Hiánypótló kötetet jelentetett meg az ősszel Őry Sándor preparátorról, akinek nevét nemcsak itthon, hanem messze földön ismerték a szakmában. Ki volt ő?
Őry 1887-től 1962-ig élt, a mesterséget Rosonowsky Frigyesnél tanulta ki, Németországban tökéletesítette, majd az 1910-es évek elején megnyitotta saját műhelyét. A Nemzeti Múzeum Állattárának készített preparátumokat: a híres Afrika-kiállítás legtöbb nagyvadját ő alkotta. Sajnos 1956-ban a kiállítás anyaga megsemmisült. Ismertem a lányát, Erzsébetet, aki a múzeumban volt preparátor. Óriási hagyaték volt a birtokában, elkezdtem vásárolni tőle üveglemezeket, folyóiratokat, cikkeket. Erzsike néni annyira megszeretett, hogy végül mindent nekem ajándékozott. Ma is azokkal a szerszámokkal dolgozom itthon, amelyekkel Őry Sándor annak idején.
Mennyit adott hozzá a preparátor szakma az állatvilág megismeréséhez jó száz esztendővel ezelőtt?
Az állatpreparálás nagyon régre nyúlik vissza, az 1600-as évekből maradtak fenn preparátumok, csak nagyon kezdetleges volt még a technológia. Az 1800-as évek végén már szobrászati alapokra épül a szakma az addigi kitöltés, kitömés helyett. Ez a preparálás aranykora, hiszen ez volt a nagy expedíciók, felfedező utak ideje is, amikor számtalan, korábban nem ismert fajt fedeztek fel és írtak le. Az amerikai Carl Akeley volt az egyik legjobb: maga a preparátor volt a gyűjtő, pontosan, milliméterre felmérte az elejtett állatot, és a megvalósítás is tűpontos volt. A New York-i természettudományi múzeumban a mai napig látható az Afrika-kiállítás, amit még Roosevelt elnök támogatásával hoztak létre. Nemcsak az állatokat mutatták be, hanem az élőhelyüket is: a növényzetet is pontosan lemásolták, és festett háttér elé helyezték. Ez a dioráma.
A Magyar Földrajzi Múzeumban több diorámát is láthatunk, ezeket ön készítette. Ez is egyfajta művészet?
Amerikában külön művészeti ágként tartják számon, nálunk nem, de ettől függetlenül a diorámák, illetve a preparátumok minden nagyobb európai múzeumban megtalálhatók. Az aranykorban minden nagyobb múzeumhoz tartozott egy neves preparátor, ahogy nálunk Őry Sándor. Tudni kell egyébként, hogy ezek a preparátumok gyakran felbecsülhetetlen jelentőségűek, ugyanis időközben kihalt állatok testét őrzik: ilyen például az erszényes farkas vagy az amerikai vándorgalamb – ezeknek 1936-ban, illetve 1914-ben pusztultak el az utolsó állatkerti egyedei. Visszatérve Őryre, Kittenberger Kálmán az 1900-as évek elejétől vett részt több Afrika-expedíción, és küldte haza a nagyemlősöket a múzeumnak, amiket Őry preparált és diorámába helyezett. Pótolhatatlan veszteség, hogy ezek odavesztek 1956-ban. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy ilyen trópusi anyag bekerüljön az országba. Az is nagyon szomorú, hogy a Természettudományi Múzeum preparatóriuma, ami 1926 óta működött, tavalyelőtt bezárt, és múzeumi preparátor is alig akad egy-kettő. Ráadásul olyan alacsonyak a fizetések – nemcsak itt, hanem a külföldi múzeumoknál is –, hogy albérletet fizetni például abból már nem lehet. Így a tehetséges szakemberek magáncégeknél helyezkednek el.
Ön egyike a megmaradtaknak.
Igen, de én is már csak itthon, a műtermemben dolgozom. Utánpótlás pedig nincs, igaz, képzés sem. Pedig régen, ha az állatkertben elhullott egy állat, az a múzeum tulajdonát képezte, és ott feldolgozták a szakemberek.
Ott a 3D-s nyomtató, kiköpi műanyagból.
Ez nagyon jópofa dolog, láttam is pár éve egy bécsi preparátortörténeti kiállításon. Bizonyos fajokat (például lepkéket) gyönyörűen megcsináltak, de például kisebb halakat már csak kiállítási célra tudtak elkészíteni. Gyűjtemény létrehozására ez a módszer nem alkalmas. Oda kell a csontváz, a bőr is. Nem is beszélve a DNS-ről, ami a preparátumban megtalálható, a 3D-s nyomatban viszont nem. Ahogy említettem, múzeumi preparátorból pár év múlva nagyon nagy hiány lesz, és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Ezért az a trend, hogy a kiállítási preparátumok készítésére preparátorcégeket bíznak meg, de ez a gyűjteményi anyag feldolgozását nem biztosítja. Minden állatról kapni már kész modellt, amire csak rá kell húzni a bőrt. Hogy minél olcsóbb és gyorsabb legyen, a múzeumok gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, csakhogy ez az állat már nem egyedi. A végén odáig jutunk, hogy minden múzeum faláról ugyanaz a fej vicsorog majd le. Hozzá kell tennem, a szakmánknak van több ága is, dolgozik jópár vadászati preparátor is, ez utóbbi területen nincs hiány.
A múzeumi preparátumok, diorámák teljesen hitelesek?
Igen. Egy preparátum, illetve dioráma elkészítése komoly természettudományos képzettséget, szakmai felkészültséget és időt igényel.
Most min dolgozik?
A kaposvári múzeumnak készítek preparátumokat. Az a cél, hogy környezetismeret-órákat szervezzenek az iskoláknak, ahol manapság már nincsenek szertárak, természettudományos gyűjtemények. Az ehhez szükséges anyagot készítem. Érden is tervez múzeumpedagógiai órákat a Magyar Földrajzi Múzeum, amihez áprilisban én is csatlakozom: interaktív pultot állítok fel, ahol a gyerekek megfoghatják majd a diorámában is látható madárkoponyát, tojást. Összehasonlíthatják a kőzetekben fennmaradt csiga- és kagylólenyomatok formáját a jelenleg élő fajokéval, válogathatnak a Duna hordalékából csiga- és kagylóhéjakat, jellegzetes madártollakhoz megkereshetik a diorámákból a „tulajdonosukat”, megtapasztalhatják a madárfészkek változatos formáját.
Ötvenkét éves szakmai múlttal a háta mögött ma már nyugdíjas, de azért még otthon is dolgozik. A fennmaradó szabadidejét mivel tölti?
Továbbra is kutatom a szakma hazai múltját, fényképeket, levelezéseket, kisebb tárgyakat gyűjtök, és érdeklődőknek preparátortörténeti előadásokat tartok. Feleségemmel sokat kirándulunk, járjuk az erdőt. Hazahozzuk az érdekes terméseket, zuzmós, mohos ágakat – amiket nem ismerünk, azokat próbáljuk beazonosítani. Mondhatni, ez már szakmai ártalom.
Április 20–22-én, a Föld napjához kacsolódóan, múzeumpedagógiai órákat tartanak a Földrajzi Múzeumban. A Bolyai és a Teleki iskola diákjai a Biodiverzitás = Biológiai sokféleség című fog[1]lalkozáson Érd és környéke természeti értékeit ismerhetik meg. A rendezvényen ősállatnyom-határozás, Duna-parti hordalékban csiga- és kagylókeresés, madárfészek-kereső és párosító, csont alapján történő fajfelismerés, valamint Sipos György preparátor biológiashow-ja várja a diákokat.
