Az Én, Kőhalmi Zoltán című műsorodban heraldikai szakértőként zseniálisan elemezted különböző városok címereit. Érd címeréről mi jut eszedbe?

Kardnyelő kenguruembrió. Fölül a fa valójában egy brokkoli, ez egészen biztos. De az is lehet, hogy az egész valami ázsiai ételkülönlegesség. Megvan. Fogpiszkálóra szúrt brokkolis sárkányembrió. Nagyon szép.

Érdről egyébként mi jut eszedbe?

Az érdi lehajtó. Az, hogy sok embernek csak az utolsó pillanatban esik le, hogy Érden lakik. Legalábbis erre következtetek abból, milyen sokan és milyen sűrűn fékeznek le hirtelen a lehajtó előtt, hogy aztán erőszakosan benyomakodjanak valaki elé. Ez rendkívül veszélyes arra nézve, aki mögöttük halad, pláne ha az a valaki történetesen én vagyok. Úgyhogy Érd magasságában szigorúan a legbelső sávban, óvatosan közlekedek. Aztán meg ott van az a KRESZ- tábla azzal a nagy, ijesztő, fekete kutyával. Soha sehol nem láttam ilyet. Mire figyelmeztet? Arra, hogy az érdi kutyák kiugrálnak az autópályára, mint az őzek?

Mivel az M7-eshez nagyon közel van a lakott terület, gyakran előfordul, hogy az otthon elszökött kutya az autópályára téved.

Ne szökjön el. Arra kérném az érdieket, vigyázzanak a kutyáikra!

Az nem kérdés, manapság ki a két legjobb hazai humorista: a Bödőcs meg a Kőhalmi. Valamiért mindig ebben a sorrendben hangzik el. Fáj az neked, ha te vagy a világ második legjobb gitárosa?

Valójában az előadók hiúsága generálja ezeket a kérdéseket, nem a valós közönségigény. Persze ismerek olyat nagy elődeink közül, akit máig nyomaszt, hogy csak a második legnépszerűbb volt. De ez nem verseny. Amúgy meg nagyobb kihívást jelentenek az ifjú titánok, akiket most még nem is ismerünk. A mi generációnk számára a csúcsot a tévés szereplés jelentette. Hogy mit hoz az internet, nem tudjuk. Minden előadónak arra kell készülnie, hogy nem lesz mindig a figyelem középpontjában. Ez nagyobb kihívás, mint azon agyalni, hogy Tibornak vagy nekem van-e több eladott jegyem.

Egyébként szoktatok szakmázni, egymás dolgait kibeszélni?

Fájóan keveset találkozunk. Legutóbb decemberben ugrottam be hozzá, hogy dedikáltassam a könyvét apámnak, aki ezt kérte karácsonyra. Akkor beszélgettünk fél órát. Ő már nem aktív tagja a Dumaszínháznak, vendégművészként lép fel, ezért is látjuk ritkábban egymást.

Amikor egy dumaszínházas kollégád előadását nézed, ki tudod kapcsolni a szakmát?

Valahol egy részem tudja, hogyan rakta össze, de én is szórakozni akarok, és tudok is, bár nem vagyok harsány kacagó. Egyébként jó kis csapat vagyunk, még poént is adunk egymásnak.

Ezt hogy képzeljük el?

Esténként többen lépünk fel egymás után. Van úgy, hogy én már az öltözőben ülök a tükör előtt, közben hallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a műsort, és ott hagyok egy poént a szalvétán az utánam következőnek azzal, mi lenne, ha ezt még belerakná a műsorába. Én úgyis elfelejteném, neki meg akár jól is jöhet.

Hogyan születik meg egy előadás? Van a humornak statikája?

Strukturalista humorista vagyok, engem mindig is a szerkezet érdekelt. Egy poénon belül is. Amikor már megvan a téma, akkor sokat olvasok hozzá, anyagot gyűjtök, abból születnek az ötletek, azokból meg a poénok. Addig azonban nem lehet tudni, jó-e a poén, amíg nem kerül a közönség elé. A közönség rengeteget alakít az előadáson. A Történjen bármi című önálló estemnek, amivel Érdre is megyek, októberben volt a bemutatója, de már szinte rá sem lehet ismerni. Ami majd tetszik az érdi közönségnek, azt is megjegyzem, és már úgy mondom tovább.

Mi a humor?

A humor számomra kibeszélés. Ha viccet csinálok a traumából, azzal tudatosíhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, és talán fel is oldom. A poén enyhít a szorongáson. Már gyerekként is viccesen adtam elő otthon a szüleimnek, mi történt velem egész nap. Pedig az iskola nem volt vidám kaland szemüveges tanárgyerekként. De nálunk minden vacsoránál ment a stand upolás.

Ha valaki megnézi az Én, Kőhalmi Zoltán című önálló estedet, tényleg megismer téged?

