A nevelőszülői hálózat kiépítése az elmúlt években egyre fontosabbá vált, mivel ma már az a tendencia, hogy a családjukból kiemelt gyerekek a hagyományos intézményrendszer helyett addig is családba kerülnek, amíg nem találnak számukra örökbe fogadó szülőt.
„Sajnos azt látjuk, hogy egyre nehezebb körülmények között élnek a családok. Sokszor azoknak a gyerekei kerülnek hasonló helyzetbe, akik maguk is nehéz körülmények között, pozitív családi minták nélkül nőttek fel, esetleg maguk is a gyermekvédelmi rendszerből jönnek. De emellett rengeteg család küzd lakásproblémával a hihetetlenül elszabadult lakásárak miatt, a gyermeküket egyre nagyobb számban egyedül nevelő édesanyák pedig sokszor elhelyezkedni sem igazán tudnak. Az sem segíti a helyzetüket, hogy a családtámogatás összege 12 éve változatlan. Mindez együtt elindíthatja a családokat egy olyan lejtőn, ahonnan már nincs visszaút. Ha a gyermekvédelem alap ellátásszintje nem tud segíteni, akkor bizony előbb-utóbb a szakellátás marad az egyedüli megoldás.”
Báló Ottília, a Gyermekek Átmeneti Otthonát és nevelőszülői hálózatot is működtető Fészek Gyermekvédő Egyesület igazgatója számtalan leendő és gyakorló nevelőszülővel találkozott már. A Fészek alapfeladata a nevelőszülőkkel és a gyermekek vér szerinti szüleivel való folyamatos kapcsolattartás, de emellett rendszeresen indítanak képzést azok számára, akik a nevelőszülői hivatást választják. Mert szerinte ez egy hivatás.
„Annak ellenére, hogy a nevelőszülőség jelenleg foglalkoztatási jogviszony, mégsem lehet munkaként végezni. Ehhez elhivatottság és nyitottság kell. Utóbbi azért, mert el kell fogadni, hogy csapatban dolgozunk, ami azzal jár, hogy a nevelőszülő gyakorlatilag kinyitja az otthonát a szakemberek előtt.”
Csipák Péterné Irénke több mint százötven gyermeknek adott otthont a házában és helyet a szívében nevelőszülőségének 37 éve alatt. Irénke a párjával együtt jelentkezett a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnél az 1980-as évek végén. Irénkééknek akkor már volt két saját gyermekük, a fia már nagyobb volt, amikor szülei nevelőszülők lettek, és ő mindig társként tekintett a családba érkező kamaszokra. A kislányuk már ebbe született bele, neki az volt a természetes, hogy nagy otthon a gyerekzsivaj. Irénke párja hivatásos nevelőszülő lett, és gyakorlatilag ők voltak Magyarország első átmeneti befogadó családja. Öt gyermek jött-ment náluk állandóan.
Amikor látták, hogy ennél is több gyereknek van szüksége rájuk, akkor vállaltak még ötöt, majd még ötöt. Így történt, hogy a végén tizenöt kamasszal éltek egy fedél alatt – velük már egészen felnőttkorukig. Azért kamaszokkal, mert őket nagyon kevesen merték felvállalni. Irénkéék azonban nem féltek a kihívástól. Tizenöt kamaszt taníttattak, szeretgettek, elkísérték őket a diplomaosztóra, az esküvőre, ott voltak a gyerekeik születésénél. Mert mára már ők is 40-45 éves szülőkké váltak, de még mindig tartják velük a kapcsolatot. Persze a kezdet sosem volt egyszerű. „Egy percig nem örültek, amikor elszakították őket a vér szerinti szüleiktől, hogy egy számukra akkor még idegen családba kerüljenek. Minden gyereknek az a természetes, amit otthon tapasztal, amihez hozzászokik. De aztán szépen lassan elfogadtak minket, mert érezték, hogy biztonságban vannak, és akármit csinálnak, mi ott leszünk mellettük.”
Most sem csendes a Csipákház, hiszen egy 19 éves fiú mellett jelenleg egy 18 éves anyuka és másfél éves kisfia, Gergő számára jelenti az otthont. Gergő Irénkének olyan, mintha a saját unokája lenne, ott volt a születésénél, ő vágta el a köldökzsinórt, és a kisfiú első szava a „mama” volt, meséli a vérbeli nevelőszülő a boldogságtól könnyes szemekkel.
Irénke leendő nevelőszülőket is képez a Fészek tanfolyamain. Szerinte kicsit kettős hozzáállást követel ez a hivatás: egyrészt szeretnünk kell a gyerekeket, másrészt nagyon tudatosnak kell lennünk, hogy bármikor készen álljunk a gyerek elengedésére. „Sokszor éppen akkor jön a hír, hogy örökbe fogadó szülőkre találtak a rendszerben, vagy a gyerek visszakerülhet a vér szerinti szüleihez, amikor már kialakult a kötelék. Ilyenkor mindig azzal biztahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a nevelőszülőket, hogy bármennyit is éltek náluk ezek a gyerekek, legyen az három nap vagy három év, azt, amit tőlük kaptak, továbbviszik magukkal. Nem biztos, hogy konkrétan emlékezni fognak rá, hogy kitől, hol szerezték azt az életre szóló tanítást vagy tapasztalatot, de örökre megmarad bennük, és elő fog jönni, ha szükség lesz rá. Ettől szebb, boldogabb, lelkiekben gazdagabb lesz az életük. És ez a lényeg.”
