A járvány mellett vállsérülés is nehezítette az elmúlt időszakban a versenyzését. Hogyan élte meg ezt a helyzetet?

Azt terveztem (ez most sem változott), hogy a paralimpia után eldobhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a tőröket. De nem így történt, ezért döntenem kellett, bele akarok-e tenni még egy évet ebbe az egészbe. Érezte a szervezetem, hogy elég, nem biztos, hogy ezt nekem csinálnom kell. Mindenféle sérülésem volt, gyakorlatilag elhasználtam a szalagjaimat a vállamban. Minden jel azt mutatta, nem kell már versenyeznem.

De mégis.

Már négy évet beletettem a tokiói paralimpiába, ezért úgy gondoltam, végigcsinálom. Számoltam a napokat. Az a probléma, hogy nagyon jó a csapatunk, de nincs utánpótlás. Ha én abbahagyom, akkor nincs csapat.

Tudomásom szerint Krajnyák Zsuzsinak már megvan a kvalifikációja az ötkarikás játékokra. Ön hogyan áll ezzel?

Sérülések miatt több versenyen nem indultam és amin indultam, ott sem hoztam azt a maximumot, amivel kijuthattam volna a paralimpiára, tehát nekem még nagyon kellenek a versenyek a kijutáshoz. A szabadkártyában reménykedhetek, nagyon más esélyem nincs, viszont arra elég nagy az esély, mert két csapatnak is oszlopos tagja vagyok.

Milyen hatással volt ez a csapatra? A versenyek elhalasztása miatt csak edzeni tudtak, igaz, ezt elég jól megoldották, mert önnek a garázsában lett egy kisebb edzőterme, de Tatán is edzőtáboroztak már.

Elkezdődtek az edzések, de gyorsan abbamaradtak, mert azt mondták az edzőink, tartsuk a normál tempót és ilyenkor mindig egy hónap szünet van. Augusztus 24-én folytatjuk az edzéseket egy tatai edzőtáborral, majd jönnek a klubedzések.

A tokiói játékok már az ötödik paralimpiája lesz. Ha jól tudom, elég erős a csapat ahhoz, hogy aranyérmet szerezzen, és ez is a cél.

A tavalyi világbajnokságon először sikerült aranyérmet szereznünk a csapattal, tehát van elvárásunk magunkkal szemben, hogy meg kéne csinálni azt az aranyat. De ott vannak a nagy ellenfeleink, az olaszok és a kínaiak is.

És egyéniben?

Reálisan nézem a dolgokat, sok sérülésem volt, már benne vagyok a korban, tehát már nem várom magamtól az aranyat. Mindig nagy mellénnyel mentem a paralimpiára, hogy a dobogó a cél. Ha a legjobb nyolc közé kerülök tőrben vagy párbajtőrben, akkor már elégedett leszek. Igyekszem mindent megtenni, de a járvány miatti helyzet kicsit megtorpantott. Nem érzem magamat annyira motiváltnak, hogy ezerrel eddzek és mindent alávessek a paralimpiának.

Mi a helyzet a téli paralimpiával? Annak idején,  2014-ben arról volt szó, hogy Szocsiban alpesi sízőként indul.

Azt akkor letettem, amikor Kristóf megfogant. Felmerült a kérdés, melyik sportágat folytassam, de miután anyuka lettem, az is kérdés volt, akarok-e egyáltalán sportolni, mert tudom, mivel jár a versenysport. Azt viszont még nem tudtam, mivel jár a gyermeknevelés, csak azt, hogy minden pillanatában ott akarok lenni, így eldöntöttem, hogy a síelést lerakom.

Nemrég tartották a Magyar Vívó Szövetség tisztújító közgyűlését, ahol már harmadszor választották elnökségi tagnak. Mi a feladata?

Az elnökségi tagok között van, aki a budapestieket, van, aki a vidékieket képviseli, nálam nincs kimondva, de a kerekesszékeseket képviselem, viszont a többiekkel kapcsolatban is képben kell lennem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még versenyző is vagyok és együtt szoktunk készülni az épekkel, ismerem a tőr- és párbajtőr-válogatottak tagjait, tehát tőlük is tudom, milyen problémák vannak, ezért azt gondolom, hitelesen tudom képviselni az ő érdekeiket.

Akkor ez a pozíció a sportolói pályafutás utánra is szól?

Igen, mert a ciklus négy évig tart, de szeretném átadni ezt a feladatot másnak, aki jobban ott van a tűzközelben. Én kicsit szélesebb spektrumon szeretnék mozogni, mint a kerekesszékes vívás. Nagy probléma a magyar sportban mind a mozgáskorlátozottaknál, mind az épeknél, hogy nincs utánpótlás. Nehezen lehet megmozdítani az embereket, hogy jöjjenek sportolni. Érzek hívást abban, hogy az embereket rávegyem arra, mozduljanak ki, akár szabadidős jelleggel, de innen tud továbbfejlődni a versenysport is szerintem.

Mi a terv a visszavonulás utánra?

Kristóf júliusban töltötte be hatodik évét, kaptunk egy év haladékot, így még nem most kezdi az iskolát. Arra készülünk, hogy jövőre készen álljon az iskolakezdésre, akkor pedig minden pillanatban szeretném támogatni őt. Mellette amennyire belefér szeretnék a városnak és az országnak segíteni a sport népszerűsítésével. A MERI Sportnapnak (mozgáskorlátozottak sportágválasztója – a szerző) én vagyok az ötletgazdája, főszervezője, ezt pedig már hosszú évek óta minden évben megtartjuk az Országos Rehabilitációs Intézetben.

A mozgássérülteknek mennyit segít a sport?

A napi szintű mozgás nagyon fontos, a handbike-ozást én például kötelezővé tenném minden fiatal mozgássérültnek.

Nehéz elkezdeni ezeket a sportágakat? Gondolom, kell egy jó nagy adag kezdő lökés.

Én speciális helyzetben voltam, mert én kerestem, mit sportolhatok, egyrészt a társaság, másrészt a mozgás miatt. Sok mozgássérültnél nincs meg a motiváció, ehhez kellenek a hozzátartozók, az orvosok és gyógytornászok.