Egy röpke fogalmi tisztázás elöljáróban – ahogy ezt Rezsabek Nándor is tette –, a meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek, azaz a meteoroidok keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzanak, ezeket nevezi a köznyelv hullócsillagoknak. Azt a kőzetanyagot, ami a zuhanás után belép a föld légkörébe, nevezzük meteoritnak, s ebből következik, hogy ezek becsapódása hozza létre azokat a krátereket, amelyekről az előadás szólt.
Rezsabek Nándor úti célja tavaly a Ries-kráter volt, amely Európa legismertebb becsapódási helye Németországban, a Duna felső folyásánál. Ma már biztosnak tekinthető – a kételyek az 1960-as években oszlottak el véglegesen –, hogy a 24 kilométer átmérőjű medencét meteoritbecsapódás hozta létre, körülbelül 14,8 millió évvel ezelőtt. A hatalmas kráter jellegzetességei a mai napig kimutathatok, noha a közepén egy húszezer lakosú város, Nördlingen áll – s még 99 kisebb település létezik a területen –, amiben semmi különös nincsen, hiszen a becsapódást követően a kráterek többségében újra kialakult az élet, és mára már kihalt csigák, illetve az emlősöknek is változatos fajai népesítették be a területet, majd később az ember is megtelepedett.
A nördlingeni Ries-kráter mellett egy kisebb is található, ez a Steinheim névre hallgat, amelynek az átmérője 3,8 kilométer, s joggal feltételezik, mivel már több kettős kisbolygót is ismerünk, hogy a két becsapódásra egyidőben került sor, a két krátert egy 100 és egy 1 kilométer átmérőjű kisbolygó ütötte. A Földdel való ütközés erejét és sebességét jól érzékelteti, hogy ezek az égitestek a becsapódás előtti pillanatokban lényegében elpárologtak, s a krátereket a lökéshullámok hozták létre.
A kráterek tehát nem hatalmas – vagy olykor kisebb – „gödrök” lehetnek csak, noha ilyenek is vannak a Földön, mint például az észak-amerikai Arizónában lévő híres Barringer-kráter, de gondolhatunk a Hold-kráterekre is. Összesen mintegy 190 bizonyítottan kozmikus eredetű becsapódásnyomot vettek eddig lajstromba bolygónkon, ezek közül 41 található Európában.
Rezsabek Nándor 2018-ban szervezte az első utazást a lengyelországi Poznan mellett lévő Morasko-kráterhez, amelynek érdekessége, hogy egy német geológus az első világháborúban lövészárkot ásó katonaként fedezte föl a nyomait a mintegy 5000 évvel korábban keletkezett kráternek. A németországi ikerkrátert tavaly keresték fél, az idei terv pedig a svédországi Mien-kráter megismerése lesz, ami ugyan mindössze kilenc kilométer átmérőjű, de 120 millió évvel ezelőtt alakította ki egy becsapódó kőmeteorit.
Az expedíciók során elsősorban környezettani szempontból vizsgálják meg a krátereket, természetvédelmi, állat- és növénytani sajátosságok állnak a kutatás középpontjában, a földrajziak mellett persze, azért belefér a programba az is, hogy kőzetmintákat gyűjtsenek, méréseket végezzenek vagy megvizsgálják a kráterek geológiai, hidrobiológiai jellegzetességeit.