Az előadó lépésről lépésre – látványos felvételekkel illusztrálva mondandóját, mivel maga is szenvedélyes asztrofotós – tárta föl a gömbhalmazok titkait az alaptudnivalóktól kezdve egészen az olyan apró részletekig, amelyek már némi csillagászati előképzettséget, de fizikai ismereteket mindenképpen igényelnek.

Annyit minden, pusztán a kíváncsiság vezérelte érdeklődőnek is érdemes tudnia, hogy a gömbhalmaz – ahogy a nevük is utal rá – csillagok gömb alakú csoportja, amely 10 000-től 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat, meglehetősen kicsi területen. Korukat tekintve öregek, a legfiatalabbak is 8–10 milliárd évesek, bár a halmaz tagjai nem egyidőben keletkeztek, hanem több hullámban jöttek létre. A csillagok a halmaz központja felé annyira összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani, ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja gömbhalmazokat. Ebből következik az is, hogy a nagyobb tömegű csillagok – migrációnak nevezik ezt szaknyelven! – a halmaz magja felé vándorolnak. 

A Tejútrendszerben mintegy 150 gömbhalmazt tartanak nyilván, de amint Tóth Krisztiántól megtudtuk, számuk a 180-t is elérheti, de az Androméda galaxisban 500 is van belőlük. A gömbhalmaz elnevezést a korában (a XVIII. század második fele) neves csillagásznak számító német származású William Herschel alkalmazta először, de a jelenség kutatása valójában a XX. században kezdődött, ami a megfigyelésük mellett együtt járt az osztályozásukkal is, egy 12 fokozatú skálán helyezik el a halmazokat sűrűségük alapján. A gömbhalmazok mozgásából lehet következtetni például egy galaxi kialakulásának történetére, de a Tejútrendszer 
tömege is mérhető általuk.