Múltkori, a vízimadarak etetésével és annak káros hatásaival foglalkozó cikkünk többféle reakciót is kiváltott olvasóinkból. Volt, aki helyeselte a „zéró toleranciát” (azaz soha, semmivel és semmikor ne etessük a vadmadarakat). Más viszont azt javasolta: helyezzen ki az önkormányzat olyan automatákat, amelyekből eleséget tud vásárolni az, aki etetné a tóparton élő szárnyasokat.

Mint azt korábbi cikkünkben is megírtuk, az etetés nem való vízimadaraknak, öngyilkos viselkedésváltozást és hiánybetegségeket okoz. A szakemberek egyáltalán nem ajánlják a kacsaetetők felszerelését akkor sem, ha hasonló automatából több is akad a budapesti állatkertben. A Papi földek nem állatkert, a madarak itt szabadon élnek és szabadon kereshetnek más élőhelyet maguknak.

Hogy a vadmadarak etetése mekkora gond, az már a városvezetésnek is feltűnt: Tetlák Örs alpolgármester cikkünk megjelenésével párhuzamosan már kérte az ÉKFI-t, hogy tegyenek ki magyarázó és tiltó táblákat a tó partjára. Ez a napokban megtörténik, és vélhetően hatásos is lesz.

Ez azért is fontos, mert szemmel látható, hogy a kiváló körülmények miatt egyre szaporodnak a szárnyasok a kis tóban − mutatott rá Tetlák Örs.

Másrészt nemcsak a vadon élő fajok példányai költöztek a tóba, hanem a tenyésztőktől, madárgyűjtőktől elszökött madarak is. Ilyen például a pekingi kacsa vagy a nílusi lúd, utóbbiból már három példány is él a ott. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője segített, hogy a nílusi ludat jobban megismertessük az olvasókkal.

Ez egy idegenhonos, invazív terjeszkedésre alkalmas afrikai faj, európai megtelepedésének és terjedésének hátterében a 17. századtól kezdődő nagy-britanniai betelepítés, ezt követően az állatkertekből, díszmadártenyésztőktől és -tartóktól megszökött, és napjainkra vadon szaporodó állomány áll.

Természetesen az érdi példányok nem Egyiptomból jöttek, hanem ilyen szökött vagy vadon született madarak. Azért mondjuk, hogy agresszívek, mert Nyugat-Európában, ahol jóval gyakoribbak, ritka, védett, őshonos sasok fészkeit foglalják el. Itthon költött már fehér gólya fészkében.

Agresszív magatartásukkal a fészek eredeti tulajdonosát is elzavarhatják, megakadályozva a költésüket. Ezért egyes területeken a fokozottan védett sasfajok fennmaradása érdekében ki is lövik a nílusi ludakat,

− mondta Orbán Zoltán.

Elterjedésük elsősorban Nyugat-Európában jelent gondot: erős állományaik vannak például Hollandiában. „Magyarországon még ritkán fordulnak elő, de azért lehet rájuk számítani. Pár éve olvastam egy gólyafészekben fészkelő nílusi lúdról, az egy közeli díszmadártartótól szökött meg. A nílusi lúd az emberrel szemben nem agresszív, sőt odajön a látogatók közelébe, szemmel láthatóan élvezi az ember társaságát.”

Orbán Zoltán hangsúlyozta: ez akkor fordul elő, ha az adott példányok frissen szökött háziállatok, díszmadarak, vagy az etetőhelyen visszaszelídültek. Hogy aztán az Érden feltűnő nílusi ludak megtelepednek-e a Papi földeken, azt senki nem tudhatja. Lehet, hogy két nap múlva már Franciaországban lesznek, de az is lehet, hogy letáboroznak a kis tó partján.