Megkérdeztük Kuslits Tibort, mit gondol a saját szerepéről, és miként szeretné rajta hagyni a keze nyomát városunkon.

Most új életet kezd azzal, hogy elvállalta az érdi főépítészi posztot, vagy fölvett a palettájára még egy nehéz feladatot?

Dunaújvárosi vagyok, tehát Érdről – különösen a gyerekkoromból – maradandó élményeim vannak, például a „Kezétcsókolom bácsi” cukrászda – vagyis a Pataki. Aztán sokkal később, 2017-ben került nagyon közel hozzám a város, mert a Településképi Arculati Kézikönyvet Koszorú Lajos baráhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg cége készítette, és felkért, hogy dolgozzunk együtt. Akkor tanultam bele kicsit jobban az Érd-problémába. Sok meglepetés ért, nem voltam tisztában addig azzal sem, hogy a múlt század elejének ingatlanspekulációi mennyire megalapozták a jelenlegi problémákat. Ajánlásokat is tettünk, hogy milyen irányban kellene változtatni. Amikor most felkértek, hogy vállaljam el a főépítészi hivatalt, jó alkalomnak nézett ki arra, hogy ezeket a tanulságokat felelevenítsem. Van dolgom elég, két egyetemen tanítok – Győrben és Sopronban -, vállalok olykor műemléki szakértéseket is, de úgy gondoltam, hogy a pályámon összegyűjtött tudást a szakmai életem talán utolsó periódusában hasznosítani tudnám.

Kiírt a város pályázatot erre a posztra, de Ön nem ezen az úton került ide. Akkor hogyan, és milyen elvárásokkal találkozott?

Győr régi főépítésze azt tanácsolta hajdan, hogy a főépítészi mozgásterét igazából mindenki magának teremtse meg. Ebből a pozícióból sok helyen könyökvédős hivatalnoki állás lett, ahol az a dolga a főépítésznek, hogy előterjesztéseket tegyen a jogszabályok átírására. Magyarországon ma az a jó főépítész, aki gyorsan tudja megoldani a módosításokat, a rossz főépítésznek erre több időre van szüksége. Amikor az 1997-es építési törvényt megalkották, jogállamiságot, átláthatóságot szerettünk volna az építésügyben is, és megszüntetni a helyi rendeletek gyártásának gyakorlatát. Akkor sajnos egy nagyon merev rendszer épült föl – színtiszta jószándékból -, és ha bárki, akár teljesen ésszerű dolgot, de a legtriviálisabbtól eltérőt akart csinálni, azt csak a vonatkozó rendeletek módosítása árán tehette. Keletkezett egy állandó rendeletmódosítási kényszer, és ez ma már mindenkinek természetes. Lehet, hogy ettől lett a főépítész papírokat gyártó bürokrata, de ennek nem kell így lennie.

Ráadásul az épp aktuális befektetői érdekek szerint viszi keresztül a módosításokat?

Ó, hát ez azt jelentené, hogy jogot lehet vásárolni. A rendeleteknek pedig a közösség érdekei szerint kell születniük.

Jóindulatú megközelítéssel a város az anyagi függetlenségét teremti meg azzal, ha teret enged a gazdaságfejlesztésnek, hiszen bevételi forrást szerez, és nem szorul rá az államra, amely bármikor elzárhatja a csapokat.

A jogalkotói jogkörét mégsem árusíthatja ki a város. Az élet problémákat állít elénk, és az a dolgunk, hogy ezeket megoldjuk. Azonban a morális averziók mindenkor felvethetők.

Pillanatnyilag egyedül van a hivatalban. Csapatot fog gyűjteni maga köré?

Igen, különösen, hogy itt a főépítész iroda olyasmit is csinál, amit nem minden városban szokott, ilyen feladat például a beruházások levezénylése. Én műemlékes tervező építészből lettem főépítész, tehát szükségem van olyan csapatra, amely ezeket a szakterületeket is lefedi.

