Hol tartotok a felkészülésben?

Krajnyák Zsuzsanna: Az utolsó simításoknál. Nagyon keveset voltunk otthon, Tata és a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok között ingáztunk, de már nagyon várjuk a végét, hogy induljunk és megmutassuk, mire vagyunk képesek.

Hogy érzitek magatokat?

Krajnyák Zsuzsanna: Most még fáradtan, mert kemény hat héten vagyunk túl. De nem csak ezt kell nézni, mert konkrétan március óta edzőtáborozunk, úgyhogy lesz egy hét, amikor visszatöltődünk, és akkor jöhet a fő verseny.

Dani Gyöngyi: Nagyon izgalmas volt az elmúlt néhány hónap. Élveztem, hogy a női tőrválogatottal együtt edzhettünk, hogy velük együtt készülhettem én a paralimpiára, ők az olimpiára. Viktor (Feczer Viktor, edző – a szerk.) meghajtott minket rendesen, és nagy várakozásokkal tekintek a következő két hét elé.

Ezek a közös edzések lelkileg doppingolnak?

Dani Gyöngyi: Abszolút. Jó volt, hogy együtt edzettem azokkal a csajokkal, akiknek aztán szurkoltam az olimpián.

A pandémiával sok minden borult, például 2020 helyett 2021-ben rendezik a paralimpiát. Ez mennyire írta át a programotokat?

Krajnyák Zsuzsanna: Minden sportolónak átírta. Nagyon rossz hír volt, amikor közölték, hogy elhalasztják az olimpiát és a paralimpiát. Akkor teljes leállás volt nem csak a sportolóknak, hanem a hétköznapi embereknek is. Konkrétan semmit nem tudtunk csinálni, de ahogy telt az idő, szép lassan kaptunk otthoni feladatokat, aztán vissza tudtunk jönni. Utólag azt mondom, van, akinek jót tett, van, akinek nem. Én annak örülök, hogy itt tartunk és hamarosan indulhatunk.

Nektek jót tett?

Krajnyák Zsuzsanna: Egy nagyon régi asszópartneremmel, Mesteri Viktóriával vívok folyamatosan, aki ép, válogatott vívó és sokat segített az elmúlt tíz évben. Most sikerült nyernem ellene, ami nekem óriási pluszt ad a következő hetekre, mert ő erős ellenfél. Szóval úgy érzem, most jó formában vagyok.

Dani Gyöngyi: Én majd utólag szeretném értékelni, jó volt-e ez az egy év vagy sem, de maradjunk annyiban, hogy egyre jobban érzem magam.

Tényleg volt olyan, hogy nálad, a garázsban edzettetek?

Dani Gyöngyi: Igen, amikor nem lehetett menni sehova edzeni, akkor egy kicsit kijátszottuk ezt a helyzetet és a garázsban felállítottunk egy fém pástot, levittük a vívószékeinket és Viktor rendszeresen meglátogatott minket.

Nehéz lenne felsorolni a paralimpiai eredményeiteket. Zsuzsi már 2000-ben, Sydneyben két bronzérmet szereztél. Nem sok sportoló mondhatja el ezt magáról.

Krajnyák Zsuzsanna: Abban a szerencsés helyzetben voltam fiatalon, hogy korán, már 6 évesen kezdtem a sportot, ugyan nem vívással, hanem úszással, de hamar áttértem a vívásra és volt egy olyan lehetőség, hogy ha sikerül kvalifikálnom Sydneybe, akkor bekerülhetek a csapatba. Nekem ez óriási löketet, erőt, motivációt és célt adott. Akkor két edzővel dolgoztam, a lehető legtöbb időt töltöttem a teremben, hogy a legjobb legyek. Ezért van ennyi paralimpia a hátam mögött, mert fiatal korom ellenére sikerült kijutnom. Az adott olyan erőt, amivel sokkal tudatosabban és erőteljesebben készültem a többire.

Megszoktátok, hogy voltak versenyek, ahol lehetett készülni, míg most csak edzőtáborral tudtatok készülni. Ezek alapján mik az esélyek?

Dani Gyöngyi: Azért nehéz esélyekről beszélni, mert „vakon voltunk”, másfél éve nem voltunk versenyen, nem tudjuk, hol tartanak az ellenfeleink, ők sem tudják, mi hol tartunk. Maximálisan mindent beletettünk, meglátjuk, ez hogyan jön ki Tokióban. Ami számunkra biztató, hogy az utolsó világbajnokságon, Koreában elcsíptük azt az aranyérmet és sikerült az ellenfeleink fölé kerekedni, de nem tudjuk, ők most hol állnak. Az biztos, hogy beletesszük a maximumot és én nagyon csuriban tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg az ujjamat, hogy összejöjjön az a bizonyos szín (a kollekcióból még hiányzó arany – a szerk.) a paralimpián a csapatnak.

