– Hogy került Érdre?

– A feleségem révén, több mint tíz éve. A tárnoki focipálya tőszomszédságában nőttem fel, természetes hát, hogy én is fociztam. Édesanyám óvónő, édesapám autószerelő, hármasban éltünk. Bár nincs testvérem, gyerektársaságban nőttem fel: bicikliztünk, szaladgáltunk, tollasoztunk, rúgtuk a labdát. Nagyon szép gyerekkorom volt; innen ered egyébként a sport szeretete is. Az általános iskolát Tárnokon végeztem, a kápolnásnyéki Vörösmarty gimnáziumban érettségiztem, egyetemre pedig Dunaújvárosban jártam, gazdálkodás és menedzsment szakon szereztem felsőfokú végzettséget.

– Fiatalon alapított családot?

– Igen, huszonhét évesen. Három lányom van: az idősebbek tíz- és nyolcévesek, a legkisebb kilenc hónapos, így most már én is nagycsaládos vagyok. A feleségem, Noémi, edző. Az első gyermekünk születése után kezdett el érdeklődni az egészséges életmód iránt. Elvégzett több edzői tanfolyamot, és az utóbbi években már maga tart edzéseket.

– Előfordul, hogy ezek az edzések este vannak. Olyankor ki vigyáz a gyerekekre?

– Én. Az az apaidő, ami szent és sérthetetlen. Azokon a napokon, amikor ő dolgozik esténként, én vagyok a lányokkal. Iskolaidőben zsúfoltabbak ezek az esték, hiszen a gyerekek is sportolnak, de a vacsora mindig együtt telik: ilyenkor beszéljük meg, kivel mi történt aznap, aztán jön egy kis közös játék, majd a fürdés és az alvás. Illetve a hajmosás – merthogy én szoktam mosni a lányok haját. Ilyenkor, nyáron, sokat mozgunk együtt, tollasozunk, biciklizünk. A lányok nagyon szeretnek görkorcsolyázni és -deszkázni is.

– Apai szemmel nézve jó dolog, hogy így alakult a szülők időbeosztása?

– Szerintem igen. A feleségem foglalkozik velük délután, együtt tanulnak, játszanak, kora este pedig ott van apa. Persze nem minden napunk ilyen, sokat vagyunk együtt mind az öten, de jónak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy heti egykét este csak az enyém.

– Egy nagy létesítmény vezetőjeként megoldható az, hogy az apás estéken háttérbe szorítsa a munkát?

– Igen, de ez komoly tanulás eredménye, és még nem értem a végére… Az én munkám nem olyan, hogy délután négykor becsukom az iroda ajtaját, és reggel nyihttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg ki újra. De amikor a gyerekekkel vagyok, az az idő csak az övék. Akkor nem veszem fel a telefont, nem válaszolok az e-mailekre. Miután lefeküdtek, ha szükséges, még foglalkozom a napi teendőkkel. Az elején azt hittem, mindent nekem kell elvégeznem, de az évek folyamán megtanultam, hogy megbízzak a kollégáimban, akik ugyanúgy el tudják végezni a feladatokat, mint én, sőt, még jobban. Megtanultam, hogyan kell a feladatokat jól delegálni a munkatársaimra, akik kiválóan meg is oldják azokat. Erre nagyon büszke vagyok. Az ÉRD Aréna nem működne a kollégáim nélkül. Egy csapat vagyunk;
amit elérünk, azt közösen érjük el. Soha nem én, soha nem egyikünk, hanem mindig közösen. Aki itt dolgozik, bármilyen beosztásban és időpontban, mind kell ahhoz, hogy az ÉRD Aréna megfelelőképp működjön.

– Melyik közös sikerükre a legbüszkébb?

