Sebestyénné Majchrowska Ewa igazgatóval és helyettesével, Nida Judittal sétálgattunk a tömött polcok előtt. Egy nagy szekrény tele fotókkal, egy másikban könyvek, amott szakdolgozatok. És ez még nem minden. A Zenei Könyvtárban őrzik Bíró András hagyatékát, a Jószomszédság Könyvtárában Csuka Zoltán könyveit. Ezt a hatalmas gyűjteményt évtizedek munkájával gyarapították, dolgozták fel, és tették kutathatóvá az érdi könyvtárosok.
A városi könyvtárat 1954-ben alapították, a helytörténeti gyűjtemények összeállítását a ’70-es években kezdték a nagyobb városokban, Érden azonban ez nem így történt. Mint Ewa visszaemlékszik rá, a 80- as években, mikor ő Érdre került, alig volt helytörténeti témájú anyag a könyvtárban. „A ’90-es évektől rendszeresen hirdettünk helytörténeti pályázatot, a jelentkezők pedig feldolgozták egy-egy templom vagy épp cukrászda történetét. Ezek az írások adalékot jelentettek a további kutatáshoz. Miklósi Csabáné Éva, korábbi kollégánk, aki már sajnos nem él, elhivatott kutatója volt a helytörténeti témájú írásoknak. Akkoriban erre nagyobb volt az igény, mint manapság: az Érd várossá válásának 25-ik évfordulóján rendezett vetélkedőnkön nyolc csoport vett részt, és alig győztük kirostálni a jelentkezőket. A 40-ik évfordulón, pedig könnyebb kérdésekkel készültünk, már alig jelentkeztek” – tette hozzá az igazgató.
Ennek oka lehet az is, hogy sok ideköltöző nem érzi (még) magát érdinek, nem alakult ki benne semmilyen fokú lokálpatriotizmus, amit egyébként is főleg otthonról, a szülőktől, nagyszülőktől hoz az ember, észrevétlenül átvéve a régi történeteket, emlékeket, Érdről is. „A betelepülők jórésze alvóvárosként tekint Érdre, kevesen szeretnének kötődni a városhoz. Az évek során ez persze megváltozik, de ahol nem alakulnak ki helyi kapcsolatok, illetve akik csak aludni járnak haza, azok nem igazán kapcsolódnak be a város életébe. Sokan még csak azt sem tudják, hogy Érden egyáltalán létezik olyan, hogy könyvtár. E tekintetben nagyon sokat jelentene, ha a Parkvárosi Közösségi Ház épületére felkerülne az is, hogy könyvtár” – fűzte hozzá Nida Judit.
A helytörténet, az identitás erősítése terén az első nagy lépés a helyi „ki kicsoda” összeállítása volt. Ez hatalmas munka volt, amire első ízben 1995-ben, majd ezt követően 2005-ben került sor. Ez utóbbi változat már digitális formában került fel a könyvtár honlapjára, és folyamatosan frissítik. „Több mint ötszáz kérdőívet küldtünk ki, és alig 230 jött vissza. Ez szomorú arány. Vannak, akik nem kívántak részt venni a gyűjteményben, és ezt nekünk tiszteletben kell tartanunk” – jegyezte meg Ewa.
Nemcsak az Érddel foglalkozó cikkeket, könyveket, fotókat gyűjtik, hanem az Érden élő írók, költők műveit is. Ez nem egyszerű, hiszen a mai világban előfordul, hogy valaki csak három-négy évet tölt a városban, aztán elköltözik, és gyakran nem is jut a könyvtár tudomására, hogy a művész Érden (is) élt. „Nagyon örülünk, ha valaki eljön hozzánk, adományoz pár kötetet. Számukra természetesen író-olvasó találkozókra is lehetőséget biztosítunk, ahogy a Poly-Art Alapítvány tagjai is rendszeresen bemutatkozhatnak nálunk” – tette hozzá Ewa, hangsúlyozva: minden könyv, folyóirat, Érdről szóló cikk feldolgozásra került, így kutatható. Csak épp nem minden szabadpolcon: vannak ugyanis olyan pótolhatatlan anyagok (például szakdolgozatok, fényképalbumok), amelyekre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére, mert ha eltűnik valami (és erre volt már példa), akkor azt nem lehet pótolni.
„Az online katalógusunkban mindent szerepeltetünk. A 2021. évi statisztikánk szerint 1488 helytörténeti dokumentumunk van, ezen felül még nagyon sok fényképünk, képeslapunk, folyóiratcikkünk, amelyek nyilvántartásba kerültek” – hangsúlyozta Judit. Ewa hozzátette: az érdi írók könyvei általában megtalálhatók a zárt helytörténeti gyűjteményben, de szabadpolcon is. Kivéve az olyan művek, amelyek például Jovicza Ignác (álnevén Sándor) munkái, amelyekből szintén van a könyvtárban, de nem kölcsönözhetők, csak a helyszínen forgathatjuk őket, mert annyira régi és ritka kiadásokról van szó – pótlásuk szinte lehetetlen.
„Ha otthon leülök a gép elé, nem egy játékot veszek elő, hanem antikváriumok weboldalain nézelődöm, így sikerül újabb és újabb példányokhoz jutni” – jegyezte meg Ewa.
Ami a helytörténeti munkákat illeti, mérföldkőhöz érkezett a könyvtár: az országos digitalizálási stratégiához csatlakozva megkezdték az anyag feldolgozását, komoly digitalizálási tervet állítottak össze. A megvalósulásához szükség lenne még emberre és eszközre, no meg forrásra. Ha mindez összejön, hamarosan elkezdődhet a tényleges munka is. Arról nincs szó, hogy a gyűjtemény teljes lenne, mindig tovább és tovább bővíthető. Ebben a könyvtár nagyon számít a lakosok segítségére. Ne felejtsük el azt sem: a jövő helytörténeti anyaga most készül, ezért kérik az Érden élő, működő írókat, költőket, hogy jöjjenek el a könyvtárba, és hozzák el saját alkotásaikat, cserébe a könyvtár bemutatkozási lehetőséget biztosít nekik, ahogy már annyi éve teszi.
_____________________________________________________________________________________
Átlagban közel 30 könyvet olvastak tavaly az érdiek
Számokkal alátámasztott beszámolót készített a Csuka Zoltán Városi Könyvtár, amiből kiderült, hogy a könyvtárba járó érdiek tavaly átlagosan 29,7 db könyvet olvastak el. Egyébként 671-en iratkoztak be a könyvtárba, ahol már 3709 olvasó van, akik 85 620 alkalommal látogattak el a bibliotékába. 110 366 alkalommal kölcsönöztek könyvet, annak ellenére, hogy a pandémia miatt csak 176 napot volt nyitva a könyvtár (koronavírus-mentes időszakban 240 nap a nyitva tartás). A távhasználat száma 58 526 alkalom, míg helyben 81 752 dokumentumot használtak az olvasók. A könyvtárosok 1632 könyvcsomagot raktak össze, és 4271 kérdésre válaszoltak.
