Ördög Nórát csak száguldás közben tudtuk elcsípni, hogy megtudjuk, megpihennek-e olykor érdi/diósdi otthonukban?

Nagy fába vágtátok a fejszéteket ezzel az akarattyai kisbolttal. Komolyan gondoltátok, hogy beálltok a pult mögé?

Abszolút! Miután márciusban leköltöztünk a nyaralónkba, a második héten kitaláltuk, hogy elkezdjük felújítani a kisboltot, amit tavaly megvettünk. Ez már tervben volt, de nem így, minden előkészítés nélkül. Úgyhogy merő rohanás az életünk, különösen azóta, hogy két héttel ezelőtt ki is nyitottunk. Ráadásul a TV2-ben is újraindult az élet, és elkezdődött minden munka, ami tavasszal elmaradt. Szokatlan módon a TV2-t most a nyugalom és a béke szigetének érzem, ahol tudom, mi a dolgom. Ezzel szemben a kisbolt egyelőre ismeretlen terep. Iszonyúan élvezzük, de nagyon fárasztó. 

Mégis honnan jött a késztetés a boltnyitásra?

Azt hiszem, mindenkiben van valahol a szíve mélyén egy „kisboltos”. Egyszer már fölmerült hasonló ötlet. A férjem fotóstúdiója a Duna-parton van, ahol rengetegen sétálnak, sokan futnak, bicikliznek, és azt terveztük, hogy kialakítunk ott egy bisztrót. Bele is éltük magunkat, egészen addig, míg föl nem mértük a költségeket. Ez a gondolat éledt fel újra, amikor a balatoni nyaralónkhoz közeli kisbolt bezárt. Eleinte bosszankodtam, aztán mikor valaki azt mondta, hogy eladó, kipattant a szikra. Nem is számítottunk rá, hogy ekkora lesz iránta az érdeklődés.

Gondolom, azért nyáron utazni is fogtok?

Nyáron csak a Balaton, mert az tökéletes. Márciusra, mikor a Covid19 beütött, épp kiutaztuk magunkat. Az év elején voltunk Zanzibáron, utána európai hajóúton. Épp akkor találták Rómában az első kínai beteget, még gondolkodtunk is, hogy el merjünk-e menni, mi lesz, ha karanténba zárnak minket. Aztán a férjem volt Indiában is. Úgyhogy legkorábban ősszel utaznánk, remélhetőleg nem is lesz már akadálya.

Esetleg a Covid19 második hulláma…

Meglátjuk, biztosan lehet számítani valamire, annyira ezt mondja minden szakértő.

Úgy érzem, te ezt nem valami sorscsapásként éled meg?

Nem tudom, mit gondoljak róla. Szörnyű volt látni azokat az országokat, amelyek durván belecsúsztak. Sosem fog kiderülni, hogy nálunk azért nem lett komoly a járvány, mert fegyelmezetten bezárkóztunk, vagy azért, mert nagyobbra lőttük be a veszélyt a valóságosnál.

Hogy működött az otthoni iskola a lányoddal, Micivel?

Nagyon nehezen éltem meg, hogy az én felelősségem, érti-e a gyerek a matekot vagy sem. Nem akartam görcsöket okozni benne, meg azt sem, hogy rámenjen a kapcsolatunk. A tanítás egy szakma, nem véletlenül oktatják egyetemen. Hiába kaptunk sok segítséget a tanító nénitől, nem lehet tableten írni-olvasni tanulni. Hálás vagyok az iskolának, mert egy-két összeomlásom után azt mondták, hogy ezt most engedjem el, majd szeptemberben visszaülnek a gyerekek az iskolapadba, és megtanulják, amit kell. Megbeszéltük, hogy nem rohanunk sehova, jó lesz az az írás fél év múlva is. Sokkal fontosabb, hogy Mici számára ne váljon utálatossá a tanulás.

Hogyan tűri az iskola, ha megint elutaztok a gyerekekkel együtt?