A választásokon győztes ellenzék programjának része volt, hogy legyen tervtanács és főmérnökség. Fontosnak tartaná?

Nagyon. Sopronban nem volt főmérnök, aztán lett, és én ezt pozitív változásnak éltem meg. Én alapítottam meg a tervtanácsot Sopronban, Szombathelyen és Pannonhalmán is. Nagyon fontos szakmai szervezetnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hiszen a döntések küszöbén mások véleményét is érdemes meghallgatni és megvitatni. Sopronban a tervtanácsi ülés ünnep volt. Megnéztük a helyszíneket, magunkba szívtuk a környezet levegőjét, utána megebédeltünk, délután jöttek a tervezők, és oldott hangulatú beszélgetéseken feszültek egymásnak az érdekek. Az eseti elbírálást igénylő ügyeket is a grémium elé vittem, az előírt paraméterektől való eltérést mindig tervtanácsi döntés alapozta meg. Ez jól működő, rugalmas rendszer volt. Az azonban kétségtelen, hogy a tervtanács tud olyan véleményt formálni, amely nem feltétlenül tetszik mindenkinek.

Amikor a településképi arculati kézikönyvet készítették, milyen gondolatai támadtak arról, hogy mit kellene tenni?

Régóta foglalkoztat, hogy Érd nem igazán organikus fejlődése kihagyta azt a lépcsőfokot, amelyben létrejöhetett volna a város középpontja: a főtér, ahol besűrűsödik az élet, és a fontos dolgok megtörténnek. Nem láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a város szívét. Ófaluban volt egyfajta csírája, de a város nem arra nőtt tovább.

Ófalut levágta az M6-os autópálya a városról, a központot pedig két vasútvonal szeli keresztül…

Igen, és nem is értem, hogy utóbbiakat soha senki nem akarta egyesíteni, hogy ne két helyen kelljen elszenvednie a városnak ezt az elvágottságot. De talán még ennél is fontosabb

probléma, hogy nincsenek sűrűsödési pontjai a városnak, nincs belső pulzálása, nem alakult ki egészséges ritmusa a sűrűsödéseknek és ritkulásoknak, ami az elindulás és a megérkezés élményét tudná elhozni.

Holott Érdnek gyönyörű csomóponti potenciáljai vannak, ahol 4-6 utca szalad össze egy pontba. Ezek ünnepélyes helyek lehetnének, ehelyett hangsúlytalanok, kuszák, majdhogynem depresszív hangulatot árasztanak. Hogy példát mondjak: ilyen a Kalotaszegi utca torkolata a Fundoklia tér sokágú, kietlen csomópontjában. Érden a településképet nem a házak, telkek, hanem a közterületek felől kell korrigálni. Annyira vegyes az arculat, hogy a házakat esélytelen volna stilárisan összehangolni. Viszont az utcák képén lehet változtatni. Sokat írtam például a fasorokról: az Alsó és a Felső utca mára erősen foghíjas jegenyenyár fasorai hajdan gyönyörű arculatot adtak annak a környezetnek. A kertészeti tervezetlenségek komoly fogyatékosságai lettek a „virágzó kertvárosnak”. Holott egy impozáns fasorral szépen ki lehet takarni az utcai homlokzatok különbözőségeit. A zöldfelületi arculat tervezése egyre fontosabbá válik ma. Beszéltem is erről a képviselő uraknak, hogy egy 25-30 éves fásítási programot kellene elkezdeni, úgy, hogy előtte végiggondoljuk, hol milyen fejlesztésekre volna szükség. A felsorolás végére hagytam az egyik legfontosabbat: Érd Duna-parti város, és erről mintha nem venne tudomást. A Duna-part jó lehetőséget kínálna rekreációs hasznosításra, de azt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, mintha eldöntetlen volna, hogy mi legyen a sorsa.

