Hogyan került a Covid osztályra?

Az aneszteziológia és intenzív terápia érdekel, ebben gondolkodom a jövőt illetően, a szakdolgozahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgat is ebből írtam. A témavezetőm, aki egyben a mentorom, az intenzív osztály főorvosa, így nem volt kérdés, hogy be kell majd segítenem. Egyébként önkéntes alapon működik a dolog, én már szeptemberben jeleztem, hogy ha szükség van rám, megyek. Korábban a Covid negatív osztályon tevékenykedtem, de aztán október végén olyan hiány lett a koronavírus ellátó központ intenzív osztályán, hogy ott volt rám szükség.

Hogyan telik egy nap, mi a feladatuk?

Önkéntes orvostanhallgatóként a szakápolókhoz igazodunk, az ő napirendjüket követjük. Reggel 7- től este 7-ig tart a munkaidő, de már fél 7-re ott vagyunk, hiszen 6:40-re már szkafanderben beöltözve a zsilipben kell várnunk, hogy bemehessünk az osztályra. Akkor váltjuk le az éjszakai 12 órás műszakot.

Milyen a hangulat? Hogyan élik meg ezeket a napokat, heteket?

Nagyon támogatjuk egymást és nagy az összhang, hiszen nehéz műszakokon megyünk keresztül együtt. Szakápolók, külsős ápolók, önkéntesek, beteghordók, műtős fiúk mind egy célért küzdünk. Nagyon megterhelő mindenki számára az a 4 és fél óra szkafanderben, és előfordul, hogy ennél többet is így kell eltölteni a betegek között az osztályon.

Mi a legnehezebb a munkájában?

Mindannyian tudjuk, hogy az intenzív osztályon az életükért küzdenek a páciensek. A Covid pozitív osztályon kritikus állapotú páciensek fekszenek. Ami a legnagyobb nehézséget okozza, hogy egy átlagos intenzív osztályhoz képest nagyon sok a fiatal, 30-40 éves beteg súlyos állapotban. Persze ha nem társul mellé egyéb kísérőbetegség, akkor azért nekik jobbak az esélyeik, de sok esetben igen súlyos állapotban kerülnek hozzánk ezek a fiatalok. Ami számomra még nehéz, hogy sok köztük az ismerős, őket különösen szívszorító ilyen állapotban látni. Nem könnyű feldolgozni azt sem, amikor visszatérve a kórteremben, akár még azonos műszakon belül vagy másnap, nem fekszik már ott az a beteg, akit előzőleg még elláttunk. Mindezek mellett pedig ott van még a túlterheltség, hiszen rengeteg műszakot vállalunk.

Hogy lehet ezt bírni?

Erre készülök, muszáj hozzászoknom, hogy emberek halnak meg körülöttem, és nem először fordulok meg intenzív osztályon. Tudom, hogy ez nem arról szól, hogy mindenki túléli, de ettől még lesújtanak a halálesetek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem visel meg. De tovább kell menni a többi betegért, és akit csak lehet, megmenteni.

Milyenek a lélegeztetőgépre került covidos betegek esélyei? Azt hallani, hogy onnan már nagyon nehéz visszajönni.

A cél az, hogy csak a legvégső esetben tegyenek valakit gépre, pontosan azért, mert onnan már valóban nagyon nehéz visszajönni, persze nem lehetetlen. Számos egyéb, non invazív lélegeztetési mód létezik, amit az orvosok alkalmaznak és próbálják késleltetni azt az időpontot, amikor a beteget gépre kell kötni. Nálunk a legtöbb beteg pont emiatt non invazív módon van lélegeztetve.

Tud bármilyen kapcsolatot kialakítani a betegekkel?

Nálunk az intenzíven nagyon kevés az ébren lévő beteg, így a kapcsolat velük elenyésző. Persze volt már példa rá és természetesen hozzátartozik az ellátáshoz és az emberséghez, hogy ilyenkor beszélgetünk velük, és nagyon hálásak egy jó szóért vagy bármiért, ami pozitívan befolyásolja a hangulatukat, de sajnos legtöbbjük nincs magánál. Miután a Covid elsősorban a tüdőt támadja, lecsökken az oxigénellátottság, ez pedig az agyat, a kognitív funkciókat is befolyásolja, így többségük zavart állapotban van, amikor az osztályra kerül.

Nagy problémát jelent, hogy sokan még mindig nem hisznek ennek a vírusnak a létezésében. Ön, aki naponta ott van a betegek között és látja, milyen pusztítást végez a vírus, mit üzen azoknak, akik még most is azt gondolják, nem valós a veszély?

Ez a vírus attól még létezik, hogy egyesek nem hisznek benne. Az emberek nagy részének elképzelése sincs, mi folyik jelenleg a kórházakban. Ezért arra kérem őket, legyenek szívesek betartani a korlátozásokat és a szabályokat, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy ne nőjön tovább a fertőzések száma. Semmikképp ne keltsenek negatív hangulatot és ne állítsanak valótlan dolgokat. Mi folyamatosan azon vagyunk, hogy működjön a betegellátás, a saját egészségünket, karrierünket, sőt szükségleteinket is sokszor félre téve. Már az is nagyon sokat segítene, ha nem tagadnák le azt, ami létezik.

Szakemberek állítják, hogy már nem kell sokat várni a vakcinára és az jelenti majd a megoldást. De akadnak olyanok is, akik azt mondják, ők bizony nem adatják be vagy csak bizonyos országból származó oltóanyagot adatnának be maguknak. Bár más szakterület, de gondolom, Önt is foglalkoztatja a kérdés.

Infektológussal beszéltünk róla, mindennapos téma, de nincs igazán egybehangzó vélemény arról, melyik lesz az igazán hatásos vakcina. Bízunk abban, hogy valamelyik be fog válni, de nekünk, akik az intenzíven dolgozunk, nincs időnk-energiánk azon agyalni, melyik oltás lesz a jó. Nekünk jelenleg az akut ellátásban van a legtöbb feladatunk és itt kell mindent megtennünk azért, hogy a betegeink állapota javuljon.

Talán lassacskán javulni látszik a helyzet vagy legalábbis nem emelkednek olyan meredeken a számok, mint korábban. Tapasztalnak ebből bármit is?

Stagnáló betegszámról tudok beszámolni, ami az utóbb 1-2 hétben jellemző, de ez sem jelent még semmit. Meglátjuk, mi lesz, bízunk a legjobbakban.