Ponyiczki Szilvia Budapesten született, de sokáig Érden élt, tizenöt éve pedig Angliába költözött. Eredetileg építészmérnök, ám a Nottinghami Egyetemen művészeti mesterdiplomát is szerzett. Az Érdi Galériában ez az első egyéni kiállítása, de csoportos tárlaton, illetve az idei Művésztelepen is részt vett, ahol, mint mondta, nagyon jól érezte magát: „Sokat számít, hogy láthattam másokat dolgozni. Általában nagyon lassan festek, sok időt töltök el egy-egy képpel. Itt több vásznat kaptunk, ez motivált, hogy mindet fessem is meg, és változtattam a módszereimen, hogy mindet be is tudjam fejezni. A művészet nincs országhoz kötve, azt hiszem, ugyanazokat a témákat festeném Magyarországon is, mint amiket Angliában. Talán annyi a különbség a két ország között, hogy Magyarországon személyesebbek a művészek közötti kapcsolatok, jobban ismerik egymást.”
A kiállítást Petri Anikó művészettörténész nyitotta meg, aki a laikusok számára is érthetően elemezte a kiállított alkotásokat. Hangsúlyozta, nem kisebb feladatra vállalkozik a művésznő, mint hogy a minket körülvevő látható és láthatatlan világot ábrázolja. A képek meditatív állapotban keletkeztek, és arra ösztönzik a nézőt is, hogy ne csak a szemével lásson, hanem elméjét és lelkét is nyissa meg.
Munkája a személyes és kollektív tudattalan világának feltárására irányul. Alkotói folyamatainak egyik fő eleme az álmok szimbólumainak Jung elméleteire alapozott értelmezése. „Álom-szőnyegek” a kiállítás címe, így nevezi képeit a festőművész: ősi jelképrendszerekből, tündérmesékből, alkímiai kéziratokból átvett szimbólumok, álomszerű mozzanatok lenyomatai. A végső mű olyan kép, amely – épp mint az álom vagy egy szőnyeg – több réteget rejt a felszíne alatt.
Ponyiczki ars poeticája:
„Művészetem alapja a jungi pszichológia, nagyon sokat foglalkoztam álomelemzésekkel, jártam jungiánus pszichológushoz, aki nagyon sokat segített az álmaim értelmezésében, így léptem be a szimbólumok világába, sok év kutatómunkájával alkottam meg saját szimbólumrendszeremet. A képek struktúrája is párhuzamot állít a tudatos és a tudattalan világ között – nagyon sok réteggel dolgozom, rengeteg információ van a képeken, amikre ráfestek újabb rétegeket, ezek az információk nyomokban maradnak meg és elvesznek örökre. Olyan, mint amikor valami bekerül a tudattalanba és nem férünk hozzá többé, de azért az ott van bennünk”.
Aki nem tudott eljönni a kiállításmegnyitóra, szeptember 17-ig még megnézheti az Érdi Galériában. Ne mulasszák el, hiszen a festmények és a kisplasztikák olyan világba vezetnek, ahol saját álmainkkal is találkozhatunk.
b.cs.