A városnak nincs pénze a Duna-part fejlesztésére, befektetőre vár. A fejlesztés irányait meghatározza, hogy a korábbi városvezetés odafúratta a termálkutat, és egy wellness szálloda körvonalait képzelte a volt téglagyár helyére. Kérdés, hogy sikerül-e úgy megszabni a hasznosítás paramétereit, hogy kellően csábító legyen a befektető számára, de profitáljon belőle a közösség is? Méghozzá nemcsak iparűzési adó formájában.

Ez azon múlik, sikerül-e megtalálni a kölcsönös előnyök egyensúlyát. Soha nem volt olyan a városok történetében, hogy ne lett volna forráshiány. A csatákat meg kell vívni, az együttműködéseket létre kell hozni. Én hiszek benne, hogy a városvezetők szépíteni és jobbítani szeretnék a városokat. Ehhez az kell, hogy tudjuk, merre szeretnénk haladni. A másik probléma a politikai váltógazdaság, ami nem segíti a folyamatos építkezést. Visszatérve a Duna-partra: nekem végtelenül magára hagyottnak tűnik, és ebbe még a pincesort is beleértem – amiben pedig hihetetlen potenciál van.

A pincesor nem igazán él. Mit gondol, miért nem?

Azért, amit az előbb mondtam: kell egy elhatározás, hogy változást akarunk elérni, és a mellett hosszan ki kell tartani. Határozott várospolitika képes fejlődési pályára állítani a dolgokat.

Nem múlhat minden a városvezetésen! Volt anno városfejlesztői akarat, hogy rendbe hozzák a pincesort, megépültek a gyönyörű pincék, csak éppen nem tartanak nyitva – kivéve rendezvények idején. Egy városvezetésnek milyen mozgástere lehet itt?

Proaktívan léphet fel, ami ez esetben a kommunikációt jelenti. Ha összehívom az érdekelteket, és elérem, hogy kommunikáljanak egymással, hogy együtt találjanak ki valamit, az elindíthatja az együttműködést. Azzal, hogy be vannak zárva a pincék, mindenki veszít. Világossá kell tenni az érdekeltek számára, hogy az együttműködésben milyen kölcsönösen előnyös lehetőségek rejlenek.

Ugyanez igaz a városközpontra is? Akkor lesz a városháza előtti téren élet, ha oda vendéglátóhelyek települnek?

Nem.

Az a tér szerkezeti adottságai miatt nem tud főtér lenni. A polgármesteri hivatal nem egy ilyen intézmény arculatát viseli magán, ráadásul elfordul a tértől. A környező épületek sem méltóságukban, sem megnyitottságukban nem segítenek egy köztér-hangulat létrehozásában. Ki lehet nevezni főtérnek, de sohasem fog akként működni.

A Földrajzi Múzeum épülete országút menti szállónak épült, a Budai út felől nincs előtere. Márpedig egy középületnek fő tulajdonsága, hogy maga előtt teret alakít ki. A múzeum épületének a hátsó homlokzata sem tud ilyet létrehozni a sétány felé, hiszen ott a múzeumkert, a régi gazdasági épület átalakított elemeivel. Igényesen van megformálva, de sohasem lesz igazi főtér.

Van olyan tér, amely kínálkozik, hogy főtér legyen?

Van. A régi buszpályaudvar mögötti terület még most is elég lenne arra, hogy ott – a Lidl kommersz épületével együtt is – olyan komoly tér keletkezzen, a református templomhoz záródóan, amely be tudná tölteni a város szíve funkciót. Még azt is el tudnám képzelni, hogy a befedett aluljáró fölé is épüljön valami. A szabad tér, amely alkalmas arra, hogy ott megálljanak az emberek, szerintem ott van. Maga a környezet is városiasabb, érezni is ott valami pezsgést.

