A politikát és a közvéleményt egyaránt az Ukrajnában zajló háború foglalkoztatja most leginkább. Hogyan látja, mit tehet Magyarország, és milyen szerepet vállalhat Érd?

Drámainak élem meg, ami az elmúlt évtizedekben történik Ukrajnában. Az állam modernizálásában újra és újra elbukó ország, olyan magyar kisebbséggel, amelynek jelentős része szegénységben és jelentős jogfosztottságban él. Egy nagy területű és népességű ország a saját feladataival próbál zöld ágra vergődni (ami sajnos nem jól megy neki, mivel a modernizációs törekvések rendre elbuknak, nemcsak a magyar, hanem a többi kisebbség helyzetével is súlyos gondok vannak). E sokszorosan és többféleképp megtört társadalmat sújtja külső fenyegetés: az orosz agresszor nem először végez katonai erővel pusztítást az országban.

Nagyon szép gesztus, amit Érd és a többi település is felvállalt az ukránok, illetve a hozzánk menekülők megsegítése érdekében. Reméljük, erre nem lesz sokáig szükség: bízom abban, hogy ez a háború hamarosan véget ér, és a felek olyan tartós békét tudnak kialkudni, amelyben végre fejlődésnek indulhat ez a szomszédos ország.

Magyarországnak ebben lehet szerepe?

Le kell raknunk a voksunkat a NATO és az Európai Unió mellett. Az elmúlt tizenkét évben ez nem sikerült, sőt, pont ellenkezőleg: nagyon sok konfliktusa volt hazánknak a nemzetközi porondon.

Ha itthon nem is zajlik háború, kivéreztetés igen, legalábbis az ellenzék úgy látja, hogy a kormány kivérezteti az önkormányzatokat, egyre csorbítja hatásköreiket, egyre nő az állami döntéshozók hatalma. Ez Érden hogy csapódik le?

A kihívásokra ott lehet jó válaszokat adni, ahol azok keletkeznek. Ha egy önkormányzat jogköre csorbul, tehetetlenné válik az önkormányzati képviselő, illetve a város vezetése, hiszen a hozzájuk forduló állampolgároknak azon kívül, hogy „ez a hatáskör a kormányhivatal kezében van”, nem tud kielégítő választ és megoldást nyújtani. Hogy egy példát mondjak: Érden olyan társasházépítések indultak meg, amelyek sem a város arculatához, sem a már itt élők igényeihez nem illeszkednek.

Sajnos, hiába van a Helyi Építési Szabályzat az önkormányzat kezében, az ellenőrzés joga nem a városé, hanem a kormányhivatalé. Az oktatási intézmények helyzetét sem tartjuk kielégítőnek: jelentős forráshiánnyal küzdenek, ráadásul, mivel működtetésük és fenntartásuk nem az önkormányzathoz tartozik, nincs már szoros partnerség a város és az iskolák között, mint ahogy ez régen volt. Ha minden központosított, az önkormányzatokra szinte nincs is szükség – és ez egy gúzsba kötött tánc mindenki számára, és ami a legfontosabb, az állampolgárok jogai sérülnek.

Győzelmük esetén az intézményeket, illetve a fontos döntéseket ismét helyi kézbe adnák?

Mindenféleképp. Az európai uniós regionális, illetve kohéziós alapokból rengeteg forrás érkezett Magyarországra. A kormány most kegyet gyakorol e pénzek szétosztásával, csakhogy ennek nem úgy kéne működnie, hogy idejön a Modern Városok Programjáért felelős tárca nélküli miniszter, mond valamit, aztán vagy betartja, vagy nem, hanem a szükségszerűség és az önkormányzatok döntése alapján kellene felhasználni ezeket a forrásokat.

Érden az egyik legnagyobb kihívás az iparosítás (ezzel összefüggésben az iparűzési adóból származó bevételek növelése), a másik pedig az úthálózat fejlesztése. Megválasztása esetén milyen megoldásokkal élne?

Érdnek vannak olyan zöldfelületei, ahová letelepedhetnek a vállalkozások, de az ipari parknak korábban kijelölt területek nincsenek jó helyen. A Tárnok szomszédságában és az Elvira-major közelében létesített parkot ha el nem is költöztetnénk, de szigorúan megszabnánk, milyen cégek költözhetnek ide: csak olyanok, amelyek minimális környezet- és zajterheléssel járnak. Sajnos, jelen pillanatban a városvezetés nem szólhat bele az ipari parkok létesítésébe, ez a NIPÜF hatásköre. Itt is nagyon fontos az önkormányzatiság biztosítása. A helyi gazdaságfejlesztés, a beruházók idevonzása mellett annak örülnék a legjobban, ha az iparfejlesztés nem válna ádáz versennyé – ahol nem tudnak, vagy nem akarnak ezzel a lehetőséggel élni, ott maradjon helyben a személyi jövedelemadó bizonyos százaléka. Ez megoldást jelentene számos városfejlesztési program, így az úthálózat finanszírozására is. E fejlesztéseket is helyben bonyolítanám: a Kossuth térről nem látszik, melyik utca porol Érden és melyik nem, onnan én sem látnám. A jelenlegi központosított programok helyett az önkormányzatok szerepének növelését szeretném elérni, a fejlesztések terén. Ha középtávon kialakulhatna egy hibrid rendszer a finanszírozásban – azaz ahol nincs nagyobb gyár, ott az szja helyben maradó részéből lehetne végrehajtani a fejlesztéseket – kevesebb lenne a helyi adóteher is: csökkenteni lehetne a nagyon magas építményadót, hiszen ezt egyéb forrásokból pótolni tudná a város. Ez nagy előrelépés lehetne az egész térségben.

Az Érdi Újságban hétről hétre interjúkat közlünk a térség országgyűlési képviselői-jelöltjeivel. Március 10-i számunkban Dr. Bősz Anett mellett Dr. Asztalos Évával beszélgettünk. Az interjú hamarosan elolvasható az erdmost.hu-n is!