Még a pszichológusom is azt mondta, hogy meghökkentően őszinte előadás. Számomra az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy azt viszem színpadra, ami velem történt, történik. Az estjeim alapján valóban végig lehet követni az életemet, a kételyeimet. Azt már a bulvársajtó fújta fel, hogy én mennyire szorongó vagyok.

Az sem traumatizált, hogy anyád annyira rád telepedett, túlféltett? A műsorodban mintha nagyon kímélnéd őt.

Helikopterszülőnek nevezi az ilyet a pszichológia, ezzel ő is tisztában van. De nekem alapvetően jó gyerekkorom volt, szerettek a szüleim, nem okoztak őrületes traumákat. Másoknak sokkal sanyarúbb gyerekkor jutott. Én olyan gyerekkori helyzetekről mesélek, ami mindenkivel megtörtént, amiben mindenki magára ismerhet. A legtöbb tanárgyerek átélte, hogy nem külön személyiségként kezelik, hanem csak X.Y. tanárnő gyerekeként. És akkor már biztos stréber, főleg, ha szemüveges. Nekem az a legjobb visszajelzés, amikor valaki azt mondja, „velem is pont ez történt, csak én nem tudnám ilyen jól elmesélni”.

Ha az előadásaid önterápiák, miben különböznek attól, amit a pszichológusodnak mesélsz?

Neki is sztorizok. Többször úgy reagált, hogy amit én nevetve előadok neki, azon mások sírni szoktak. Sosem sírtam még pszichológusnál.

Az megvan, hogy a humor szublimált agresszió?

Mindig is nagy olvasó voltam, de mikor a központi antikváriumban dolgoztam eladóként, számos humorelméleti könyv fordult meg a kezeim között. Azt vallom, a humor a zavar feloldása. A kizökkenés és a visszazökkenés közötti senki földjén terem a poén.

Mindennel lehet viccelni vagy van azért határ?

Nincsenek tabuk. Mindig a hogyan a fontos. Valami azért lesz alkalmatlan humornak, mert öncélúan bántó vagy gusztustalan. Az öncélúságot kerülöm.

Mint a szóviccet?

Olyan sokat hangoztattam a szóviccellenességemet, hogy a kollégáim elégtétellel dörgölik az orrom alá, ha mégis találnak a munkásságomban ilyeneket. És azért akadnak, persze. A HVG-címlapon meg egyenesen hagyománya van a szóviccnek.

Milyen az elfogadható szóvicc?

Ha van egy kétértelmű kifejezés, akkor a legalapvetőbb, hogy mind a két értelme tökéletesen találó legyen arra, amire vonatkozik. Ha csak összecseng két szó, de valójában nincs közük egymáshoz, az öncélú és üldözendő.

Nemrég jelent meg A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban című fergeteges skandináv krimiparódiád. Miért ezt a műfajt választottad?

Mert rengeteg skandináv krimit olvastam, főleg Jo Nesbø öszzes műveit, és a sorozatok közül a svéd-dán A híd (Bron/Broen) az egyik nagy kedvencem.

Gondolom, régóta bombáznak kiadók, menedzserek azzal, hogy írj könyvet. Ráadásul Bödőcsnek már a második is megjelent.

Valóban sok ilyen felkérés érkezett az elmúlt években. De nagy halogató vagyok, ráadásul mindig azt gondoltam, ha egyszer tényleg írok egy könyvet, az míves lesz.

Mi a különbség a színpadi és az írói humorod között?

A könyv humora annál is abszurdabb, mint amit a színpadon megszoktak tőlem. Pedig ezt a fajta abszurd humort szeretem igazán. Ráadásul csupa olyan geggel van tele, amik kifejezetten csak a könyvben működnek. Rengeteg a tipográfiai játék, mint például az áthúzott ö betűk vagy a fejjel lefelé írt szavak.

A HVG címlapját tervezed egy csapattal. Ott nagyon erős a politika, a színpadon viszont se nem orbánozol, se nem gyurcsányozol. Miért nem?

A színpadon magamat alakíhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, a kalandjaim lenyomatát adom. A politikai véleményemet egyszerűen nem érzem odavalónak. Mikrofonnal a kezében az ember amúgy is könnyen elhiszi magáról, azért van reflektorfényben, hogy megmondja a tutit. De én nem szeretnék megmondó ember lenni. A HVG-s meló és a színpad kiegészítik egymást.

Azért az világos, hogy nem vagy éppen Fidesz-párti.

Gondolkodás és szabad vélemény párti vagyok.

Van az a pont, amikor mégis úgy érzed, felelősséged a színpadon is politizálni?

Az életünk minden pillanata át van politizálva. Én inkább az a fajta humorista vagyok, aki szereti megmutatni, ott is van humor, ahol nem is gondolnánk rá.

Kling József