A Farkas Bertalannal való találkozás a Magyar Földrajzi Múzeumban, a begyűjtött autogram valójában csak megerősítette Levédet, hogy az űrkutatással, a csillagászattal kapcsolatos ismereteknek szentelje minden szabad percét. Mert 11 éves is alig múlt, amikor látott egy videót egy házilag késztett meteorológiai ballonról, s az arról feltáruló látványról. Ettől kezdve kezdett kutakodni, elsősorban az interneten, de könyvekben is.
Nehezítette a dolgát, hogy fizikát csak idén, hetedikben kezdtek tanulni, ami jól megy neki, s szerencséje is van, mert a tanára is foglalkozik amatőr csillagászattal, van hát kihez fordulnia kérdéseivel. Levédet, úgy tűnik, egyelőre az űrkutatás technikai részletei érdeklik inkább. Működő, cukorral hajtott rakétamakettet is konstruált már, de eddigi két járműve nem tudott a levegőbe emelkedni, illetve megsemmisült a kilövés során. Az ilyen kudarcok az ifjú konstruktőrt erősen el tudják kedvetleníteni, az is sovány vigasz számára, hogy ilyesmi az igazi űrhajókkal is előfordul olykor, pedig jól ismeri ezeknek a katasztrófáknak a történetét. Mint ahogy az sem kérdés számára, hogy az űrhajózás és a csillagászat szorosan összefüggnek, van is már egy távcsöve, még ha inkább csak játék kategóriába sorolható, amivel éppen hogy a Holdat tudja megfigyelni, de már beszerzett két optikát, aminek felhasználásával saját teleszkópot épít majd. Muszáj lesz megcsinálnia, mert nagyon szeretné megfigyelni az Androméda galaxist. Amire persze előbb is lehet esélye, hiszen, amikor lehet, eljár az Érdi Csillagászati Klub kitelepüléseire, s néha az előadásokra is.
A pályázatra fordítva a szót Levéd elmondja, hogy számos ötlete volt a kiírás kapcsán – a Holdra szállás 50. évfordulója volt a téma –, sokáig nem is tudta eldönteni, hogy melyiket dolgozza ki, míg végül a pályamű bevezetőjében így fogalmazta meg célkitűzését: „Miután elhangzott Kennedy elnök híres beszéde és elkezdődött az Apollo-program fejlesztése, rengeteg új technológiát kellett megvalósítani. Sokat ezekből a felhasználásuk után egyszerűen csak elhagytak. Közülük fogom most a leghíresebbeket és/ vagy legérdekesebbeket összegezni, hogy mi történt velük az eltelt 50 év alatt.” És valóban részletes összefoglaló született, olyan, ami
rengeteg kutatómunkával, számtalan – jobbára angolul íródott – dokumentum tanulmányozásával jár, de hát Levéd negyedik óta tanulja a nyelvet, s magabiztosan állítja: „én ebben jó vagyok”.
A tényleg alapos dolgozat mindenre kitér, az indítóállvány, a hordozórakéta, az űrhajó, a holdkomp megsemmisülésétől vagy későbbi sorsától egészen a legapróbb, kevesek által tudott érdekességekig, hogy például az expedíció ezer más dolog mellett a Holdon hagyott egy-egy érmét Jurij Gagarin, az első űrrepülő és Vlagyimir Komarov, az űrutazások első áldozata emlékére, s nem mellesleg egy fadarabot a Wright-fivérek repülőgépéből. A dolgozat értékét mi sem fejezi ki jobban, mint a zsűri döntése. – Meglepődtem, hogy nyertem, mert igazán nem tudtam, mik a követelmények. Jó és furcsa érzés volt egyszerre, mert „széjjelizgultam magam, alig tudtam megállni a lábamon”. De megérte a munka és az izgalom, hiszen a dicsőség mellett, hogy az interneten bárki olvashatja dolgozatát, kedvezményes részvételi lehetőséget nyert a Magyar Asztronautikai Társaság nyári táborába, amit nagy érdeklődéssel vár. S természetesen az iskolában sem maradt titokban Levi sikere.
– Lett híre a suliban, igen, megdicsértek az osztály előtt, bemondták az iskolarádióban, és voltak, akik el akarták olvasni a dolgozatot. Nem tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magamat szuperkülönlegesnek ettől, de azért büszke vagyok.
M. Nagy Péter