– Rengeteg ilyet tudnék mondani. Az egyik például az U19-es kézilabda világbajnokság. Akkor hat hetünk volt arra, hogy megszervezzük ezt egy üres létesítményben. Olyan világbajnokságot sikerült rendeznünk, amiről Hasszan Musztafa, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség elnöke azt mondta, hogy ez volt minden idők legjobban megrendezett ilyen sporteseménye. De a röplabdát is említhetném: a magyar női válogatott itt jutott vissza újra a nemzetközi színtérre – ez is felemelő érzés volt. De említhetnék ezer másik dolgot is: például azt, hogy nap mint nap megfordulnak nálunk mozgásukban vagy értelmileg akadályoztatott gyerekek, és számunkra az ő eredményeik, örömük is sikerélmény. Ahogy az is, hogy a jégcsarnokkal együtt 15-16 sportág jelenik meg ezen a kis területen, és a babáktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálhatja a nekik megfelelő mozgásformát. Szeretnénk elérni, hogy mindannyian örömmel távozzanak tőlünk. Mikor ebbe a pozícióba kerültem, az volt a célom, hogy évente legalább egyszer minden érdi lakos eljöjjön az ÉRD Arénába. Vagy azért, hogy ússzon egyet, vagy egy sportesemény nézőjeként, koncertre, Nyitnikék vásárra. A tavalyi évben már több mint kétszázezer ember fordult meg nálunk – elmondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg tehát, hogy ez a célom teljesült. Ugyanakkor láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg azt is, hogy még hosszú út áll előttünk, és próbálom minél jobban színesíteni a programkínálatot.

– Például?

– Próbálunk minél több izgalmas programot idehozni. Az ÉRD Arénában nemcsak kézilabda, úszás és birkózás van, hanem koncertek is: a retró rendezvényeket már ismeri a közönség, most megpróbáljuk behozni a rockot is.

– Speciális rendezvényeknek is helyet adnak, gondoljunk csak a szalagavatókra.

– Igen, és ezek mellett számtalan zárt esemény is zajlik itt, mint tévéforgatások, céges rendezvények – kevesen tudják, hogy az egyik vállalat sérült gyermekeknek tart itt minden évben zárt körű sportversenyeket.

– Van valami, amit nagyon szeretne idehozni, és eddig még nem volt a palettán?

– Nehéz kérdés… Volt egy régi álmom, de az már teljesült. A feleségemmel nagyon szeretjük a dartsot. Szerettünk volna egyszer eljutni egy világbajnokságra, de sosem alakult úgy az életünk. Csodálatos volt, hogy idén márciusban az Aréna adott helyet egy rangos darts-rendezvénynek, és a világbajnok itt volt nálunk, velünk. Sosem tudhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy holnap mi jön velem szembe, illetve keres meg, hogy szeretne itt egy olyan rendezvényt tartani, ami korábban még nem volt.

– Viszik az Aréna hírét, nem kell „kilincselni”, hogy itt van ez a létesítmény, tessék idejönni?

– Igen, hatéves működés után elmondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy már ismernek minket, tudnak rólunk.

– Már hat éve?!

– Igen, 2013 augusztusában nyitottunk.

– Ön a kezdetektől itt van. Ez alatt a hat év alatt mi minden változott, honnan hová jutott el?

– Személy szerint, vagy a létesítményt nézve?

– Mindkettő…

– Hat év alatt nagyon sokat tanultam arról, hogyan kell egy ilyen létesítményt vezetni, a partnerekkel, klubokkal, szövetségekkel tárgyalni, megegyezni. Tudni kell, hogy sok magas beosztású ember megfordul nálunk. Volt, hogy idetelefonáltak egy átlagos kézilabda-mérkőzés előtt két órával, hogy jön a köztársasági elnök, megnézni a meccset. És akkor azt a helyzetet meg kellett oldani. És nagyon jó érzés, hogy sikerült. Szeretem a kihívásokat; ebben a létesítményben az a szép, hogy itt sosincs két egyforma nap, mindig történik valami. Van, hogy csak egy csavar lazul ki, máskor egy különleges rendezvényt kell megtartanunk. Vagy: márciusban az egyik szerdán egy igazi rangadót játszottunk a Siófokkal, majd egész éjjel dolgoztunk a kollégákkal, hogy csütörtök hajnaltól építeni tudják a helyszínt péntekre a dartsversenyhez, vasárnap pedig már itt játszotta a Fradi a BL-mérkőzést. Öt nap alatt csodát kellett tennünk: padlóburkolat, színpadok, fények… Mi szeretjük ezeket a kihívásokat, az visz minket előre, hogy meg kell oldanunk egy-egy feladatot.

