Hasonló volumenű rongálás korábban nem fordult elő a XV. századi gótikus kastély romjainál – tudtuk meg a városüzemeltetéstől. A porózus kőre fújt graffiti letisztítása nem könnyű feladat, és nem is olcsó – ha nem lesz meg a tettes, az önkormányzatnak kell kifizetnie ennek költségeit.
A Kutyavár egyre népszerűbb az érdiek körében, sokan látogatják. Tavaly tavasszal újították fel a parkot, a kerítéstől a romhoz vezető lépcsőn át a forrásig. A rendőrségnek jelzik a vandalizmust, és fontolgatják a további lépéseket is – többek közt a park bezárását, amit bizonyára sokan sajnálnának.
– Felháborítónak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy ilyen megeshetett. Nagy összegbe kerül a kövek letisztítása, hiszen a XV. századból fennmaradt köveket nagyon óvatosan, szakértelemmel kell majd kezelni” – hangsúlyozta Andrasek Mónika önkormányzati képviselő, hozzátéve: a tettest mindenképp meg szeretnék találni. „Így is szűkös az önkormányzat költségvetése, nem hiányzik, hogy egy közel félmilliós tisztítást bevállaljunk– jegyezte meg a képviselő, utalva arra, hogyha sikerül elkapni, akkor a tettesnek kell vállalnia a helyreállítás költségeit.
Természetesen a Kutyavár fokozott védelmére is gondolni kell, akár térfigyelő kamerák kihelyezésével.
A Kutyavavár története: első okleveles említése 1417-ből származik. Minden bizonnyal már a XIV. században állt Diósd falu Kőkert nevű pusztáján, a nagyjából négyszög alakú kőkastély. 1627. április 13.-án Tholdalagi Mihály erdélyi követ az alábbiakat jegyezte fel a Kutyavárról: „13. Április, kedden Buda várából a Vezér pasával és Mufti effendivel menék ki vadászni. Sok szarvasokat, őzeket látánk, de őzet nyulakat nehezen fogánk. Onnan visszatérvén a Hamza bér szerájához, csak közel az, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban, kit az törökök Köpekhiszárnak (Kutyavár) hívnak egy szép forrás patak mellett megszállánk.”
Batthyány Fülöp herceg Wajthay Ferenc mérnökkel 1846-ban készíttette el az érdi uradalom topográfiai felmérését. A Wajhay-féle rajzon látható a Kutyavár 7 méter magas falai által határolt udvaron felépített erdészlak. Az öreg castellum egyik falát felhasználva épült meg 1840 körül e vadászház, amelynek 3 cserépkályhával fűtött szobája, szabadkéményes hasábkemencés konyhája, kamrája és istállója volt. Az udvar végében a várfal belső sarkában állt a kocsiszín. Az erdészház alatt boltozatos pince volt, a tetőt náddal fedték le. Erre a romfalak közötti vadászházra utal Érdy József jegyző jelentésének első része 1864-ből: „Kutya vár; egy vadász lak az Erdő szélén, regényes tájékkal, hol egy régi épület maradványa most is látható. Herczeg Batthyány Fülöp volt a földes Uraság mintegy 25-30 évvel ezelőtt ezen vadász lakot nagyobbítva kijavította, kerítés falába bele foglalván a most is látható régi falmaradványt. Kutyavár neve onnét származik, hogy Mátyás a Nagy Magyar Királynak ezen a helyen; Budától mintegy jó két mérföldre; – vadászatra szánt ebei tartanak, s a most is fennálló régi fal azon épületnek maradványa, hol a nagy király vadászati kedvét töltendő, hagyomány szerint többször időzött.”
Kereskényi Gyula plébánosnál, Érd első helytörténetírójánál olvashatjuk: „Mátyás Érdhez negyedóra távolságra eső »Kutyavárban« (jelenben főerdészi lak) melynek az időbeli falai épségben fönnállnak, tartá vadászebeit, az az épület mellett egy nagy tó volt, ez kerítéssel körülvéve, mely kerítés romjai mai nap is szemlélhetők, vadak helyéül szolgált. Mátyás honterhes gondjaitól menekülve ki-kirándult s vendégeivel mulatott.” A környék birtokosai kétségtelenül később is vadászkastélyként s erdészlakként használták.
A vadászkastély számára a végső pusztulást az erdő felparcellázása és kiirtása hozta.
1936-ban országzászlót építettek a romos falak mellé és az akkori diósdi üdülőtelep ünnepségeinek központjává vált. A II. Világháború után köveit elhordták és mára csak egy jelentéktelen faltöredék maradt meg. Megmaradtak azonban a földdel fedett részek, így a jövő régészeinek még lesz további mondanivalójuk e műemlékünkről.
Forrás: Érdcenter.hu, Érdi Krónika II. bővített kiadás (2004), Szerk.: Dr. Kubassek János, Érd. pp. 151-153.
Tarnay Tünde – Kovács Sándor – Érd történeti emlékei (2000) Érd 23. oldal
