2011 óta épít maketteket. Ez idő alatt számtalan fontos díjat nyert a munkáival, és a kiállítása is óriási siker. Hogy kezdődött?

Bár a kereskedelemben dolgozom, mindig érdekelt a képzőművészet. Hat évig tanultam festészetet egy művészeti körben, és gyakran gondolkoztam azon, hogy lehetne egy-egy festményt térben bemutatni. Innen jutottam el a makettezésig. A világhálón találtam ezzel foglalkozó fórumokat, megismerkedtem a diorámaépítéssel, lettek barátaim is ebben a közegben. Arról, hogy versenyekre járjak, akkor még szó sem volt. Megismerkedtem egy fiatalemberrel, Adóba Lászlóval, aki a diorámaépítésről írt könyveket, az ő biztatására készítettem az első diorámámat, és miután azt mondta, érdemes foglalkoznom vele, megalkottam az első nagyobb, Délután című munkámat: egy oroszországi falusi házat, illetve a kertjét mintáztam meg.

Hogy készül egy dioráma, mi az első lépés?

A tervezés, illetve a kutatómunka. Hogy ennél a példánál maradjak, utánajártam, hogy épül fel egy rönkfaház, milyen zsindely fedi. Mindig a figurákhoz alakíhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a hátteret. Ezeket megveszem, összeragaszhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg és lefestem, aztán elhelyezem az általam kialakított térben.

Ez utóbbi teljes egészében az ön műve?

Igen. A Hideg szél elnevezésű munkám egy második világháborús pillanatot ábrázol: német katonák jönnek ki egy francia templombelsőből. A figurák dobozán csupán annyit lehetett látni, hogy öt katona a hóban vonul.

A Gyerekkor című makett egy italboltot és egy közértet ábrázol, megdöbbentő hűséggel, mintha visszaröpülnénk vagy negyven évet az időben.

Faluról költöztünk Érdre: Székesfehérváron születtem, Lepsényben éltem hatéves koromig. Nagyon szerettem azt a környezetet. Falun nagyon sok ilyen jellegzetes terecskét látni. Az élelmiszerbolt vasárnap mindig zárva, a kocsma mindig nyitva, előtte a tér. Próbáltam mindent rátenni a képre, ami a 70-es évek végén, 80-as évek elején jellegzetes volt: a piros fapad, a rakétamászóka, a nyomós kút. Katonafigurákat alakítottam át focizó munkásokká: Tisza cipőt festettem rájuk, pólót, és a diorámára tettem egy UAZ-t, abban jött a téeszelnök, aki a focizókat nézi.

Mennyi idő alatt készült el?

Közel két hónapba, éjszakák, hétvégék, fél napok. Mikor, hogy értem rá. Csak a füvet egy hétig raktam kócból, mire készen lett. Az italbolt és a közért tábláit egy nyomdász baráhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg gyártotta le.

Hány cserép van a kocsma tetején?

Úgy ezeregyszáz. Egyesével csináltam, égethető gyurmából. A figurákon kívül mindent én készítek olyan dolgokból, amiket más kidob. A tengert is hungarocellből faragtam, és különböző színű festékek használatával tudtam érzékeltetni, hogy a szikláknál más a víz mélysége. Ezt is nagy kutatómunka előzte meg, előfordul, hogy hosszú hetekbe kerül, mire kitalálom, hogy érjem el azt a hatást, amit szeretnék. Nagyon profi művizeket lehet venni, de én magam készítettem a tengert, és hogy szépen csillogjanak a hullámok, szilikonnal vontam be.

Vannak iránymutatások, mit hogyan csináljon, vagy mindent maga kísérletez ki?

Biztos, hogy vannak, de nagyon sok mindent magunknak kell kitalálnunk. Egyébként azzal, hogy a saját környezetemben fellelhető anyagokból készítek el mindent, nagyon sok költséget megtakarítok. Például azok a növények, amelyek egy-egy munkámon felfutnak a falon, édesanyám elszáradt virágainak a gyökerei. Volt, hogy kiszálltam az autóból, hogy felvegyek és eltegyek egy fadarabot.

Hol készíti a diorámáit?

A nappali szőnyegén vagy az asztalon. Külön műhelyem nincs erre. Nagyon különlegesek a dobozos diorámái. Igen, ez az én találmányom, és azért jó, mert be lehet tenni a könyvek közé a polcra. A keretek régiek, kivettem belőlük a csecsemőkori képeimet, albumba tettem őket, és a kereteket újra felhasználtam.

Egy lánya és egy fia van. Ők is érdeklődnek a makettezés iránt?

A fiammal együtt készítettünk egy Titanicot, de igazából ő egy más világ. A lányom viszont nagyon szeret rajzolni, szobrászkodni, és képzőművészeti iskolába jár.

