Bár abban minden érintett egyetért, hogy az örökbefogadás magyarországi gyakorlata és jogrendszere átalakításra szorul, azt mind a szakma, mind az örökbefogadó szülők teljes értetlenséggel fogadták, miért éppen ennek a tanfolyamnak a kihagyása jelentené a gyógyírt a bajra.
„Minden gyermeknek joga van családban felnőni. Magyarországon ezt több mint huszonkétezer gyermeknek mégsem tudjuk biztosítani. Ami azért is fontos, hiszen az első tizennyolc évre épül az egész emberi élet, az, hogy milyen lesz a következő hatvan-hetven év.” Dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapító elnöke is aláírta a fenti petíciót. Azt mondja, itt az idő, hogy megreformálják a magyarországi örökbefogadást, de nem a tanfolyam kötelező jellegének eltörlésével.
Ma Magyarországon a gyerekre vágyó szülőknek átlagosan öt-hat évet kell várniuk az örökbefogadásra. Kisebb várakozási idővel számolhatnak azok az örökbefogadók, akiknek nincsenek kikötéseik, elvárásaik a gyerek korát, egészségi állapotát és származását illetően. (Ők az örökbefogadásra jelentkezők 15 százalékát teszik ki.) Szilvia azt mondja, minden ötödik gyereket külföldre adunk örökbe, mert a külföldiek nagyobb arányban vesznek magukhoz roma származású, fogyatékossággal élő vagy idősebb gyerekeket is. „Végre tisztáznunk kellene, mit gondolunk az örökbefogadásról. Arról a több mint 22 ezer gyerekről, akik állami gondozásban élnek. Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy azok a gyerekek, akiknél ez megoldható, visszatérhessenek a saját családjukba, azok pedig, akiknek nincs valódi kapcsolatuk a szüleikkel, mielőbb családba kerüljenek?”
„Fontos lenne az örökbefogadások számának a növelése, hogy minél kevesebb gyerek maradjon az állami gondozás rendszerében. Tehát nagyon is időszerű az örökbefogadást átgondolni és a szabályait megváltoztatni. Az viszont nehezen támogatható, hogy pont a képzési rendszert akarják átalakítani ilyen módon. Az örökbefogadott gyerek súlyos batyuval érkezik a családba, hiszen az élete nagyon korai szakaszában azt kellett megélnie, hogy a szülei nem tudtak gondoskodni róla, lemondtak róla vagy bántalmazták. A vér szerinti szülők elvesztése akkor is trauma, ha ezek a szülők bántalmazóként vagy elhanyagolóként viselkedtek. Tehát az egyik oldalon ott van egy krízishelyzeteken átesett gyerek, a másik oldalon pedig egy olyan pár, akik nagyon szeretnének családdá válni, és ezzel kapcsolatban mindenféle fantázia él a fejükben, ami sok esetben nem találkozik a realitással. Ezek a képzések épp azt a célt szolgálják, hogy felkészítsék a leendő szülőket a reális helyzetekre.”
Hogy az örökbe örökre szóljon
A tréninget elvégzők azt is nagyon fontosnak tartják, hogy ezeken az alkalmakon valódi közösségek teremtődnek. Az örökbefogadó családok a képzés elvégzését követően is kapcsolatban maradnak egymással, segítik, támogatják egymást. Szilvia szerint ez azért is különösen fontos, mert a magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy az örökbefogadás felbontható legyen, azaz az örökre ne örökre szóljon. „Ami újabb stigma és trauma annak a gyereknek, akit egyszer már elhagytak, és kudarcélmény a szülőnek, aki családot szeretett volna alapítani. Minél több megfigyelő, érzékenyítő pontot és képzési lehetőséget rakunk bele az örökbefogadási folyamatba, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyerekek a megfelelő szülőkhöz kerülnek, akikkel jól együtt tudnak élni. Ez a sikeres örökbefogadás záloga.”
Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programjának vezetője és férje 1989-ben fogadott örökbe egy kétéves roma kisfiút. „Akkoriban semmilyen információt, felkészítést nem kaptunk. Szakmai közegben dolgoztam akkor is, ahol nyitottan fogadták, hogy egy roma kisfiú jelent meg az életünkben, de a lakókörnyezetünket fel kellett készíteni, hogy ne érje őket váratlanul.”
