A csecsemőkori reflexeknek természetesen megvan a maga szerepe, vannak ezek között olyanok is, amelyek már méhen belül kialakulnak, és segítenek például a gyermek megszületésében, azonban, ha megmaradnak, akkor rengeteg gondot okoznak gyerek- és felnőttkorban egyaránt, Sőt, ahogy arra Sarlós Erzsébet felhívta a figyelmet, ezt fel nem ismerve szép számmal diagnosztizálnak gyerekeket autizmussal, diszlexiával, diszgráfiával, hiperaktivitással. Pedig van megoldás, amit akár a közoktatásban is mindenki számára elérhetővé lehetne tenni.

Annak, hogy miért maradnak meg a csecsemőkori reflexek, számos oka lehet, a szakértő szerint: a méhen belül vagy a szülés során jelentkező problémáktól az ingerekben gazdag környezetig, amikor a gyermek idegrendszerének esélye sincs arra, hogy megnyugodjon. A csecsemőkori reflexek ideális esetben a gyermek 2 -7 éves korára eltűnnek, mert a szervezet öntudatlanul is törekszik ezek kioltására. Ha például a széken ficánkol vagy nem tud megülni a helyén egy kisgyermek, akkor simán lehet, hogy épp a csípő-ágyéki reflex kioltásán dolgozik ezerrel a szervezete, aminek nyilván nem segít, ha folyton rászólunk, hogy ne csinálja ezt. A megmaradt reflexek ugyanis később gyakorlatilag az élet összes területén gondot okozhatnak. Vannak, akiknek az olvasás, másoknak a zenélés, megint másoknak például az úszás megtanulása mehet sokkal nehezebben ezek miatt, de felnőtteknél megmaradt csecsemőkori reflexek már például a lelki életüket is befolyásolták – negatívan. De sok, az első osztályt éppen elkezdő gyermeknek is elveheti a kedvét az állandó kudarcélmény a tanulástól, ha a megmaradt csecsemőkori reflexek miatt nem tud úgy teljesíteni, mint társai.

Egy 2017-es tanulmány alapján, az autista, ADHD-s, beszédproblémás gyerekek vizsgálatakor bebizonyosodott, hogy akár több csecsemőkori reflex megmaradt mindegyiküknél. Erzsébet azt meséli, neki is voltak olyan páciensei, akik autizmus spektrumzavarral fordultak hozzá, de kiderült róluk: nem autisták, csak a megmaradt csecsemőkori reflexek miatt éppen olyan tüneteket produkáltak. Erzsébet több száz gyermeknek dolgozott ki egyéni terápiát, amely persze sok-sok mozgásból áll, mert a szakember tudja jól, hogy ennek óriási jelentősége van, hiszen a mozgás kihat az idegrendszerre, és fordítva: az idegrendszer irányítja a mozgást. Kidolgozott csoportos terápiát, egy 20-25 perces tornát is, amit akár a közoktatásban is be lehetne vezetni, hogy kevesebb gyereket diagnosztizáljanak tévesen, vagy egyszerűen csak hogy könnyebb, sikeresebb és boldogabb legyen az életük.