Emlékeznek a „neves, egyetemes ezermesterre”, aki több mint tíz szakmában próbált helytállni? Anno jókat mulattunk Romhányi kétbalkezes kecskéjének kalandjain, manapság viszont egyre többen érezzük úgy: a Mekk Mesterek köztünk élnek, ami nem lenne baj, ha nem épp a mi házunkban dolgoznának. Félreértés ne essék, vannak szép számmal tisztességes, a szakmájuk csínját-bínját ismerő iparosok is, akiknek nem mellesleg ugyanez a véleményük, már ami a „mekkelek” kollégákat illeti.

„Nehezen találok magam mellé embert. Nagy pénzt akarnak keresni, de a szaktudás, a kitartás nincs meg hozzá. Nemhogy mestervizsgájuk, még szakmunkás bizonyítványuk sincs. Van, aki a vízmértéket sem tudja használni. Mi annak idején a maszekok mellett, építkezéseken tanultuk meg az alapokat. Ez ma nagyon hiányzik” – csóválja a fejét V. Zoltán helyi kőművesmester, aki huszonöt éve dolgozik a szakmájában. Vállalkozóként az ország több pontján kap munkát, hol a Balaton mellé utazik, hol a fővárosba. Érdi megbízása is akad, de nem ez a jellemző. „Nem hirdetem magam helyben, nincs rá szükségem, egymásnak ajánlanak az ügyfelek. Egyik megbízás után jön a másik, hallanak rólam, keresnek” – mondja.

B. Illés villanyszerelő a vasútnál kezdte, húsz éve az építőiparban folytatta. Ő sem dolgozik Érden. Hogy miért? „Többször is előfordult, hogy nem fizettek ki” – mondja. Főleg a fővárosban vállal munkát, illetve üdülőhelyeken, magánszemélyeknél. „Dolgoztam egy vidéki önkormányzatnak is, azzal sem volt baj, rendesen fizettek, de három hónap volt az átutalási határidő.”

Ezt a mesterek nem szeretik, nekik az alkalmazottakat a fennmaradó időben is fizetni kell, nem beszélve a különféle beruházásokról, költségekről. Zoltánnak is van erről egy története: „A fivérem festő-mázoló, nagy cégeknek is dolgozik. Előfordult, hogy a munkadíj 70 százalékát fizették csak ki, a többit visszatartották, és akkor utalták át, amikor már a következő feladatot végezte nekik, vagyis futhatott a pénze után. Előfordult, hogy emiatt hétvégén nem tudta kifizetni az alkalmazottait, úgy kellett kölcsönkérnie egymillió forintot. Van olyan vállalkozó, akinek nemhogy ennyi pénz, de százötvenezer forintos csúszás is gondot okoz” – jegyzi meg a kőműves mester, aki a hosszú átutalási határidők, illetve a visszatartott munkadíjak miatt jobbára csak a készpénzben, az elvégzett munka után fizető megrendelőknek dolgozik.

Van megoldás?

Az óvatosság indokolt: alig tíz éve, a válság idején a beruházások visszaesése, a körbetartozások miatt nagyon sok vállalkozó ment tönkre. Aki tehette, külföldön folytatta, az utánpótlással pedig baj van. Csóli Csaba, az Érd és Környéke Ipartestület ügyvezetője szerint részben emiatt van nagy szakemberhiány az országban, illetve Érden. „A szakmák már nem öröklődnek apáról fiúra, a mesteremberek azt szeretnék, ha fiaik többre vinnék. Nem is csoda, hiszen a korábbi évtizedekben átalakult az oktatási rendszer, nem a szakma elsajátítása, hanem a diploma megszerzése vált fontossá az emberek számára. Több évtizedes folyamat levét isszuk most, amit innen már nagyon nehéz visszafordítani. Minden területen hiány van a jó szakemberekből, az építőipartól a kereskedelemig. Egy ismerősöm mesélte, hogy nem mer szólni az alkalmazottnak, ha valamit rosszul csinál, vagy mondjuk késik egy félórát. A bérigény persze magas, mindenki szeretne jól élni, de megfelelő termelés, szolgáltatás nincs mögötte” – jegyzi meg Csóli Csaba, aki szerint egyáltalán nem fenékig tejfel manapság a mesterember élete.

Bár a látszat az, hogy nagyon jól keresnek, a valóságban az alkalmazottak fenntartásához szükséges rezsióradíjakat a lakosság nagyon nehezen tudja megfizetni. „Sokan felháborodnak, amikor azt hallják, hogy a rezsióradíj négyezer forint, de azért jó tudni, hogy ez bruttó összeg: tartalmazza a 27 százalék áfát és az egyéb adó- és járulékterheket. Persze, egy-két vállalkozó valóban jól keres, de az átlagra nem ez a jellemző.”

Csóli Csaba szerint az volna az optimális, ha lenne egy kis túlkínálat az iparosok piacán. Így a vállalkozók megbecsülnék a szakmájukat, hiszen az ügyfelek bármikor találnának másikat, ha elégedetlenek az elvégzett munkával. Az elnök szerint az oktatásra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A legtöbbet az elismert és jó mesteremberek mellett tanulhatnak a diákok. Jó lenne visszaállítani a mestervizsga nimbuszát is, ami valaha még kitüntetést jelentett a fiatalok számára. És ha már kitüntetésről beszélünk, azt se feledjük, hogy – mint Csóli Csaba utalt rá – „régen egy mester megbecsült polgára volt a városnak. Ma már ez sincs így, még akkor sem, ha hiány van a szakemberekből”. Sajnos, ennek is megvan az oka: a megbízhatatlan, svindler vállalkozók. Azok, akik ígérgetnek, de nem jönnek, vagy ha mégis, abból több a kár, mint a haszon, és akik miatt hónapokig húzódhat egy háromhetes munkafolyamat. Sokan már félnek belevágni felújításba, építkezésbe, mert lehetetlen feladatnak érzik, hogy megtalálják és összehangolják a megfelelő mesterek munkáját, fővállalkozót pedig nem tudnak megfizetni. Legtöbben ilyenkor ajánlás útján választunk, de ha ez az út nem járható, érdemes az ipartestületnél érdeklődni, hiszen az érdekvédelmi szervezet nyilvántartást vezet a megbízható érdi iparosokról.