Tőrben, párbajtőrben is lesznek egyéni versenyek, de csapatban is megküzdötök.

Krajnyák Zsuzsanna: Sokan nem tudják, a paralimpiára nagyon nehéz a kvalifikáció. Aki kijutott, az előtt le a kalappal, de nálunk ilyen téren szűkebb a mezőny, mert a világ legjobb 15 sportolója lesz ott, ami iszonyú kicsi szám ahhoz, hogy aznap épp te legyél a legjobb. Kell bátorság, önbizalom. Nehéz, mert egy világbajnokságon sokkal többen indulnak, ott még vannak gyengébb vívók, míg itt a tizenötből tíz, aki közül bárki odaérhet a dobogóra. Én vagyok az egyedüli a csapatban, aki négy számban indul (tőr egyéni, tőr csapat, párbajtőr egyéni, párbajtőr csapat), viszont sokkal nehezebb, mert négy napon keresztül fent lenni a csúcson lehetetlenség, mind fizikálisan, mind mentálisan. De azt gondolom, van velünk egy olyan szuper csapat, amely segítette a munkánkat, ezért bízom benne, meg fogjuk tudni mutatni, mire vagyunk képesek.

Van kiemelt versenyszámotok?

Krajnyák Zsuzsanna: Nekem nehéz erről nyilatkozni, mert nem akarok senkit megsérteni. 2017-ben a római világbajnokságra úgy mentem, hogy tőrvilágbajnok szeretnék lenni és első nap párbajtőrben lettem világbajnok. Nagyon vicces volt, mert nem örültem neki abban a pillanatban, kellett rá aludnom egyet, hogy felfogjam. Most már nem úgy megyek ki, hogy magamra rakom a terhet – pakolnak rám eleget –, csak mind a négy nap szeretnék egy hatalmasat vívni és megmutatni, mit tud Krajnyák Zsuzsanna. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Dani Gyöngyi viszi a zászlót a nyitóünnepségen.

Dani Gyöngyi: Ez nagyon kedves feladat és megtiszteltetés számomra.

Volt egy rendezvény, amit a ti tiszteletetekre tartottak, az eskütétel. Hogy éreztétek magatokat? Adott plusz motivációt?

Dani Gyöngyi: Az eskütételen nagyon jól éreztük magunkat, színvonalas esemény volt és nagy meglepetés, hogy nem simán csak bevonultunk és elmondtuk az esküt, hanem ültünk a nézőtéren és egyszer csak jött valaki, aki mondott pár kedves szót valakiről és csak a végén nevezte meg, kiről beszél. Nekem ez Pálfi Judit volt (négyszeres paralimpiai ezüstérmes kerekesszékes vívó – a szerző), korábbi csapattársam, akivel két paralimpián is vívtunk együtt a csapatban. Mondta a szöveget és tudtam, hogy hozzám szól és nagyon boldog voltam, hogy ő hívott engem.

Korábban már bejelentetted, hogy ez az utolsó paralimpiád. Mi lesz veled utána?

Dani Gyöngyi: Igyekszem a sport mellett maradni, nagyon szívesen vívok a lányokkal, mert hobbiszinten szeretnék lejárni. Sőt, ha arról van szó, hogy versenyre asszópartnerre van szükség, bízom benne, hogy jó partner lehetek még a csapattársaimnak és remélem, fogok tudni olyan embereket szerezni, akik szívesen kipróbálják ezt a gyönyörű sportágat és a nyomdokainkba lépnek. Eltökélt szándékom ugyanis, hogy ebben tevékenykedjem, mert érdemes és kell is sportolnia mindenkinek. Erre szeretnék létrehozni egy alapítványt a paralimpia után és már a szövetségeseim, terveim is megvannak.

Pecsuvácz Péter-Domonkos Bálint

Dani Gyöngyinek a tokiói lesz az ötödik paralimpiája, a 2004-es athéni játékok óta hat ezüst- és egy bronzérmet szerzett, míg Krajnyák Zsuzsanna a 2000-es sydney-i esemény óta öt-öt ezüst- és bronzérmet szerzett. Tokióban a párbajtőr egyéni küzdelmeit augusztus 25-én és 26-án, csapatversenyét 27-én és 28-án, a tőrözők egyéni viadalát 28-án és 29-én, csapatküzdelmeit pedig 29-én és 30-án rendezik.