tetko2

Tetoválás – menő vagy ciki?

Érdekes beszélgetés ütötte meg a napokban a fülemet a szerkesztőségben. A kollégáim arról diskuráltak, milyen emberek azok, akiknek tetoválása van.

Az egyik váltig állította, hogy ez művészet, és ő ékszerként viseli a testén a tetoválásait, míg a másik kijelentette, hogy soha nem bízná a gyerekét olyanra, akinek tetoválása van. Úgy látszik, e tekintetben is kettészakadtunk, tetováltakra és „simabőrűekre”.

Nekem van tetoválásom. Kettő is. Ennek ellenére mai fejjel nem biztos, hogy újra belevágnék. Nem azért, mert nem tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg szépnek másokon, vagy mert azt gondolom, hogy csak a bűnözők tetováltak, hanem mert annak idején még nem tudtam felelős döntést hozni. Márpedig a tetoválás egy életre szól, nem olyan, mint a gyerekkorunkban magunkra nyalt Donald rágós matrica. Kislány voltam még, amikor az első készült. Nagyon imponált a környezetem, a nagynéném ugyanis már akkor szét volt varrva. Volt egy lemezboltjuk, ahol egy csaj tetovált. Szerettem volna én is egyet. A csuklómra gondoltam egy szívecskét vagy valami karkötőt. 17 éves voltam és lázadtam. Anyukámnak meg se mondtam, otthon szembesült vele, hogy a kislánya jobb lapockáján lett egy tenyérnyi nagyságú orchideacsokor. Hogy került oda? Hát úgy, hogy hagytam magam meggyőzni, ne a csuklómra tetováltassak, mert ha valaha hivatalban fogok dolgozni, mindig hosszú ujjút kell viselnem, hogy ne látszódjon. A sors fintora, hogy pár évvel később tényleg egy hivatalban dolgoztam, ahol mindig nagyon kellett ügyelnem arra, hogy ne látszódjon a tetkóm. Azt hiszem, már másnap megbántam. Az elmúlt 18 évben rengeteg helyet végigjártam, hogy megszabaduljak tőle, de a mérete miatt túlságosan drága mulatság lenne.

Hogy miért lett mégis egy újabb tetkóm? Az egyik helyen, ahol az eltávolítás iránt érdeklődtem, a tetováló művész azt javasolta, csináltassak inkább egy kicsi, de számomra fontos jelentéssel bíró tetoválást. Ha azt szeretni fogom, akkor talán el tudom majd hinni, hogy a hátamon lévő is lehet szép és szerethető. A bőrdíszítés lényege ugyanis az, hogy szeressük, ami rajtunk van. Így mára van egy szeretett tetoválás a csuklómon (egyetlen szó: „elmúlik”), és egy nem szeretett tetkó a hátamon. Ez utóbbi eltűntetéséről még mindig nem tettem le.

Már az egyiphttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgiak is

A „tattoo” szó a tahiti „tatu” szóból származik, és azt jelenti, nyomot hagyni valamin. A legrégebbi ismert emberi tetoválást a jégember, Ötzi viselte. Az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszített. A tetoválással kapcsolatos legrégebbi források Egyiphttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgból maradtak ránk. Az i. e. IV. évezredből származó agyagfigurák pontsoros díszítése egyes kutatók szerint a tetoválás bizonyítékaként szolgál. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon és szintén az i. e. IV. évezredből egy thébai női múmián is találtak festéknyomokat. A tetoválás az ókori görögöknél is ismert volt. Hérodotosz feljegyzéseiből tudjuk, hogy a trákoknál az előkelő réteg viselte. Aetius orvos az i. e. 6. században leírta a tetoválás technikáját, miszerint a kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe, „amíg a katonának vére nem folyt”, végül alaposan bedörzsölték a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiphttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak. A rómaiak viszont a bűnözőket és a rabszolgákat tetoválták. A tetoválás elterjedt volt a Távol-Keleten is, Kínában és Vietnamban. Japánban az első leírások szerint a bűnözőket jelölték meg így. Vallási témájú tetoválásokkal a 700-as évektől találkozhatunk, a színes, egész testre kiterjedő tetoválás pedig az 1700-as években terjedt el a közemberek körében. Amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel, a tetoválásnak náluk társadalmi jelentősége volt. Afrikai törzseknél például az arcon levő tetoválásból kiderült, hogy melyik törzshöz tartozik az illető. Új-Zélandon a tetoválás annyira szerves része volt a megjelenésnek, hogy a halottak emlékére faragott szobrokon fontosabb volt az elhunyt tetoválásainak hű ábrázolása, mint az arcvonásainak vagy alkatának bemutatása. Európában a tetoválás az 1600-as évektől terjedt el újra. Eleinte matrózok hozták haza, később a börtönökben a bűnözők között vált szokássá. A 19. század második felében az arisztokrácia körében is nagy divatja volt. A híres tetováltak között említhetjük például gróf Széchenyi Istvánt, Erzsébet királynét és gróf Károlyi Mihályt is.

