A kamarateremben huszonnyolc alkotó idei műveivel ismerkedhetnek meg az ide ellátogatók. A tárlat igazi kistérségi jelentőségű, hiszen akad kiállító Ercsiből, Százhalombattáról, Tárnokról, Diósdról, sőt, Budapestről is. A gyűjtemény mind tematikáját, mind műfaját tekintve sokszínű, bár ezúttal is a festmények vannak többségben, de akadnak kerámiák és kisplasztikák is szép számmal. A tájképek, csendéletek, portrék mellett pedig már helyet kapnak a nonfiguratív festmények is.

– Nem minden alkotónk törekszik arra, hogy eljusson az absztrakt festészetig – nyilatkozza a megnyitó előtt az alapítvány elnöke, Somfai István. – Valakit inkább a szemnek gyönyörködtetőbb témák érdekelnek. Nem is baj, hiszen ebben a zűrös, trágár, viszályokkal teli világunkban a nyugalomra, csendre, békére, harmóniára és szépségre van szükség. Ezt a funkciót pedig száz százalékosan betölti a kiállítás – magyarázza Somfai tanár úr.

Takács Péter műgyűjtő is arra tér ki beszédében, hogy a művészetnek nemcsak az a feladata, hogy a problémákra hívja fel a figyelmet, de az is, hogy gyönyörködtessen, megnyugtasson, szépséget közvetítsen. A műgyűjtő biztatta a képzőművészeket, szignózzák a képeiket, és megosztotta az egybegyűltekkel azt a véleményét is, hogy szerinte művészi színvonalban nincs nagy különbség az itt látható műalkotások és az Érdi Galériában kiállítottak között.

A kiállítás megnyitóján Deák Mihály operaénekes, aki korábban legalább húsz Poly-Art tárlaton szintén szerepelt, énekelt, Szabóné Bán Ildikó zongorán közreműködött, Habos László pedig verset olvasott.

A tárlat érdekessége volt, ahogy arra Somfai István felhívta a figyelmet, hogy öt olyan alkotó is kiállított benne, akinek mind a 25 év alatt szerepeltek a művei az éves tárlatokon: Vaád Éva, Szekér Gizi (kerámia), Tarnócziné Barabás Irén, Hóvári Zoltán (festészet) és Ilka Gábor (kisplasztika).

Közülük Ilka Gábor kérdésünkre annak az örömének adott hangot, hogy egy ilyen alulról jövő szervezet, mint a Poly-Art Alapítvány immáron negyed százada él és virul, mert nemhogy nem fogy, hanem inkább gyarapszik (tagszámban).  

Adelmann Anna, aki tavaly csatlakozott a Poly-Arthoz és 2017-ben tért át a festészetre a grafikáról szintén a közösség erejét dicséri az alapítványban.

– Nyolc évvel ezelőtt kerültem Érdre, és eleinte nehezen találtam itt a helyemet, de tavaly elhatároztam, hogy megpróbálok integrálódni az érdi közösségbe, és Czabai Balázs révén beszivárogtam ebbe a társaságba, ahol olyanra leltem, amire nem is számítottam: barátokra találtam.