Bár napjainkban sokan megtartják január közepéig-végig a karácsonyfát, régen mindenhol leszedték január 6-án, vízkereszt napján, mert a karácsony véget ért, és megkezdődött a farsangi időszak, ami egészen hamvazószerdáig tart.

„Az régen nem volt tisztességes, nem volt ott helye már a fának vízkereszt után”

– fogalmazott Tamaskáné Jakab Margit, aki maga is vidéken nőtt fel. Mint mondta, a szokások lazábbak voltak a városokban, mint vidéken, ahol mindig a föld és az állat diktált. A vidéki emberek vízkereszt után is sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a különböző napoknak, és sok népi hiedelem kötődik a farsangi időszakhoz. Margit szerint falun még ma is őrzik a hagyományokat.

„Piroska napja január 18., ami egy 40 napos nap volt. Ez azt jelentettehogy ha Piroska napján fagyott, akkor még 40 napig így volt.”

De említette többek között a gyertyaszentelőt, a balázsolást, és a Bálint napot is, amit régen igencsak számon tartott a néphit, mert ekkor kezdtek párosodni a verebek. Majd következett Zsuzsanna napja, és vidéken mindenki tudta, hogy akkor szólaltak meg először a pacsirták.

Vidéken a farsangi időszakban jellemzőek voltak a különböző köszöntések, ilyenkor a disznóvágásból származó szalonnát és kolbászt vitték eladni, és pénzt is gyűjtöttek. Ez tulajdonképpen adománygyűjtés volt a szegény családok számára.

„De korábban az is jellemző volt, hogy a szülők sütöttek süteményt, amit bevittek az iskolába és eladták, a pénz pedig az iskoláé lett. Én 1954- ben születtem, általános iskolás koromban ez rendszeres volt, de amikor az én gyerekeim jártak az érdligeti iskolába, ott is ez volt a szokás.”

Tamaskáné felidézte, hogy annak idején falun a farsangi időszak végére, a hamvazószerdát megelőző utolsó egy hétbe zsúfolódtak össze a programok, hiszen télen nem volt erre idő, tették a dolgukat a falusi emberek, megvolt mindennek az ideje és a rendje. Persze, ahogy egyre többet sütött a nap, úgy kezdtek ők is egyre vidámabbak lenni, de a mulatós időszak a farsang farkára esett.

„Mivel a kocsmákba akkoriban csak férfiak járhattak, a nők gyakran szerveztek asszonyfarsangot. Egy este csak övék volt a világ, ők is mulattak egyet, a férfiak pedig nem mehettek be. A rafináltság azért megvolt a nőkben akkor is, a hecc kedvéért megcsinálták azt is, hogy beöltöztek férfiruhába, és elmentek arra a helyre, ahol a férfiak összegyűltek.”

A régi időkből bizonyos hiedelmek megmaradtak ma is, persze leginkább vidéken. Régen nem volt szabad például húshagyókedden vagy hamvazószerdán kenyeret sütni, mert az betegséget okoz. Nem volt szabad szőni vagy fonni, mert a sertéshús megnyüvesedik, és nem volt szabad varrni, mert akkor a tyúk eltojik a szomszédba, nem a saját fészkébe. Margit arról is beszélt, hogy a farsangi időszakhoz szorosan kapcsolódik a tél elűzése, így a busójárás is, sőt „a tél elűzését a farsanggal követjük el”. Azt mindenki tudja, hogy ilyenkor a szalmabábukat elégetik, de arról kevesebbet hallani, hogy annak a hamuja a ház bejáratához került hogy a betegséget elűzze, egy részét pedig a káposztapalántákra szórták a hernyók ellen.

A farsang ma már egészen másról szól, de a mulatság, a jókedv azért megmaradt, és városunkban is komoly hagyománya van a különböző közösségek által szervezett báloknak. Persze a régi szokásokkal már nemigen találkozunk, de Margit szerint azért mégiscsak jó, hogy legalább ennyi megmaradt, és a hosszú tél után, amikor sokat van otthon az ember, végre kimozdulhat ilyenkor, és újra közösségben lehet. Persze igazi álarcosbált, amin csak jelmezben lehet megjelenni, már nem igazán tartanak.

„Régen az volt a célja a jelmezes báloknak, hogy egy évben egyszer mindenki azzá válhatott, akivé szeretett volna, amiről esetleg álmodott, és eljátszhatta azt a szerepet. Persze, hogy felismerték-e vagy sem, az már megint egy más kérdés, de jól szórakoztak.”

Ma már az iskolai, óvodai farsangok is inkább arról szólnak, hogy a szülők többsége megveszi a jelmezt a boltokban, hiszen ma már ez is óriási üzlet. Régen összefogott a család, és a szülők által készített jelmezbe öltöztek a gyerekek.

„A falusi gyerek annak idején, ha pásztornak öltözött, elkérte a nagypapától a bekecset, ami kifordítva úgy néz ki, mint egy pásztorgúnya. Ahhoz kellett szerezni egy kucsmát, amihez ma már igen nehéz lenne hozzájutni, és egy botra is szükség volt, amit meg is kellett faragni.”

Persze ma már ez nehezen lenne megvalósítható, már csak azért is, mert a fiúk nem pásztorrá, hanem pókemberré és szuper hőssé szeretnének változni a farsang napján.