Ezért most fogadják olyan nyitottsággal az Érden élő Fannival készült interjúnkat, mint amekkora bátorsággal ő vállalta, hogy megmutassa, a párjával ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk. Még ha sokan ennek ellenkezőjéről akarnak meggyőzni bennünket.

Hogy fogadta a családod, amikor bevallottad, a saját nemedhez vonzódsz?

Minden ismerősünk elfogadta, és vele együtt engem is. Egyedül édesanyám nem tud a mai napig megbarátkozni a gondolattal. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot. Várom, hogy egyszer majd elfogadja, és jelentkezik. Úgy érzem, én megtettem a magam részét, innen már rajta áll.

Hogy találtatok egymásra a pároddal?

Munkát kerestem, egy ismerősöm vitt el hozzá, hátha ő tud állást ajánlani. Gyakorlatilag szerelem volt első látásra, és utána nagyon gyorsan történt minden. Összeköltöztünk, bemutattam a családomnak, ő is engem, és azóta együtt dolgozunk, együtt élünk, két éve bejegyzett élettársi kapcsolatban. Nem házasodhattunk össze, mert az itthoni törvények nem engedik. De mindenben ugyanolyanok vagyunk, mint egy normális, heteroszexuális pár. Vettünk közös autót, házat, háztartást vezetünk, dolgozunk, adót fizetünk, éljük az életünket.

Az elmúlt időszakban nagyon felerősödtek olyan szélsőséges, kirekesztő hangok, miszerint azok, akik a saját nemükhöz vonzódnak, aberráltak. Hogyan élitek meg mindezt?

Miközben az egyik politikai oldalról és a hozzá kapcsolódó médiából ömlik, hogy mi alsóbbrendűek vagyunk, a mindennapi életben ezzel nem találkozunk. Az emberek elfogadóak. Se a munkahelyünkön, se az utcán, se a boltban, sehol Érden nem találkoztam eddig még csak rosszalló tekintetekkel sem. 

Azt is meg szokták kérdezni, hogy miért kell ennyire kirakatba tenni magatokat. Ezt értelmezik sokan úgy, hogy propagandát folytattok.

A beszélgetést azért vállaltam, hogy lássák, olvassák az emberek, ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más, de ehhez képest minket mégsem illetnek meg ugyanazok a jogok, mint a többieket. Magyarországon nincs jogunk összeházasodni, felvenni a párunk nevét, nem fogadhatunk örökbe gyereket.

Szóba került már köztetek is a gyerekvállalás?

Természetesen. Én gyerekkorom óta erre vágyom. Szülni szeretnénk mindketten. Itthon azonban a mesterséges megtermékenyítésre sincs lehetőség. Ausztriában teljesen elfogadott az azonos neműek házassága, a mesterséges megtermékenyítés, az örökbefogadás, az is, hogy mindketten bejegyzett szülei legyenek a gyermeküknek. Úgyhogy másfél éve kerestünk egy klinikát Ausztriában, ahol a járványhelyzet után a párom méhébe ültetik majd a megtermékenyített petesejtemet, és ő fogja megszülni az első gyermekünket, aki így még inkább közös lesz. Utána én szeretnék életet adni a második gyermekünknek, mert én is át akarom élni ezt az élményt. Viszont ennek elég borsos az ára. Nagyon sokat kellett dolgoznunk ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni azt a pénzt, amiből mindennek a költségeit fedezni tudjuk.

Szerinted a gyereketeknek ugyanannyi joga lesz majd, mint a hetero párok gyerekeinek?

Ha minden így marad, ahogy most állnak a dolgok, akkor nem. De ha változik a hozzáállás a jogalkotásban, a közéletben, akkor van remény arra, hogy hivatalosan is a szülője lehessek a gyermekemnek. Mert papíron egyelőre nem lehetünk mindketten a gyerek szülei. Az apa helyén nem szerepelhet a mi nevünk. Tehát ha megyek majd érte az óvodába vagy az iskolába, meghatalmazás kell hozzá, hogy elhozhassam, mert papíron sajnos semmi közöm nem lehet hozzá.

Egyes politikusok azt állítják, ha egy meleg pár gyereket nevel, a gyermekük is homoszexuális lesz.

Attól, hogy mi azonos neműek vagyunk, a gyermekünk nem lesz meleg. Minden rokonom hetero, én mégis meleg lettem. Szóval a politikusok gondolatmenete kicsit sántít.

Mindez nem veszi el a kedveteket attól, hogy Magyarországon maradjatok?

Nagyon szeretünk itt élni. Attól függetlenül, hogy micsoda gyűlöletkeltés folyik ellenünk. Abban reménykedem, hogy ez az uszító kampány nem jár sikerrel. Itt vásároltunk házat, ide köt a család, a barátok, a munkahelyünk. Itt szeretnénk maradni, békében, boldogan élni, gyermeket nevelni.