A tetoválás az utóbbi években nagy divattá vált, amiben a sportolóknak és más közszereplőknek is nagy szerepük van. A legutóbbi felmérések szerint minden negyedik 18 és 30 év közötti férfi és nő visel tetoválást. A mai technika úgy működik, hogy a bőrfelszín sokszoros pontszerű megsértésével juttatják a festéket a bőr bazális sejtrétege alá. Itt a falósejtek felveszik ezeket és a sejtek egy részében egy életen át megmaradnak. Bizalmi kérdés tehát, kinek engedjük meg, hogy bőrünket rajzlapnak használja. A minták és színek igen változatosak lehetnek. Ma talán a legdivatosabbak a maori minták és az egyszínű tetoválások. De ez gyorsan változhat, változik. Aki tehát vállalja az egészségügyi kockázatot, a több órán át tartó szurkálás monoton fájdalmát és a gyakran nagy anyagi terhet, arra még egy nagy feladat vár: megválasztani az ábrát és azt a testfelületet, ahol látni szeretné.

Tetoválások és ami mögöttük van

Az Érd FM 101.3 Bundáskenyér című műsorvezetőjének, Urbán Szabolcsnak négy tetoválása van, és mindegyiknek külön története. A sípcsontján található violinkulcsot magának készítette, a lábfején látható gyerekrajzra hajazó denevért a seregben rajzolták rá, míg a két karján lévő minta már sokkal megfontoltabb döntés volt. Az egyik oldalon egy prérifarkas látható, amit egy rádióműsor kedvéért varratott magára, míg a másik vállára kedvenc filmje, az Alien karaktere került.

Egy-egy tetoválás mögött akár fájdalmas történetek is állhatnak. Gabi azért döntött a tetoválás mellett, mert így akart emlékezni elvesztett édesanyjára, akinek szokása volt, hogy kis, színes cetlikre írt kedves üzeneteket hagyott neki. „Kiválasztottam az egyiket, és örökké viselni fogom.”

Ágit autóbaleset érte, amiben majdnem meghalt. Ő az újjászületésének dátumát tetováltatta a csuklójára. „Úgy érzem, kaptam még egy esélyt. Ha rápillantok a kezemre, mindig eszembe jut, hogy az élet milyen nagy kincs.”

Erzsi 63 évesen csináltatott tetoválást a lánya kedvéért. „A kislányom évek óta Angliában él. Szerettünk volna egy közös jelet a testünkön, amiről mindig eszünkbe jut a másik. Így tavaly mindkettőnk csuklójára rákerült a végtelent ábrázoló tetoválás. Nem bántam meg, ha ránézek, közelebb érzem magamhoz a lányomat!”

Katalin soha nem csináltatna tetkót. Azt mondja, nem tetoválásellenes, de nem tud egyetlen okot sem, amiért magára tetováltatna bármit. „Nincs rossz érzésem a tetovált emberekkel kapcsolatban, láttam már sok olyan mintát, ami nagyon tetszett, sőt a viselőjének kifejezetten jól állt, de én soha, semmilyen körülmények között nem csináltatnék, és remélem, a gyerekeim sem lepnek meg soha azzal, hogy tetkójuk van.”

Végül elárulom, melyik történet ihlette a csuklómon található, szeretett tetoválásomat: „Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik.”

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email