Mici magántanuló, így el tudjuk kérni, ha úgy alakul. Mivel a mi életünkben semmit sem lehet előre látni, csak így tudunk minden helyzetre készen állni. Mici egy diósdi iskola magántanulója, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy félévente be kell számolnia a haladásáról, de amikor éppen nem utazunk, a magániskolában sajátítja el a tananyagot.

Az értékrendetekhez, igényeitekhez nem passzolt, hogy elvigyétek a sarki iskolába?

Nem erről van szó. Óvodát Diósdon választottunk, mert nem akartuk, hogy burokban nőjenek fel a gyerekeink, kiszakítva a valóságból, és isteni, hogy jó kapcsolatuk van a környékbeli gyerekekkel. Aztán a suli megválasztásánál már más szempontok is voltak. Leginkább a munkabeosztásunk miatt volt szükséges, de pozitív hozadéka, hogy ez egy kis iskola összesen négy évfolyammal, és a kicsiknek még semmit nem jelent, hogy a Nánási Micivel járnak egy iskolába. Ő itt egy gyerek a sok közül. Nem kezdik el vegzálni a nagyok.

Milyen vegzálásra gondolsz?

Van olyan ismert kollégám, aki ugyan soha nem mutatta meg nyilvánosan a gyerekét, mégis, amikor bekerült a „sarki” általánosba, mindenki tudta, hogy kik a szülei, és a nyolcadikosok elkezdték azzal zaklatni, hogy szerezzen autogramot. Aztán odáig fokozódott a helyzet, hogy ki kellett őt venni az iskolából.

Nálatok a gyerekek állandó szereplői a nyilvánosságra szánt családi videóknak. Nem gondolod, hogy esetleg később nem fognak ezeknek a felvételeknek örülni?

Nem gondolom, hogy olyannak tenném ki őket, amit felnőtt fejjel szégyellnének, de ezt majd az idő eldönti. A közösségi média szerves része az életünknek, és a gyerekeink sem fogják tudni elkerülni a sorsukat, hiszen ismert emberek gyerekei. Mi azt az utat választottuk, hogy megtanítjuk őket ezt a helyzetet jól, természetesen kezelni, nem túlmisztifikálva a jelentőségét. Ha szeretnének, ebből tudnak majd profitálni. Ha nem, akkor minden erőnkkel azon leszünk, hogy olyan nevelést kapjanak, hogy el tudjanak menni akár külföldre is, ha úgy adódik. Ők nem „kirakatgyerekek”, szeretetben neveljük őket, és értékes időt töltünk együtt. Igazából már belefáradtam, hogy emiatt magyarázkodjam, mert védekezésnek tűnik, miközben nem csinálunk semmi bűnös dolgot.

Miattuk is jönnek reklámoldalról megkeresések?

Sok hirdető számára vonzó, ahogyan mi családként létezünk. De a gyerekeket csak olyan tevékenységekbe vonjuk be, amit egyébként is mindig csinálnak. Miért utasítanánk vissza egy megkeresést a Legótól vagy a Barbie-tól, ha egyébként a gyerekek tényleg ezt csinálják? Extrán, kitekert, erőltetett helyzetekben nem szerepelnek, és ha az életünkben történnek olyan dolgok, amelyeket szívesen megosztunk másokkal, akkor nem érzem, hogy ezt ne tehetnénk meg.

Azzal, hogy vlogoltok, méghozzá több milliós nézettséget elérve, szinte összefonódott a nyilvánosság előtti és a magánéleted. Nem olyan, mintha örökké kamera előtt szerepelnél?

Azért nem örökké. Ami a videókban látszik, az nagyon pici szelete az életünknek. Az egész az utazásainkkal indult, a Nánázsia videóink nagyon sikeresek lettek. Most, hogy a karantén miatt nem tudunk utazni, és a kisbolt lett a legizgalmasabb utazás az életünkben, elkezdtünk erről vlogolni. Nincs semmi, amit ne vállalnánk fel, ugyanakkor nem azon kattogok egész nap, hogy mit mutogathatnék magunkról.

Rengeteg követőtök van. Szerinted a Nánázsia videók iránti érdeklődés minek szól, Ázsiának, a Nánási családnak vagy Ördög Nórinak?

