Érdről száztizennyolc embert hurcoltak Auschwitz-Birkenauba. Holokauszttúlélő nem maradt a városban, de a Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület (DUZSIKE)  őrzi és ápolja emléküket: a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, április 16-án, az érdi és az összes magyarországi áldozatra emlékeztek Érd izraelita temetőjében.

Aradszki András országgyűlési képviselő beszédében úgy fogalmazott:

„A nemzeti szocializmus időszakát a zsidó közösség annak ellenére megszenvedte, hogy Magyarországon többségében békésen, egymást tisztelve éltek együtt zsidók és nem zsidók, magyarok, cigányok, németek.”

„Ebbe a világba lépett be a nemzeti szocializmus, és a kényszerítő körülmények, de helyesebb lenne, ha azt mondanánk, hogy az emberi felelőtlenség megnyilvánulásai. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az emberek elhagyták hitüket, reményüket, és önös érdekeik, más rendszerek, hatalmak kiszolgálása, a nemes emberi érdekek felismerésének hiánya vezetett ide.”

„Olyan korszaka volt ez Magyarországnak, amelynek soha nem szabad megismétlődnie” – tette hozzá, azzal zárva szavait: a béke reményében emlékezzünk a holokauszt áldozataira.

Csőzik László polgármester egy személyes emléket idézett fel beszédében.

„Tavaly nyáron a nagyfiam kérte, hogy vigyem el Auschwitzba. Két nagy kamasz gyermekemmel látogattam el az emlékhelyre és a múzeumba.”

„Negyvenvalahány évesen is sokkolt az élmény. Aznap csak sóhajtozni tudtam, beszélni nem. Mert más tudni róla, de egészen más személyesen ott lenni. Látni a halálgyár gépezetét. A halálra ítéltek személyes tárgyait, a  gázkamrákat és a krematóriumokat. A rámpát, ahol életképtelenekre és munkaképesekre osztották az érkezőket. Pontosan emlékszem minden részletre. Halálomig emlékezni fogok. Szemem előtt megelevenedett a rettenet és a rémület. Az ember úgy érzi magát, mintha egy lenne a szenvedők közül. Ez egy olyan hely, amit egyszer mindenkinek látnia kell.”

„Ami 79 éve történt, a mi közösségünket is atomjaira szakította. 1944. április 28-án jelent meg a gettórendelet, de a túlbuzgó hatóságok már április 16-án hajnalban megkezdték a zsidók összegyűjtését. Ófaluban és Érd-Parkvárosban is létrehoztak egy-egy gettót. Az összes zsidó családot ide zsúfolták. Ófaluban az egykori Bíró-házba, Parkvárosban egy régi, leromlott épületbe. Május végén végighajtották őket Ófalu főutcáján. Aki megírta ennek a történetét, úgy fogalmazott: sajnos nemcsak részvét, hanem káröröm is kísérte ezt a menetet.”

„Aztán vonaton a fehérvári téglagyárba vitték a zsidókat, abba téglagyárba, ami egyébként zsidó tulajdon volt, csak elkobozták. Két hétig vártak SS-felügyelet alatt a pokol előszobájában. Főleg nők, gyerekek, idős emberek voltak. Június 13-án pakolták fel őket a marhavagonokba, és 17-én érkeztek meg Auschwitzba.”

„Maroknyian tértek csak haza. Akadt, aki Mengele ördögi kísérleteit túlélve telepedett meg városunkban. Mások a fővárosba mentek vagy emigráltak. Órási veszteség volt ez nekünk. A 18. század vége óta éltek zsidó családok Érden. Az izraelita vallás, a héber nyelv és a zsidó kultúra része volt településünknek.”

„Gyűlölet vezérelte azokat, aki eltépték az érdi zsidók gyökereit. A szavakkal kezdődött minden, s fordult át a tettekbe később, a hétköznapi rasszizmusnak, a mindennapi kirekesztésnek köszönhetően, mely mögé odaállt az állami gyűlöletkeltő propaganda. Ebből lett aztán egy normalizált terrorgépezet. Ez az, aminek mindig, mindenkor ellen kell állnunk! Még ha a világ össze is omlik: embernek kell maradnunk!”

Csőzik Lászlót követően Pálvölgyi Tekla, a Wallenberg Emlékverseny döntőse szólt a résztvevőkhöz, majd Barabás László rabbi mondta el a kádist.

A megemlékezésen Garai Róbert és Kertész Péter színművészek Radnóti-verseket adtak elő, végezetül a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés köveit az érdi áldozatok emlékművénél.

Az érdi székhelyű Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület évről évre szervez utazásokat a helyi és környékbeli középiskolásoknak Auschwitz-Birkenauba, az egykori náci koncentrációs tábor helyén kialakított emlékhelyre. Az egyik ilyen túrára az Érd Médiacentrum is elkísérte a diákokat. Tekintsék meg kisfilmünket: