„2017-ben, a kislányom születésének évében költöztünk ide. Látszott, hogy valaha gondos kezek művelték a kertet, de a közvetlenül előttünk itt élők csak bérelték a házat, így a kerttel nemigen foglalkoztak. Először is rendbe kellett tennünk mindent. Nagyon sok volt a veteményes, a szőlő, és mi a férjemmel tudtuk: ezek gondozását nem tudjuk felvállalni. A cél az volt, hogy gyerekbarát kertet alakítsunk ki” – mesélt a kezdetekről Hollanderné V. Ildikó. „A kert hátsó részébe sövényt és gyümölcsfákat ültettünk. A lányom születésénél cseresznyét, a fiaménál gesztenyét. Van még körténk, almánk, birsalmánk is. Az édesapám és a férjem, Norbert, az öreg almafára házikót építettek csúszdával, két vastag ágról pedig hintát lógattak le.

Nagyon büszke vagyok erre a házra; a pandémia idején napközben rendszeresen feljöttünk ide a gyerekekkel játszani, akkor is, ha esett az eső. Szerencse, hogy volt ez a kert, így nem viselt meg minket annyira a karanténidőszak, volt hol játszani. Ami a jövőt illeti: „Szeretnék egy kis zöldségeskertet, és vannak egyéb ötleteink is, de nem tudjuk még, mi fér bele az időnkbe. Már a gyerekek is kertészkednek, ez a pár cserép tele van fűszernövénnyel, ezt ők vetették. Virágokat is ültettek, a kislányom kívánsága volt. Emellett van egy nagy hordóm, azt szoktam díszíteni növényekkel, díszekkel az évszaknak megfelelően, azt nagyon szeretik a gyerekek is. A férjem metszi a fákat, bokrokat, füvet nyír, ő is dolgozik kint, amennyire az ideje engedi” – jegyezte meg Ildikó.