Mindennek együtt. Nyilván vonzó az egzotikus helyszín, de az emberek szeretik azt látni, hogy lehet normálisan létezni családban, két gyerekkel, nem kell, hogy belerokkanjunk a hétköznapok darálójába. A mi munkánk, életünk persze nem átlagos, ugyanakkor mégis az. Különösen a női nézők vannak kiéhezve a szépre, jóra, örömteli pillanatokra.

Ezek szerint te magad vagy a „termék”, amire vevők az emberek, akkor is, ha pecsétes naciban vagy, smink nélkül, álmosan. Ez nem ül rá az életedre?

Már nem izgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magam azon, hogyan nézek ki álmosan. Pont úgy, ahogy te, reggelente.

Azért kicsit jobban.

Akkor, mint a többi hárommillió nő ebben az országban. Ugyanazokat a sztorikat élem meg melegítőnaciban, mint mindenki más. Megyek a boltba, várok a soromra a bankban. Bár elképesztő időbeosztás szerint élünk, az alapok ugyanazok: férj és feleség szövetségben próbál őrült projekteket menedzselni – miközben mindkettőnek megvan a maga karrierje, élete – és két gyerek teszi mindezt teljessé.

A műsorvezetők kiszolgáltatottak annak, van-e éppen nekik való műsor. A te életed is a televíziózásra épül, vagy megállnál a magad lábán?

Nem félnék a saját lábamra állni, de szeretem a munkámat, és mivel a TV2 főállású műsorvezetője vagyok, a csatornának is fontos, hogy folyamatosan ellássanak feladatokkal. Ugyanakkor lassan húsz éve vagyok a pályán, és már nem csak egy csatorna terméke vagyok, hanem önálló személyiség.

11 000 tagja van annak a gardrób csoportnak, amely mindennap arra kíváncsi, mit veszel föl, és azt hol vásároltad. Hogy éled ezt meg?

Meglep, sokszor csodálkozom is, de örömmel tölt el. Jó érzés, hogy szeretik az emberek a dolgaimat. Ez a csoport miattam alakult, egy csajszi hozta létre, és rendkívül megtisztelő. A social media térnyerése hozta, hogy akiket valamilyen módon példaként állítanak maguk elé az emberek, azoknak a ruházkodását, stílusát is követni akarják.

Te is követsz valakit – a stylistodon kívül?

Igen, számos hazai és külföldi hírességet, már csak kíváncsiságból is. Én is szeretek belelátni Julia Roberts vagy Jennifer Lopez szekrényébe. Van, hogy inspirál, ha látok valakin valamit, és azt is megnézem, honnan van. Szeretem a reklámokat is, hiába fújolnak sokan. Hasznos, hogy a figyelmembe ajánlanak dolgokat, és el tudom dönteni, szükségem van-e rájuk.

Amikor döntéshelyzet előtt állsz, kivel tudod a legjobban megbeszélni?

A férjemmel, maximálisan. Valamint a menedzseremmel, Erikával, aki egyébként a legjobb barátnőm is. 1992-ben egymás mellé ültünk az iskolában, és azóta mindent megosztunk egymással.

Megsértődsz, ha celebeznek?

Jaj, dehogy! Ez csak egy szó. Én én vagyok, mindegy, minek hívnak.

Puzsér Róbert szerint celeb az, akinek a népszerűsége mögött nincs igazi teljesítmény. 

Szerintem lényegtelen, hogy Puzsér Róbert kit hogyan kategorizál. A celebrity ünnepelt hírességet jelent, és semmi köze ahhoz, hogy van-e mögötte tartalom. Ez a szó talán a magyar nyelvben torzult el. Akik kikérik maguknak, hogy celebezzék őket, azok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a személyüknek. Arra figyelnek oda az emberek, aki valamiért érdekes a számukra. Ha olyan tartalmat tudsz generálni, amire az emberek felkapják a fejüket, az teljesítmény. Pokoli nehéz, ki lehet próbálni! Minden influencer előtt le a kalappal, hiszen azt, hogy mi érdekes, a közönség dönti el, nem lehet kierőszakolni.

