A Magyarok Vásárát országszerte a Magyarok Szövetsége indította el. Ebből a kezdeményezésből jött létre 2009-ben – néhány lelkes érdi ember önkéntes munkájából – a Magyarok Érdi Vására, mely azóta is évi 4 alkalommal kerül megrendezésre. A kézműveseket, termelőket, kisiparosokat felvonultató találkozó időközben kulturális rendezvénnyé fejlődött. A magyar hagyomány és kultúra bemutatása már nem csak a kézműves portékákban jelent meg, hanem érdi, – és Érd környéki – amatőr és profi együttesek, népzenészek, néptáncosok, iskolák, óvodák művészeti csoportjainak színvonalas előadásaiban is. Időközben pedig létrehozták egyesületüket is a szervezők, így alakult meg az Éltető Értékeinkért Egyesület.
A lakótelepi klubövezetben találkozunk az egyesület tagjaival, egy szokásos szerdai összejövetelükön. Már felállították a parkoló mellett, a művelődési központ háta mögött a szalmabábut, ami az október 5-ei vásárt hirdeti. Egymás szavába vágva, lelkesen mesélik el nekem az egyesület és a vásárok történetét, illetve azt, hogyan kezdtek el annak idején összejárni, továbbadni az általuk elsajátított hagyományőrző technikákat. Képeket mutatnak egyik legfelkapottabb és közismertebb népi játszóterükről, melynek játékait Együd Károly készítette. Külön kiemelik a játékok közül a gyermekkonyhát, mely két éve készült el, és ami azóta nagy kedvenc lett a gyerekek körében.
Szendefiné Szálka Judit az egyesület jelenlegi vezetője, az ő keze munkáját dicséri az összes filcből készült babakonyhai játék, de ő az, aki a pályázatírásról is gondoskodik. Ráczi Ottó kifejti, hogy az egyesületben mindent közösen döntenek el, és éppen ennek a demokratikus szemléletnek köszönhetik a sikerességüket, azaz azt, hogy mindig mindennek megvan a gazdája. Nagyné Kettler Erzsébet az Ékes Műhelyt viszi együtt Venczel Ilonával, és közben szakkörökben még mindig furulyázni tanítja a gyerekeket. Papp József egyfajta szellemi vezető köztük, az ő koordinálásával tartják meg a napfordulókhoz kötődő programokat. Gál Péternek, akinek Sóskúton van lovas tanyája, köszönhetik a szalmabábút például. Csörgő Andrásné Klára a gyerekjátszóban szokott tevékenykedni, csakúgy, mint a kézzel profin szövő Koncz Erzsébet. És az egyesület legnagyobb örömére és dicsőségére, a tagok között már az utánpótlás is jelentkezik, Szendefi Veronika és Nagy Boglárka személyében.
Az egyesület nyitott más helyi közösségekkel való együttműködésre is: az évek során szoros kapcsolatot alakítottak ki a Szociális Gondozó Központtal, az Érdi Kertbarát Körrel, a zeneiskolával, az IRKÁval, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Sőt, az elmúlt időszakban, lehetőségük adódott rá, és éltek is vele, hogy adománnyal támogassanak helyi kezdeményezéseket és tehetséges gyermekeket, így a Pócsi Dóra díjat, a Kicsi Rigók együttest, a Lukin fúvósait, az Eszterlánc Néptánc és Citera csoportot.
Szervezésükben kerül megrendezésre évközben minden csütörtökön délután az Ékes Kézműves Műhely a régi Parkvárosi Közösségi Házban. Az idei Rákóczi-év apropóján mostanság a Rákóczi-hímzéssel ismerkedhetnek kicsi és nagy érdeklődők, de rendre előkerülnek a szövőszékek, különböző fonások, gyertyaöntések, sőt, tavaly, az Iharos Kézműves Egyesülettel kötött együttműködésnek hála, többek között a nemezelés, kötélverés, ördöglakat készítés fortélyait is el lehetett itt sajátítani. Az aktuális kézműves foglalkozás témája megtalálható az Ékes Műhely facebook oldalán.
Vásárokat négyszer tartanak egy évben, ezek programjait Venczel Ilona szervezi meg. Ahogy mondja, a lényeg az, hogy a régi korok vásárát idézzék meg, ahol nemcsak vásárolhatnak a családok, de igazi közösségi élményben lehet részük.
– Cél a hazai termelők, kézművesek, kisiparosok és vásárlók közvetlen kapcsolatának kiépítése és életben tartása mellett az is, hogy a gyermekekkel együtt kilátogató családok megismerjék a mára már szinte feledésbe merült népi játékkultúrát is. Ezért a vásár területén kialakításra került egy népi játszóudvar – kézműves foglalkoztatóval és ügyességi játékokkal. A rendezvény egyre növekvő népszerűségnek örvend mind a kézművesek, fellépők, mind pedig a lakosság körében – meséli Ilona.
– A többsége azoknak, akik megjelennek a vásárban, családosak – teszi hozzá Csörgő Andrásné Klára. – Sokszor délelőtt felbukkan a gyerekcsapat a nagyszülőkkel, aztán ebédre hazamennek pihenni, és utána még visszajönnek a szülőkkel is. Annyira lefoglalja őket a gyerekjátszó, hogy még a kisfiúk is órákig elvannak a babakonyhában, és közben nem hiányoznak nekik a kütyük vagy a számítógépes játékok – mondja nevetve.
A népi játszóház és játékok különben olyan népszerűek, hogy többször hívták már meg őket a Szociális Gondozó Központ különböző rendezvényeire, óvodákba, iskolákba, táborokba, sőt, diósdi, székesfehérvári és csitári programokra is például.
Az október 5-ei vásárt a hagyományokhoz híven Pergel Antal történész fogja megnyitni, aki a Rákóczi emlékév kapcsán II. Rákóczi Ferencről beszél majd, de fellép a Csengettyű Együttes, Szabó Robi, Dakos Lilla, az Igraj Kolo, az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör, a Lukin László Zeneiskola tanítványai és még sokan mások.
Az egyesülethez bármikor és bárkinek lehet kapcsolódnia, ha fontos számára, hogy eltanulja és továbbadja népi kultúránk kincseit – anyagi haszon nélkül, egy másfajta haszon érdekében, amit nem lehet anyagiakban mérni, de talán mégis többet jelent annál. Közösséget, és annak gyakorlati megvalósítását és hitét, hogy múltunk nélkül nincsen jövőnk.
