Bay Zoltán fizikust és csillagászt idézve hozzátette: az a civilizáció, amely elhidegül a tudománytól és a művészettől, az pusztulásra van ítélve, ezért kell magunkban őrizni a kultúra tiszteletét, amit az olyan tevékenységek, programok segítenek elő, amilyenekben az érdi tudományos ismeretátadás műhelyében lehet része a látogatónak. Ilyen a mostani földRAJZ című kiállítás is, amit dr. NagyBalázs geográfus, egyetemi docens ajánlott a közönség figyelmébe.
A kiállítás ötlete nagyon kézenfekvő: a múzeum viszonylag sok, geográfusok által készített rajzzal, vázlattal rendelkezik, szinte mindegyik komolyabb hagyatékban találhatók ilyenek. dr. Kubassek János igazgató beszélt arról, némelyik milyen kalandos úton került a gyűjteménybe vagy éppen a család önzetlen felajánlásával, mint például a Cholnoky-hagyaték. Föl lehetett volna tehát ezt a sok szép rajzot aggatni korrektül bekeretezve a falra, akkor sem lett volna érdektelen a látvány. De Leviczki Anita, a tárlat kurátora és munkatársai másképp gondolták, ráéreztek, hogy ebből az anyagból sokkal többet is ki lehet hozni. – Arra a gondolatra akartuk fölfűzni a képeket – mondta Leviczki Anita –, hogy mik a sajátosságai a földrajztudósok által készített grafikáknak, mennyire mások ezek, mint egy művészi impresszió, vagy turistaélményt rögzítő rajz.
Az alcím, Grafikák földrajzi keretben, arra utal, hogy egy geográfus egy földrajzi elemet emel ki az ábrázolás során, azt, amit ő szakterületének megfelelően vesz észre az adott tájrészletben. Ők másképp látják, máskép értik és másképp mutatják meg a tájat. Tehát a szépet, a művészetet próbáltuk ebben a kiállításban összekötni a tudománnyal. Így formálódott a bemutató öt neves geográfus munkássága köré csoportosítva, mert a rajzokon kívül bepillantást kapunk Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Prinz Gyula, Mendől Tibor, Tulogdi János tudományos munkásságába, épp olyan mennyiségben és mélységben, hogy az ne vonja el a figyelmünket a rajzokról, de érthetővé tegyék, hogy a képek miért éppen olyanok, amilyenek. Milyen véletlen – gondolhatnánk mi, a geográfiában járatlan érdeklődők –, hogy ezek a tudós emberek mind tudtak rajzolni is.
Valójában már Cholnoky hangoztatta, de azt vallotta megnyitójában Nagy Balázs is: nem alkalmas geográfusnak, aki nem tud rajzolni. Ez még napjainkra is igaz, mert a legjobb fénykép és a legmodernebb digitális képrögzítő eljárás sem pótolhatja a szabadkézi rajzot a földrajztudományban, mert csak így lehet speciális információkat közölni, szintetizáló rajzokat készíteni, tömbszelvényket ábrázolni. A XIX század második felében, a földrajzi fehér foltok eltüntetésének aranykorában már létezett a fényképezés – emlékeztetett Nagy Balázs –, de az utazók mégis inkább a vázlatfüzetet és grafitceruzát létesítették előnyben – bár Cholnoky rengeteg fényképeit is készített utazásai során -, hiszen akkoriban a fotografálás meglehetősen körülményes foglalatosság volt, nehéz felszerelést kellett cipelni, s némi szakértelmet is igényelt. Ami a geográfusnak akkoriban rendelkezésére állt, az a szöveges leírás és a rajz volt.