Mennyire szimbolikus, hogy ott most parkoló van…

Ó, igen. Szombathelyen nem sikerült keresztülvinnem, hogy a város kéttornyú barokk katedrálisa előtt ne parkoló legyen, hanem adjuk át a gyalogosoknak, hogy kisugárzását ne az autókra ontsa. Az „új urbanizmus” fő elve is az, hogy a városokat nem az autóknak, hanem az embereknek építjük.

Amikor Sopronban leköszönt a főépítészi posztról, megfogalmazta, miként hagyta rajta a keze nyomát a városon, és hozzátette: az emberek azt, hogy a dolgok egyszer csak a helyükre kerülnek, nem feltétlenül veszik majd észre. Nem valami hálás szerep a főépítészé.

Annyiból nem, hogy az emberek csak annyit látnak, hogy egyszer csak ott lesz a tér valahol, és rendelkezésre áll. Sopronban számomra a legfontosabb változás a várkerület teljes rekonstrukciója – ahol korábban forgalmas autóút volt, most teraszok várják az embereket. Valószínűleg senki sem emlékszik már, de én kiálltam akkor vitatkozni az emberekkel, hogy tényleg akkora gazság-e elvenni parkolóhelyeket. Érden sem lenne ez népszerű gondolat.

Az gondoltam volna, hogy – mint örökségvédelmi szakember – az érdi kastély rendbetételét tekinti a legnagyobb kihívásnak. Szerepel a titkos gondolatai között?

Persze. Könnyeket fakasztó helyzet, hogy ott egy barokkos profilú magas terasz, és rajta a semmi. Ott valaminek történnie kéne, de azt hiszem, Érd sorsa szempontjából nem a Szapáry-kastély rehabilitálása a legdöntőbb. A város egésze szempontjából a már említett problémák megelőzik.

Ami a „megérkezések” hiányát illeti, ezek megkövült és betonba öntött sikertelenségek. Vegyük a Diósd felől bejövő forgalmat: megérkezünk a Balatoni úton egy turbókörforgalomba, ahol négy benzinkút és egy bevásárlóközpont a „welcome”. Ezzel mit lehet kezdeni?

Az ilyen adottságokon is lehet finomítani, igazítani.

Ültessünk virágokat a közepébe?

Nem szeretnék most improvizálni, de apró igazításokkal lehet látványbeli konfliktusokat https://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgpítani. A jelkép jellegű fontos városképi elemek rajzolják föl a mentális térképet a tájékozódáshoz, ezek között vannak olyanok, amelyeket erősíteni kell, másokat gyengíteni.

Egyébként pedig Érdhez ez a rendetlenség is hozzátartozik. Egy település múltját csak szőröstül-bőröstül lehet vállalni. Az agglomerációs múlt mindig is fontos szelete lesz Érdnek. Az amerikai építész, Robert Venturi Összetettség és ellentmondás az építészetben című művében arról ír, hogy a rendetlenség a kreativitás kohója – nagyszerű dolgok születhetnek meg belőle.

Csakhogy a zavarosban halászáshoz is a káosz a jó terep.

Azt hiszik sokan, hogy a városok betonból, téglából és habarcsból épülnek. Ez nem igaz – a városok önzésből épülnek. Minden dolog azért jön létre, mert valakinek ahhoz fűződött érdeke. A rendezetlen városban az a szép, hogy az emberek lelkét leplezetlenül láthatjuk meg benne. Akik a házakat megépítették, úgy találták szépnek. Benne van a világról alkotott képük, és ha ez a kép sokszínű, mert sokféle ember mentális nyomát hordozza, akkor ez egyfajta gazdagság.

Én most Önt fogom idézni: „A város arcát nézve lakóinak önmagukra kell ismerniük.” Ez megfogott. Amikor valaki eljött Érdre, azért, mert olcsón tudott telket venni, akkor úgy döntött, hogy itt fogja otthon érezni magát. Valamilyen szinten tehát magára ismer benne, aki marad, nem?

Miközben biztos panaszkodik. Ha alapvetően nem érezné jól magát itt, nem lenne ennek a városnak 75 000 lakója.