Szerényi Gábor azt mondja, a Fundokliában nagyon különleges madarakkal találkozhatunk, amelyek létezéséről sokan nem is tudnak. Ilyen például a gyurgyalag, amely valaha költött is ezen a területen. Mai napig megvan az a meredek partoldal, ahol a fészkeik voltak, amikor a tanösvény elkészült.

„Ez a fal akkor meg is lett bontva, hogy visszacsalogassa ezeket a fokozottan védett madarakat, mert elhagyták a költőhelyüket. Az utóbbi 20 évben újra lehet őket látni, de még mindig nem költenek itt.”

Több védett madárfaj is él a területen, amelyekkel télen a városban is találkozhatunk, ilyen például a vörösbegy. A gyurgyalaggal rokonságban álló, színpompás tollazatú szalakóta érdi létezéséről addig nem tudtak, míg elő nem került egy sebesült példány. De találkozhatunk a Fundoklia-völgyben nagy fülemülével és kis fülemülével is. A tanár úrtól azt is megtudtuk, hogy a Fundokliának igazából a rovarvilága értékes, ugyanis nagyon sok fura bogár él itt.

„Az egyik ilyen a délvidéki poszméh, amely mediterrán faj, a globális felmelegedés hatására terjeszkedett tovább, és a Fundoklia-völgyben megtalálta az életfeltételeit.”

Említésre méltó a rablópille, amely úgy néz ki, mint egy lepke, de valójában repcés szárnyú rovar. Május körül van a rajzási ideje, olyankor elég nagy számban látható. A nagyszemes boglárkalepke is ritka, védett faj. Élnek itt még olyan kicsit kommerszebb, de védett fajok, mint a kertekbe is berepülő fecskefarkú lepke, és találkozhatunk a fűrészlábú szöcskével is, mely Közép-Európa legnagyobb rovara, akár 18 cm hosszú is lehet. Legszívesebben az úgynevezett ájtatos manó nevű rovarra vadászik, amit sokan imádkozó sáskaként ismernek. Meg kell említeni néhány védett pókfajt is, ha szerencsénk van, akkor ilyenkor tavasszal összefuthatunk az egyébként nem igazán mozgó bikapókkal. Elég látványos jószág, mert tűzvörös, és a potroha körülbelül akkora, mint a régi egyforintos. A másik itt élő pókfélét, a szongáriai cselőpókot kicsit később lehet majd nagyobb számban megfigyelni, főként a löszös részen.

„Ha a Fundokliának a déli, délnyugati részéről megyünk fel, a kiépített lépcső mellett láthatunk ötforintos nagyságú lukakat, itt laknak ezek a nagy, szürke pókok, melyek egyébként ártalmatlanok. Persze, kicsit fáj, ha éppen megmarja az embert, de semmilyen komoly következménye nincs.”

Kedvelt kirándulóhely a Beliczay-sziget, ahol a hüllők és a kétéltűek közül a mocsári teknős, a kockás- és a vízisikló a leggyakoribb. Madárvilága egész más, mint a Fundoklia-völgyé. Ha szerencsénk van, láthatunk szürke gémet és nemes kócsagot, melyek a Dunához rendszeresen lejárnak zsákmányt szerezni, de bejönnek a városba is, Szerényi Gábor még a Vörösmarty Mihály Gimnázium teniszpályáján is találkozott kócsaggal. A szigetnek rendszeres látogatója a réti sas, olykor a kerecsensólyom is megjelenik.

Ha a Duna sekély és lehúzódik a víz, találhatunk különleges vízicsigát, amilyen például a pettyes csiga. Ami Szerényi tanár úr szerint különlegessé teszi még a sziget élővilágát, az két parányi, 5-6 mm-es, nappal repülő molylepke. Az egyik a magyar szitkár, ami azért érdekes, mert egész Magyarországon ez az egyetlen terület, ahol fennmaradt. Ritka, és emiatt nagyon értékessé teszi a helyet a szigeten előforduló nagy tűzlepke is.

„Ez azért érdekes, mert Európa jelentős részén teljesen kipusztult, de Magyarország nedves területein még élnek állományai, és egy kis populáció megtalálható itt, a mi szigetünkön is.”

Érdemes megemlíteni még a védett tűzvörös skarlátbogarat, amely az öreg nyárfák kérge alatt él. Szerényi Gábor a Beliczay-szigeten
folytatott fakivágások kapcsán elmondta, hogy a magyar szitkárnak kifejezetten kedvez, mert a mocsári kutyatej – amelynek a gyökerében fejlődik a lárvája – fénykedvelő, így ilyenkor terjeszkedni tud, és ez kedvez a lepkefaj fennmaradásának.

De mi a helyzet az Érden élő őzekkel? Szerényi Gábor szerint ők sem reagálnak negatívan egy ilyen erdőkivágásra, mert szívesen húzódnak be a sövényekbe, illetve kijárnak a nyitottabb területekre legelni, esetenként még a városba is bejönnek.

„Ez olyannyira igaz, hogy egy szavahihető ismerősöm egyszer a Polgárok Háza környékén találkozott egy őzzel éjjel kettőkor.”

Ha már az emlősöknél tartunk, meg kell említeni a hódokat, foguk nyomát a sziget part menti fáin mindenütt otthagyják. Megtudtuk, hogy azok a madarak, amelyek ehhez a vizes-erdős élőhelyhez kötöttek, odébb tudnak húzódni, annál is inkább, mert itt van tőlünk egy karnyújtásnyira a Háros-sziget, amely otthont ad ezeknek a fajoknak, így az itt élő állatok tömeges pusztulásától a fakivágások miatt nem kell tartani.