Június 19-20-án pótolták a tavaly elmaradt tanulmányutat Egerbe és környékére. Mint Bazsóné Megyes Klára lapunknak beszámolt róla, a túrán 40 beoltott vett részt, akik először a magyarországi lengyel emlékhelyeket keresték fel, így például a II. világháború alatt Magyarországon menedéket kapó több ezer katona és családjának menekülttáborát is felkeresték.

Felvették a kapcsolatot Jadwiga Florienskával, az Egri Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat vezetőjével, aki segített megvalósítani a programot. A Mártaalja és a Bükkalja gyönyörű vidéken, dimbes-dombos tájakon haladtak, a légkondis autóbuszon élvezték a magyar táj szépségét! Gyöngyöspata gyönyörű gótikus templomával kezdték, a különleges Jessze oltárral. Majd a kisnánai vár következett, közben beszélhettek Aba Sámuelről, a most feltárás alatt álló abasári ispánközpontról. Egerbe érkezve Jadwiga vezetésével emlékeztek meg a különböző lengyel emlékhelyekről: a hajdani, várban lévő menekülttábor emléktáblájánál koszorúztak, de megemlékeztek a Balassi-kortárs lengyel költőről is, Adam Czahrowskiról is.

Bejárták az egri várat, majd legyalogolva a városba folytatták a Minorita templomban az emlékezést a közös lengyel-magyar szentekre. Jadwigával tisztázták az egri és a boglári lengyel gimnázium kérdését is, majd a nagypréposti palota falán levő, szintén lengyel vonatkozású emléktáblánál is koszorúztak – igaz, itt 1848-49-es eseményekre, a kicsit vitatott történelmi szerepű Dembinszkyre emlékeztek. Ahogy mindig, a könyvtárosokra, most is számíthattak! Fogadta őket a megyei könyvtár igazgatója, Tőzsérné Andrea.

A mintegy 35 fokos melegben megpihentek a Wigner-kollégiumban, majd pedig a Szépasszonyvölgyben egy borkóstoló várta őket a Sike-pincészetben! Második napon a Kisasszony-temetőben kezdtek, ahol megható ünnepség keretében emlékeztek az Egerben elhunyt lengyelek sírjánál.

Felkeresték a Gárdonyi-házat, amely mindig meghatja a látogatót, akárhányszor jön ide. Egert elhagyva Noszvajra érkeztek, ahol felkeresték a De la Motte Kastélyt.  A kastély szépen rendben van tartva, a parkja is. Maga az épület díszítése picit megosztó. Megnézték a barlanglakásokat is, majd a Gazdaház következett, ahova hosszas előzetes szervezés után jutottak be.

Összefoglalva: jó volt ismét együtt lenni, és még tartalmas programon is részt vehettünk, ez csak „hab a tortán”!