mentálisan nagyon sokat segít a strandkézilabda, tudok belőle erőt meríteni, és próbálom a tapasztalatokat, eredményeket kamatoztatni a kézilabdában is. Jól kiegészíti egymást a két sport.

Hogyan kezdett strandkézilabdázni?

Tizenkét éves koromban adódott a lehetőség, hogy elmenjek egy kiválasztónapra – és ottragadtam. Évekig készültem a junior válogatottal Törökszentmiklóson, és több világversenyen is részt vettem velük. Miután kiöregedtem, behívtak a felnőtt válogatottba is.

Emlékszik még a kezdetekre?

Nagyon nehéz volt, mert gyerekként nem voltak komolyabb versenyeink, csak az edzések. Erre persze szükség volt, hiszen el kellett sajátítani a kézilabdától eltérő szabályokat. Emlékszem, először milyen nehéz volt futni a homokban. Mégis magával ragadott. A mérkőzéseket pedig nagyon vártam. Ez a kézilabdánál sincs másképp, minden játékos a meccset várja, de a strandkézilabdánál ez még inkább így van.

Miért? Ennyire mások a szabályok?

Igen. Egy meccs kétszer tíz perc, és ha az első szettet az egyik csapat, a másodikat pedig az ellenfél nyeri, szétlövésre kerül sor. A pontozás is más.

Meddig lehet csinálni ezt a sportot?

Mint a teremkézilabdát. És én minél tovább szeretném. Nagyon jó élményeim vannak, és az elért sikerek sokat hozzátesznek az életemhez.

A sikereken kívül mit ad a sport egy fiatal számára?

Alázatra tanít. És önismeretre. Amit a sportban megtapasztalok, tanulok, azt az életem több területén is tudom kamatoztatni. A kézilabda nagyon sok mindent adott nekem, és csodálatos érzés ott állni a dobogón, de a legfontosabbak az emberi kapcsolatok, az, hogy csapatban játszhatom.

Hogy látja, a kitartása annak az eredménye, hogy sportol, vagy eleve kell ez a tulajdonság ahhoz, hogy sikeres legyen?

Kezdetben, amíg még nem jönnek az eredmények, magunkból kell merítenünk az erőt, de utána már a sikerek is motiválnak. Úgy gondolom, a saját, belső erő és az eredmények adta kitartás egyaránt fontos.

Mennyit tud pihenni? Nyáron volt ideje egy kicsit kikapcsolódni?

Az edzések miatt csak egy hét pihenő jutott, de ez nem volt gond – nagyon szeretek kézilabdázni.

Hamarosan itt a születésnapja. Vágyik valamire az aranyérem után?

Ez a győzelem maga egy ajándék.