Mézeskalács illat árad a szobában, karácsonyi dalok szólnak, miközben a gyerekek és szüleik pár forintos kellékekből készítenek varázslatos karácsonyi díszeket. Igazi meghitt, ünnepi hangulatba csöppenek, de hogy nem egy család belsőséges, otthoni készülődéséről van itt most szó, azt nyilván helyszín is jelzi, illetve a gyermekek létszáma. Az Ófalusi Tagóvodában készülődnek ilyen szeretetteli és meghitt légkörben a gyerekek és családjaik az ünnepekre – a tagintézmény-vezető, Pócsiné Sivák Erzsébet kezdeményezésére, idén immár tizenötödjére.
Díszek és ajándékok kerülnek ki sorra a kicsi és a nagy kezek munkájának gyümölcseként. A spatulák és a pamutfonál találkozásából itt rénszarvas születik, a masnitésztát pedig aranyszínűre festik, és egy kis ragasztás után kész is a csodaszép ajtókopogtató. „Nagyon egyszerű dolgokkal lehet az ünnepet meghitté tenni”, mondja Pócsiné, és ezt a látottak alapján készséggel el is hiszem.
Balázs a Süni csoportból azt sorolja, csináltak sütiket, koszorút, és festettek is, mert édesanyja készített egy tucat gipszkiöntős karácsonyi figurát, amiket ők jó alaposan be is mázoltak délelőtt. Aztán édesapja segített az ajtódísznek használható koszorú elkészítésében. Mert hogy a nyitott napokon egyre több apuka is részt vesz – mind a gyermekek, mind az óvoda munkatársainak nagy örömére.
De az ünnepi készülődésből nem hiányozhat a zene sem, a történet úgy lesz kerek, amikor megérkezik Áprily Géza énekes-gitáros, hogy ismert karácsonyi dalokat énekeljen a gyerekekkel közösen, illetve hogy olyanokat is megmutasson, amelyek mára már kissé feledésbe merültek, mint például a négyszáz éves múltra visszatekintő Keljetek föl, pásztorok! című.
Az óvoda és a családok közötti kapcsolat erősítése is az egyik célja volt a programnak, de ahogy Pócsiné mondja: „Jó lenne, ha visszalopózna a szeretet a mindennapjainkba is, és nemcsak ebben az egy-két hétben lenne jelen.” Egyszer régebben éppen ő mondta, hogy amikor megkérdezték a gyerekeket, ki minek örülne jobban: egy szép játéknak vagy annak, ha együtt játszhatna, kézműveskedhetne a családjával, akkor az elsöprő többségük az utóbbit választotta. Pedig akkor nem volt karácsony, csak egy szokásos, dolgos – rohanós hétköznap.