Nem könnyű fiataloknak úgy beszélni a hazafiságról, a honvédelemről, hogy ezt a fogalmat megértsék, átérezzék, és ne poros, elavult fogalomnak tűnjön számukra. Van egy program, ami ezt közel tudja hozni a tizenévesekhez, nemcsak felidézve és kiegészítve, amit a tanórákon hallottak, hanem a lelkükre, képzeletükre, beleérző képességükre is hatva.

A Hazafiság iskolája elnevezésű programot a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete hozta el Érdre. Mint Oláh László alezredestől, a program szervezőjétől megtudtuk, a civil szervezet hozta létre és működteti és pákozdi katonai emlékparkot; a Hazafiság iskolája programot először ezen a helyszínen szervezték meg, de az utóbbi években kitelepülnek iskolákba is, és közel negyven helyszínen jártak már – ezek egyike Érd.

– A magyar nemzet hadtörténetét szeretnénk jobban megismertetni a fiatalokkal, kiegészítve az iskolában tanultakat. Ezeknek a fiataloknak már tisztában kell lenniük azzal, hogy a honvédelem mindenkinek egyformán kötelessége, nekik már tudniuk kell azt, hogy ebben kinek milyen szerepe van. Mi nem katonákat toborzunk, nem katonákat szeretnénk nevelni, hanem azt kívánjuk elérni, hogy a haza védelméről, mint az egyik legfontosabb társadalmi értékről minél többet tudjanak – hangsúlyozta Oláh László, aki egyben a pákozdi emlékpark szakmai igazgatója is.

A diákok hat tanteremben, forgószínpad-szerűen vehettek részt a különféle programokon.

– A hat helyszínt úgy építettük fel, hogy élményszerű elemekkel kiegészítve, különféle információátadási módszerekkel áttekinthessük az elmúlt több mint százhetven évet. Egy-egy helyszínen harminc percet töltöttek el a diákok. Az első foglalkozási helyen egy filmet láthattak a pákozd-sukorói csatáról, és meghallgathatnak egy kiegészítő előadást is, végül egy kis vetélkedőn adhattak számot tudásukról.

A második helyszínen habszivacs-szuronyos fapuskákat próbálhattak ki a gyerekek; megtapasztalhatták, hogy a ’48-49-es szabadságharcban a náluk nem sokkal idősebb fiatalok, akik önként jelentkeztek a nemzetőrségbe vagy az akkor alakuló magyar honvédségbe, milyen kiképzést kaptak; a diákok az alapállástól a szuronyrohamig minden alaki mozzanatot végrehajtottak.

A harmadik helyen a fegyvertörténetből kaptak ízelítőt, nagyobb hangsúlyt fektetve az első és a második világháborúra. A diákok kipróbálhatták a lézerlövészetet is, és ezzel összefüggésben azt, mi minden szükségeltetik a pontos találathoz.

A negyedik foglalkozási helyen a legemblematikusabb magyar katonát, a huszárt jelenítették meg, kivetítős előadással, és a diákok fakardok segítségével sajátíthatták el a huszárvágás fortélyait – a délelőtt végére mindenki képes volt elvégezni a hat mozdulatból álló kiképzési mozdulatsort.

Az ötödik helyszínen a XX. század nagy háborúinak lövészharcaival, döntően az első világháborúéval foglalkoztak, annak is az emberi oldalával. Mint Oláh László hangsúlyozta: bár 661 ezer magyar katona halt meg az első világháborúban, ez volt a világtörténelem talán utolsó olyan eseménye, amikor az emberek az embertelen körülmények között is emberek tudtak maradni, ami példaértékű.

Az utolsó foglalkozás keretében arról hallgathattak meg egy előadást a gyerekek, hogy a magyar katonák hogyan vesznek részt a nemzetközi békefenntartásban. Az előadó maga is békefenntartó volt, így hiteles módon tudott a nemzetközi szervezetek áttekintésén keresztül földrajzi, gazdasági, politikai kitekintést nyújtani a fiataloknak.

A program a VEKOP-8.6.3-as pályázat keretében valósult meg a Kós szakképző iskolában. A honvédelmi, hadtörténeti foglalkozásokkal ellátogatnak az Érdi Szakképzési Centrum több intézményéhez is. Mint kérdésünkre az alezredes elmondta: nagyon jók a visszajelzések, a fiatalokat lekötik a gyakorlati foglalkozások és az előadások, és ami a legjobb visszacsatolás, újra visszahívják őket az iskolák.