Misi odavolt a sárkányokért. Sárkány volt a pólóján, a sildes sapkáján, a hátizsákján, a pizsamáján. Sárkányfejben végződött a ceruzája, a fogkeféje, az esernyője, a házi papucsa. Sárkányos tapéta borította a szobája falát, sárkányos könyvekkel volt teli a polca, plüss sárkányok hevertek az ágyán, és még a lekvárt is sárkányos szalvétával törölte le a szájáról palacsintázás után. Amint feltámadt a szél, szaladt a parkba sárkányt eregetni. Vasárnaponként Apával és Anyával az Arany Sárkányba járt szivárványkását meg rizsgombócot enni. És ez még nem minden. Ha megkérdezték tőle, hol lakik, így felelt:

-Sárkányfű utca tizenhárom.

És ez tény volt. Tény, tény, tény. Az meg már hab a tortán, hogy Misi egyébként a sárkány jegyében született.

Az első rajza kétéves korában természetesen sárkányt ábrázolt.

-Jaj de szép folyó! – ujjongott Anya.

-Jó kis giliszta! – ismerte el Apa.

Misi toporzékolt. Ki látott már lángot okádó folyót, pláne gilisztát?

A Süsüt ezerszer kellett elmesélni neki, az utolsó budapesti sárkányt nyolcszázharminchatszor, a hétfejűt hatszáznegyvenkétszer, és így tovább egészen a Paffig. Azt addig hallgatták megállás nélkül, újra meg újra, amíg fel nem üvöltött az alsó szomszéd:

– Elééééég! Most már teljesen paff vagyok. 

Misi híre eljutott a sárkányokhoz is. Volt köztük egy árva sárkány, kicsit bamba, kicsit lomha jószág. A többiek kihagyták a játékaikból, mert nem vették a hasznát. Lógatta hát az orrát, és nagy titokban még krokodilkönnyeket is hullatott. Hogy honnan vette őket, nem tudom, mert krokodilok nem laktak a környéken.

– Legjobb lesz, ha szedem a sátorfámat – gondolta az árva sárkány –, és elmegyek

Misihez, aki úgy szereti a sárkányokat. Csak jobb dolgom lesz nála, mint itt, ahol semmibe se vesznek!

El sem búcsúzott senkitől, rögtön nekivágott az útnak. Bekúszott a városba, kicsit nézelődött erre, kicsit szaglászott arra, máris megtalálta a Sárkányfű utca tizenhármat. Becsusszant az ablakon, és leheveredett a padlóra. Fejét a szőnyegre fektette, farkával átnyalábolta Misi ágyát, és szép reményekkel a szívében elszenderedett.

– Jajajajajajajajajaj! – visított Misi torkaszakadtából, amikor reggel meglátta az igazi sárkányt.

Rohant Apa és rohant Anya megnézni, mi a baj.

– Jajajajajajajajajaj! – visítottak ők is fejüket vesztve.

Felkapták Misit, kirohantak a házból, ki a Sárkányfű utcából, de még a városból is, vissza se néztek.

Az árva sárkány meg csak sírt, sírdogált a szép, sárkányos szobában.

– Nem szeret engem senki a világon!

Sírt egy napot, kettőt, de azért nem sírt örökké. Körbejárt a lakásban, bekukkantott a frizsiderbe, megkóstolta a sajtot meg a fagylaltot, bekapcsolta a rádiót.

– Jó lesz itt nekem – döntötte el végül.

És ott maradt, egyetlen igazi sárkánynak a Sárkányfű utcában.