Mi a jövőképed? Tíz-tizenöt év múlva milyen Ördög Nórát látsz?

Sokszor megkaptam már, hogy nagyon tudatos karrierépítő vagyok, de ez nem igaz. Egyszerűen csak próbálom a megfelelő döntéseket meghozni, és arra menni, amiről úgy érzem, hogy az én utam. Mindig az élet hozta úgy, ahogy lett. Nem vagyok hosszú távra tervező ember, nagyjából egy évre látok előre. A kisbolttal most elindult valami, lehet, hogy más boltokat is nyitunk, vagy más módon gondoljuk tovább ezt a márkát, amit építünk. Ki lehet mondani, hogy a „Nánásiék” márkanév lett. Az biztos, hogy a műsorvezetői munkámat nagyon szeretem, és egészen addig fogom csinálni, amíg van rá igény. De van bennem ambíció, hogy más területeket is kipróbáljak.

Akár a filmezést is?

Ilyen ambícióim sosem voltak. Tavaly felkértek szinkronizálni, élveztem is, de ettől még nem lettem szinkronszínész. Nem vagyok szereptévesztésben. Mi, műsorvezetők, magunkat adjuk, és nem eljátsszuk, hogy műsort vezetünk. Persze, ha valaki belém lát valamit, és azt jó kalandnak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, esetleg igent mondok.

A hírességek számára nem feltétlenül Érd a vágyott lakóhely. Hogyan kötöttetek itt ki?

Tulajdonképpen Diósdon kötöttünk ki. Azért itt keresgéltünk házat anno, mert a férjem fotóstúdiója és az RTL is közel van. Errefelé autóztunk, és beleszerettünk a diósdi dimbes-dombos tájba. Az agglomerációba költözés nem volt kérdéses, hiszen az anyagi lehetőségeink nem engedték meg a budai zöldövezetet, és Diósd akkor még megfizethető volt. Hasonló helyzetben nőttem föl, hiszen Mórahalmon laktunk, és Szegedre ingáztunk apukámmal.

Hivatalosan nem Diósdon laktok, hanem a határvonal érdi oldalán.

Igen, ez egy vicces helyzet, de a mi közegünk a diósdi rész. A környékbeli zöldségesnél vásárolunk, elsétálunk a bányához, az adótoronyhoz, sokat járunk a Pataki cukrászdába. A mi kis környezetünk Diósd és Budafok. Mikor kicsik voltak a gyerekek, úgy alakítottuk ki a stúdiót, hogy a második otthonunk legyen. Nekem lett ott irodám, a gyerekeknek szobájuk, és mivel a férjem későn végez, sokszor iskola, munka után ott gyűlünk össze, és viszonylag későn indulunk haza.

Akkor ti igazi alvóvárosként használjátok Érdet/Diósdot?

Igen. Mindemellett több barátunk is ideköltözött azóta, hogy itt lakunk, akikkel összejárunk.

Az érdi Duna-partot az ártéri erdővel fölfedeztétek már?

Nem, ott még nem sétáltunk. Viszont Ófalut fölfedeztük, nagyon helyes a minarettel, a borospincesorral, és fent a magasparttal, ahonnan legalább olyan szép a kilátás, mint az akarattyai löszfalról a Balaton.

Ha ennyiféle helyhez kötődsz, nincs is helyi identitásod, ugye?

Leginkább talán egy vidéki lány vagyok, aki a fővárosban talált magára. Fontos, hogy belátható távolságon belül legyen a nagyváros, ahol van élet, nyüzsgés, és fontos a kisvárosi emberek közvetlensége is. Diósdon arca van a zöldségesnek, az eladónak a pékségben. Szeretem ezt a hangulatot, végiggurulni az autómmal a házak között, szeretem az erdei hangokat, hogy vannak madarak, növényzet, télen a hó megül a fákon… Ez az egész, Budapesttel együtt, egy nagy fészek, ahol megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy boldogan éljünk.

Nincs semmi, amin azért szívesen javítanál?

Nincs igazán panaszom semmire. Az vicces, hogy a határhelyzetünkből fakadóan nálunk jár utoljára a hókotró.