Léna is azt mondja, a tréning egyik nagy előnye, hogy bekapcsolja az embert egy közösségbe, ahol egymást segítik a hasonló helyzetben levők. Éppen ezért szakmailag sem tartja indokoltnak a tanfolyam kötelező jellegének eltörlését. „Jogos törekvés, hogy a gyerekek minél gyorsabban örökbefogadó szülőhöz kerüljenek, de ez nem indokolja ezt az intézkedést, hiszen mindössze negyven órás tanfolyamról van szó, ami ráadásul beleszámít a várakozási időbe. A bürokrácia működésén lehetne gyorsítani, de a tanfolyam nagyon sok hasznos információval szolgál minden szereplőnek.”
„Meg kell értenünk, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy az örökbefogadó szülő gyereket szeretne, nekünk pedig ki kell szolgálnunk az igényét, hanem arról, hogy vannak gyerekek, akik elvesztették a vér szerinti családjukat, és családra van szükségük. Csakhogy ezek a gyerekek nem mindig csecsemők és nem mindig egészségesek. Az örökbefogadandó gyerekek sokfélék lehetnek. A fejlett rendszerekben, Angliában, az Egyesült Államokban vagy a skandináv országokban egyre többen fogadnak örökbe ilyen gyerekeket, de ezt rengeteg munka, felkészítés és társadalmi tudatformálás előzte meg. Nagyon sok családban megvan az igény, a nyitottság arra, hogy segítsenek, de ez csak a kiindulópont, amin még dolgozni kell. Ha nem beszélünk eleget a problémákról, ha nem mutatunk fel elég követendő példát, a helyzet magától nem fog javulni.”
Miért fontos a tanfolyam? Az örökbefogadók kötelező tanfolyamát 2003-ban vezették be, majd 2018-ban 21-ről 40 órára bővítették a tananyagot. A tanfolyam egyik központi üzenete: a gyermeknek tudnia kell, hogy őt örökbe fogadták. A tanfolyamnak nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az örökbefogadók felkészülten vágnak bele a folyamatba, és már nem tervezik eltitkolni a gyerek elől az örökbefogadást.
A 40 órára bővítéssel helyet kapott egy nagyon fontos téma, hogy a rendszerben elérhető gyerekek jelentős hányada idősebb, vélhetően roma származású, egészségi vagy fejlődési problémákkal küzd, vagy többen vannak testvérek. Sokak itt hallanak arról először, hogy a viselkedés nem az öröklött géneken múlik elsősorban.
Nagyon fontos a valósággal megismertetni az örökbefogadókat, akik maguktól jellemzően egészséges és fehér bőrű kisbabában gondolkodnak. Ugyanakkor a tanfolyam segít annak felmérésében, ki mit képes vállalni, felkészít az örökbefogadással kapcsolatos tipikus helyzetekre, iránymutatást ad ahhoz, hogy mely életkorban hogyan beszéljenek a gyerekkel az örökbefogadásról.
Ha nem lesz kötelező a felkészítő tanfolyam, várhatóan sokan inkább nem élnek majd a személyenként 60.000-80.000 Ft-os részvételi díj melletti elvégzésével, ez viszont a tömeges kudarcos örökbefogadásoknak ágyazhat meg, és tragédiákhoz vezethet. Amikor nem kellően felkészülten, illúziókkal teli, téves elvárásokkal vállalnak gyermeket a jelentkezők, vagy titkokkal övezve és hazugságban nevelik. Ez senkinek nem érdeke, a gyermeknek különösen nem. A tapasztalat az, hogy a szülőknek hasznos információt és maradandó élményt ad a tanfolyam. A végeztével a többség úgy látja, hogy hasonló tanfolyamot minden gyermeket vállaló egyénnek és házaspárnak el kellene végeznie. Ha választhatóvá teszik, fennáll a veszélye annak, hogy épp azok nem fognak részt venni rajta, akik a leginkább tájékozatlanok, akiknek a legnagyobb szüksége volna a szemléletváltozásra. (Részletek a törvényjavaslatot ellenző petíció szövegéből)
