Minden művész titkos álma, hogy saját galériája legyen

Eőry Emil neve szorosan összefonódott az érdi kulturális élettel, számos alkotása található Érd közterületein is. December 8-án festményeiből és szobraiból – önerőből – saját galériát nyitott. A 82 éves művésszel beszélgettünk.

Miért döntött úgy, hogy saját galériát nyit?

Minden művésznek titkos álma, hogy saját galériája legyen, de ez nagyon keveseknek sikerül. A családdal együtt úgy gondoltuk, ha már adódott a lehetőség, hogy a lakásunk alsó szintjén be lehet rendezni egy galériát állandó kiállítási lehetőséggel, akkor megvalósítjuk.

Miután több mint ötven éve vagyok a pályán, olyan hatalmas „életművem” van, amit a jelenlegi műtermembe látogatók nem tudnak átlátni, befogadni.

Mondhatnám úgy is, hogy a 20. századot képeztem le, annak művészeti irányzatait, amiket megéltem és be tudtam építeni a művészetembe. Így nyitottuk meg a nagy közönség előtt az „életművem” keresztmetszetét bemutató kiállítást. Műveim megtekintésekor jobban érzékelhetők a korszakok, azok elválása, illetve egymáshoz tartozása. Egy művész életében ritkán adódik ilyen lehetőség, örülök, hogy élni tudtam ezzel, és megoszthatom a képzőművészetet kedvelőkkel.

Mi volt a fő szempont, amikor összeállította a kiállítás anyagát?

Festőként indultam, közben tértem át a szobrászatra, de valamiért felmerült bennem az igény, hogy visszatérjek a festészethez. Így a 90-es évek végétől többet foglalkoztatott a festészet.

Nehéz volt eldönteni, hogy a több mint 1000 munkából mit hozzak ide, mit mutassak be magamból.

A munkásságom korszakokra osztható, ezért úgy építettem fel a kiállítást, hogy ezek között a korszakok között kapcsolat is legyen: a naturális vagy realista ábrázolásoktól eljutunk egészen a konstruktív ábrázolásig vagy absztrakcióig.

fotó: Szabó Réka Nikoletta

Elválasztható egymástól e két látásmód vagy kéz a kézben jár?

Nálam a realizmus és az absztrakció nem választható el egymástól mereven. Amit nem lehet realista szemlélettel kifejezni - például érzéseket vagy fogalmakat - azokat igyekszem absztrakcióval megfogalmazni, mert csak azzal tudom átadni a mondandó lényegét. Nem mindegy, hogy azt mondom, anya gyermekével, vagy azt, hogy anyaság.

Rám egyszerre hatottak a klasszikusok, a népművészet egyszerűsége, az avantgárd általam befogadható és megélhető látásmódja, a tudatos és tudattalan tapasztalatai.

Mi a különbség a festészetes és a szobrászata között?

A festészet síkban gondolkodik, síkban képez teret, a szobrászat meg magának a térnek a művészete. A festészet kettő, a szobrászat három dimenzióban közli a művész mondanivalóját a befogadó felé.

Eőry Emil (fotó: Balogh Alex)

Hogy dől el, hogy épp mit szeretne alkotni?

Különböző információk érik az embert, ezeket az agy valahol összegyűjtögeti és egy idő után valamelyik jobban kezdi érdekelni, mint a többi. És amikor nagyon elkezdi érdekelni, akkor kikívánkozik az emberből. De van, hogy megvalósítom, és úgy érzem, majd a következő jobb lesz, mert nem tudtam mindent beletenni. Ezek gyakran sorozatot képeznek, és ez rákényszerít arra, hogy mindig lépjek. Van úgy, hogy két hétig nem csinálok mást, csak rajzolgatok, tervezgetek, és aztán az egészet félreteszem, és a tanulságot valósítom meg. Bonyolult dolgok ezek. Az igazság egy, de az ahhoz vezető út nagyon sok.

Hogyan indult a pályája?

Gyenge kisgyerek voltam, nem nagyon tudtam érvényesülni, valahogy mindig fel akartam zárkózni az osztálytársaimhoz, és amikor megkaptam az első dicséretet az egyik rajzomra, úgy éreztem, ebben mindenkinél jobb vagyok. És bár akkor még nem tudatosan, hanem ösztönösen tettem, de úgy éreztem, hogy ezzel fel tudok zárkózni a többiekhez. Természetes volt, hogy képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem, de általam ma is ismeretlen okból nem vettek fel. Nagy hátrány volt egész életemben, hogy soha nem szerettem kilincselni, odakönyörögni magam valahova, vagy, hogy valaki beszéljen az érdekemben. Elmentem inkább ipari tanulónak. Aztán elkezdtem komolyan érdeklődni a zene iránt, jazzmuzsikus lettem, 19 évesen már együttesem volt, így 10 évig szüneteltettem a képzőművészetet. Aztán a sors úgy hozta, és belülről is valami annyira feszített, hogy visszatértem a festészethez. Ekkor már megvolt a képesítésem, hogy oktató legyek, hiszen elvégeztem a műszaki egyetemet, és Érden kezdtem tanítani.

fotó: Szabó Réka Nikoletta

Milyen kulturális élet zajlott Érden akkor és milyen most?

Szepes Gyula volt az első olyan érdi művész, akiről tudunk. Tájképeket és portrékat festett leginkább, az ő nevét viseli a művelődési ház. A 70-es években alakult ki egy általa szervezett kör, és voltunk mi, fiatalok, de ez a két csoport teljesen más úton járt. Aztán amikor az M7-es megépült, elkezdtek ide szivárogni az emberek, és ma már körülbelül 50 képzőművész él itt. Később megalakult a Poly-Art Alapítvány, azóta is ez fogja össze az amatőr művészeket. A Poly-Art él és virágzik, kell is lennie egy ilyennek a profik mellett, de hogy ki profi igazán, az megint másik kérdés. A 90-es évek elején létrejött az „X”Art Egyesület. 2009-ben megalakult az Érdi Művésztelep, majd ezt követően létrejött az Érdi Galéria. 2021. december 8-án pedig önerőből megnyitotta kapuit az EE Galéria a nagyközönség előtt.

Ünnepélyes avatás, kiállítás megnyitó nem lesz, a galériát 2021. december 8-tól, telefonos bejelentkezéssel látogathatják az érdeklődők 15 és 19 óra között. Cím: ÉRD, Balatoni út 95. Telefonos bejelentkezés: 06 70 351 9279 és a 06 70 660 5826 (hétfő szünnap)

kiemelt kép: Balogh Alex