Amellett, hogy filmrészleteket mintáz meg, nagyon sok történelmi témájú diorámája van.

Érdekel a múlt. Tagja vagyok egy római hagyományőrző társaságnak. Nem jelmezeink vannak, hanem felszereléseink, igazi kardunk, láncingünk, amit hatvanötezer szemből varrtak, a súlya nyolc és fél kiló, és azt mutatjuk be, hogy békeidőben hogyan éltek a római katonák. Részt veszünk rendezvényeken, elmegyünk iskolákba is. Ilyenkor mindenki más-más területről beszél, én a római fürdőkultúráról szoktam, más a jogról vagy a fegyverzetről.

Miért vonzza ez az időszak?

Hiszek abban, hogy egyszer voltam római katona. Tíz-tizenkét éve a nagyapámtól kaptam egy centurio-sisakot. Akkor még semmi közöm nem volt a római hagyományőrzéshez, de kitettem a polcra, és gyakran gondoltam arra, milyen jó volna ebben vonulni. Úgy hat éve elmentem Gorsiumba, a Floralia ünnepre, és vittem magammal a sisakot is, nem azért, hogy hordjam, hanem hogy lefotózzam egy sírkőre téve. Odajött hozzám a Tizedik Gemina Légió vezetője, és megkérdezte, miért nem öltözök be. Két hét múlva már Aquincumban vonultam. Az azért még hozzátartozik a történethez, hogy a nagypapám táci születésű volt (itt található a római kori Gorsium katonai tábora, mely annak idején várossá fejlődött), innen a kötődés. Gorsiumba rendszeresen visszajárok. Leülök, és csak nézelődöm, töltődöm. Előfordul, hogy tógában sétálgatok a romok között. A turisták persze megbámulnak, azt szoktam mondani, hogy ez a helyi népviselet.

A római kor mellett rajonghat a kalandfilmek, sci-fik iránt is, hiszen vannak Indiana Jones-diorámái, egy ufós, valamint több Star Wars-os is.

Az Indiana Jones-történeteket annyira szeretem, hogy egyes barátaim Indynek becéznek. Innen is ered a honlapom– ami egyébként teljesen új – címe, az indiorama.com. Az ufós diorámámban egyébként a repülő csészealj, amit felfedeznek a hó alatt, a nagyapám autójának a dísztárcsája volt. Nagy becsben tartottam. Mindig azt mondogatta, nem szabad semmit kidobni. Még a rozsdás szögeket is kiegyengette, kérdezte is nagymamám, hogy minek az, amire azt válaszolta: jó lesz az még valamire! Azóta is minden diorámámba beletolok egy-egyet ezekből a szögekből, és azt mondom magamban: látod, Papa, jó lett valamire.

Nemcsak a filmeket, hanem a filmzenéket is szereti.

Igen, mindig olyan filmzenéket hallgatok, amilyen diorámát készítek. Nagyon nagy kitüntetés volt számomra, hogy Szabó Ádám előadóművész eljött a kiállításmegnyitómra, és harmonikán filmzenéket játszott. Jött egy meglepetésvendég is, Bolla Gábor, aki harsonán zenélt. F. Nagy Erika Kazinczy-díjas színésznő pedig – aki szintén érdi, ahogy Ádám is – szavalt, és az életemről mesélt. A százhalombattai televíziótól Kéri Ottília beszélgetett velem egy pódiumest keretében. Felejthetetlen este volt, és a közönség is nagyon jól érezte magát.

A festés mellett szobrásztudományra is szüksége lehet, hiszen a Múmia-film ihlette makettnél az arc megformálása nem lehetett könnyű.

Tizenhét éves koromból hat éven át voltam tagja a Poly-Artnak, így tanultam szobrászatot is, Eőry Emiltől. A festészettől sem szakadtam el, a kiállításra is hoztam olyan alkotást, amit két hónapja festettem.

Mit szeretne még elérni a makettezésben?

Amilyen díjat el lehet nyerni, azt már megkaptam, a legrangosabb Best of show-tól – amit tízszer kaptam meg – a makettezők mesterleveléig. Közel ötven díjam van. Most már inkább adni szeretnék. Most már azért járok kiállításokra, hogy adjak: a gyerekeknek, akik elhozzák, bemutatják a kis makettjeiket, társasjátékokat, kis serlegeket adok, civilként támogahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a munkáikat. Ez a gyerekeknek nagyon jó érzés, és ösztönzi is őket a további munkára. Eljött az életemben az az idő, hogy amit építettem, attól most már szeretettel meg is tudok válni. Ezért is hoztam létre a weboldalamat, hogy aki szeretné, megvásárolhassa az alkotásaimat. Ezért aztán lehet, hogy ez a gyűjtemény itt, Százhalombattán látható utoljára.