22_03_29_erdmost_nincskep

Nő a kamera mögött

22_03_29_erdmost_nincskep

Nő a kamera mögött

Az Érdi Újság hasábjain bemutatkoznak az Érd Médiacentrum Munkatársai. Ezen a héten Palcsó Ildikó operatőrt ismerhetjük meg.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Tudom, Kedves Olvasók, mi az első gondolat, ami eszükbe jutott: egy nő a kamera mögött? Amikor elmegyünk forgatni, ennyi év után is sokan csodálkoznak. Hát tényleg nem szokványos női szakma, de engem mindig is jobban érdekeltek a műszaki dolgok, mint a kamera előtt állni, és megállás nélkül beszélni, mosolyogni és kedvesnek lenni.

Mondhatni, művészcsaládba születtem (édesapám Palcsó Sándor operaénekes, édesanyám nagynénje pedig Komár Juliska színésznő volt, a férje pedig Páger Antal színész). Szüleim szerették volna, ha balett-táncos vagy színész leszek, de én rendőr vagy katona akartam lenni. A Bolyai János Általános iskolába jártam Érden, ötödikes koromig általában megnyertem a szavalóversenyeket. Szüleim nagyon büszkék voltak, és már láttak a világot jelentő deszkákon, miközben én mindig azt éreztem, valójában nem szeretek szerepelni. Ennek ellenére a tanárok minden iskolai ünnepségen kijelöltek, hogy szavaljak vagy az iskolai énekkarban énekeljek (nem tudok énekelni, de a hátsó sorban elvoltam).

Középiskolában a művészeti osztályba kerültem. Első meghatározó élményem a médiaismeretek óránkon volt másodikosként, amikor Pölöskey István tanár úr (szegény, már nincs köztünk) behozott egy nagy Betacam kamerát. Bármit felvehettünk vele az órán. Akkor éreztem először, hogy jobb a kamera mögött, mint előtte lenni. A műszaki vonal egyébként nem állt tőlem messze, egyrészt anyai részről a nagypapám gépészmérnök volt, másrészt otthon anyummal közösen mindig valamit barkácsoltam.

Ebből a tantárgyból érettségiztem, és jelentkeztem a Pécsi Tudomány Egyetem televízióműsor-gyártó szakára. A katonaságot sosem vetettem el teljesen, mindig vonzott a rádiós kocsi a sok kütyüvel, a felderítés, a nyomozás. Gondoltam, ha elvégzem az iskolát és nem találok állást, elmegyek hivatásos katonának a műszaki részre.

Az iskolai gyakorlati órákat a Magyar Televízióban, a Kisebbségi műsorok szerkesztőségeben töltöttem. Nagyon sokat tanultam ott, nemcsak a szakmáról, hanem az emberi kapcsolatokról is, az összetartásról, a kultúra fontosságáról és arról, hogy a sok előítélettel szemben lehetséges nyitottnak, segítőkésznek maradni.

Nem terveztem, hogy ott fogok dolgozni, ahol élek. De hiszem, az ember nem véletlenül kerül arra a helyre, ahol éppen van, mert talán dolga van ott. Ötéves korom óta lakunk Érden, de édesanyám révén tősgyökeres érdinek mondhatjuk magunkat. Dédnagypapám, dr. Komár Rudolf ugyanis jogtanácsos volt a városházán a 30-as, 40-es években. 2009 óta dolgozom a városi televízióban, és mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, egy-két kivétellel kvázi ugyanazokkal a kollégákkal, összetartó, már-már baráti hangulatban. Szerintem az Érd TV-nek ez a titka, hogy tényleg félszavakból értjük egymást, és ismerjük egymás stílusát. Az itt lakók felismernek minket az utcán vagy vásárlás közben, odajönnek beszélgetni, és ez jó érzés.

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email