„A komposzt lényege, hogy a lerakott növénymaradékok természetes biológiai folyamat során lebomlanak, és ami visszamarad, az olyan lesz, mint a talaj. Bármelyik kerti növény alá használhatjuk. Komposztálóládát vásárolhatunk is, de mi magunk is készíthetünk keretet: a legegyszerűbb, ha négy raklapból állítjuk össze. Az egyik oldalán hagyjunk annyi rést, hogy ott a konyhai, illetve kerti hulladékot betehessük. Arra figyeljünk, hogy komposztálandó anyag és a talaj akadálytalanul találkozhasson, tehát ne rakjunk zsákot, falemezt az aljára”

– figyelmeztetett Németh Antal, aki el is magyarázta: a talajban élő mikróbák csak így tudják lebontani és komposzttá alakítani a zöldféléket.

„Gondoljunk arra, hogy az erdőben lehulló falevelek is komposztálódnak. Ugyanez történik a kertben is, csak a komposztálóban ez kicsit gyorsabban végbemegy”

– jegyezte meg a szakember. A jó minőségű komposztot egyébként a földigilisztáknak is köszönhetjük. Akkor sem kell megijednünk, ha rovarlárvát találunk a zöldhulladékban. „A lótetű, lótücsök lárváját kell kipusztítani. Ha a kész humuszt lerostáljuk, ezek a nagyobb lárvák fennmaradnak a rostán” – tette hozzá.

Az is fontos, hova tesszük a komposztálót: ne legyen túl messze, mert akkor lusták leszünk odasétálni a konyhai hulladékkal, és ne legyen napos helyen, mert a nap kiszáríthatja. Ilyenkor szürkepenészes folyamatok indulnak el, és ez nem egészséges. Óvjuk a lezúduló csapadéktól is (ne tegyük eresz alá).

A komposztot nem kell forgatni. Van, aki hozzá se nyúl. Csak akkor kell megbontani, ha savanykás, büdös szagot áraszt: valószínűleg kevés levegőhöz jutott, ezért indult meg a rothadás. Ha a kibontásakor kenőcsös anyaggal találkozunk, valószínűleg túl sok zöldet dobtunk rá. A rothadást úgy kerülhetjük el, ha nemcsak a tetejére hajítjuk, hanem be is keverjük a friss zöldet. (A fűnyesedéket érdemes pár napig szárítani, mielőtt a komposztálóba tesszük.)

Ha a halom túl nedves, forgassuk át, és tegyünk hozzá száraz falevelet vagy faforgácsot.

„Ilyenkor fellazítjuk a komposztot, több levegőhöz jut, és visszaállnak az egészséges folyamatok”.

A komposztba tehetünk zöldhulladékot, nyesedéket, falevelet, konyhai zöldmaradékot, tojáshéjat, kávézaccot, teafiltert (madzag nélkül), és festékanyag-mentes (szürke) tojástartót.

Nem szabad műanyagot, ételmaradékot, csontot, állati ürüléket, almot belehelyezni. (Az ételmaradékkal az a gond, hogy odavonzhatja a rágcsálókat és a legyeket.)

Egyes vélemények szerint a diófalevél is belekerülhet a komposztba, mások nem teszik bele, a csersavtartalom miatt. Németh Antal szerint érdemes a diófalevelet bezsákolni, és a következő évben, fűnyesedékkel, apránként hozzáadagolni a többi zöldhulladékhoz. Fenyő- és tujaágat keveset tegyünk a komposztba, mert megváltoztatja a PH-értékét. (Ehelyett ledarálva, mulcsként tujasor vagy fenyőfa alá takarásnak ezeket is felhasználhatjuk.)

A komposztot ősszel vagy tavasszal rostáljuk, a morzsalékos, finom anyagot felhasználhatjuk, a többit pedig tegyük vissza. A komposzt próbája nagyon egyszerű: vegyünk fel egy maréknyit, szorítsuk a kezünkbe. Ha az öklünket kinyitva a komposzt szétesik, akkor nagyon száraz, ha folyik belőle a lé, akkor nagyon nedves. Az a jó, ha a maroknyi humusz egyben marad.