– Ilyenkor hétvégén is dolgoznia kell?

– Hogyne. Főleg a november közepétől január végéig tartó pár hónap a nagyon kemény időszak.

– Hányan dolgoznak most az Arénában?

– A szűk stáb 18 fős, emellett külsős cégek segítik a munkánkat.

– Azt már elmondta, hogy személy szerint honnan hova jutott el a hat év alatt. Az Aréna életében mit jelentett ez a hat év?

– Ez egy bezárt létesítmény volt, és rögtön a kézilabda vb-vel indultunk, ami elég magas léc volt. Ezt nemcsak megugorva, hanem egyre feljebb emelve próbálunk szinten maradni. Érdet felhelyeztük a sport térképére, és a nemzetközi színtéren is keresettek vagyunk. Tudni kell, hogy sok neves sportoló, csapat nem csinnadrattával érkezik, hanem „elbújva” végzi itt a felkészülését, azzal a céllal, hogy ne piszkálja a sajtó. Nagy szerencsénk, hogy közel a főváros, a reptér, bárki könnyen elér minket. Az is nagy előny, hogy az Aréna multifunkcionális, egy kézilabdázó tud úszni, szaunázni is, az edzése részeként.

– Az elmúlt hat év alatt biztos történtek azért bakik, mókás események is…

– Ilyenek mindig vannak, de különösebb esemény nem történt. Azon vagyunk, hogy ebből a közönség ne érzékeljen semmit. A munkánk egyik sajátossága egyébként, hogy óráról órára teljesen más feladatokra kell átállnunk, és a gondolkodásmódon is változtatnunk kell. Az egyik ügyfél azt szeretné, hogy minden nagyon gyorsan és katonásan menjen, a másik azt igényli, hogy többször beszéljünk át egy-egy feladatot. Ez akkor nem egyszerű, ha – mondjuk – pénteken egy szalagavatónk van, szombaton egy céges rendezvény, vasárnap pedig egy kézilabda-meccs. Három rendezvény, más berendezéssel, emberekkel. De pont ezt szeretjük.

– A sport közelében élve mi a kedvenc sportága?

– Érdiként a kézilabda. Egyébként mindenevő vagyok, kevés az a sportág, amit nézőként nem szeretek követni. Nyáron nagyon szeretem az országúti kerékpárt nézni, télen pedig a curling-et. Az Arénában mindig megy a tévén valamilyen sportcsatorna. Olyan jó érzés, ha láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy nyer egy olyan sportoló, illetve csapat, amely nemrég még itt edzett nálunk… Úgy érzem, hogy a győzelemben egy kicsit mi is benne vagyunk, hiszen mi biztosítottuk a megfelelő körülményeket a felkészüléshez. Ha egy játékos ide bejön, semmi mással nem kell foglalkoznia, mint azzal, hogy a szívét-lelkét beleadva nyerjen. Mi minden mást meg tudunk oldani.

– Ha aktív részvételről van szó, mennyire sportos Ön, illetve a család?

– A feleségem, mint edző, sokat sportol, a két nagyobbik lányom táncol. Mindig mondjuk nekik, mindegy mit, de valamit mozogniuk kell. Annak is nagyon örülök, mikor a kertben fára másznak, szaladgálnak. Ami engem illet, nagyon szeretem a nordic walking-ot és a kerékpározást. Ez a kettő úgy ki tud kapcsolni, hogy közben nem dolgozom fejben. Teljesen egyedül űzöm mindkettőt. Ha nordic walkingozom, akkor a gátra, illetve a Duna-partra megyek, és legalább hat-nyolc kilométert gyalogolok. Kerékpárral pedig leginkább a Velencei-tavat szeretem megkerülni. Vonattal leutazom, két óra alatt körbetekerek, majd ismét vonattal haza. A feleségem révén az átlagnál valamilyen jobban odafigyelünk az egészséges életmódra, de azért ez nem szabályozza be az életünket.
Igyekszünk a közös kirándulásokra is időt szakítani, és a nyári pihenés sem maradhat el.

– Fontosnak tartja, hogy kettejükre, azaz a feleségére és önre külön időt tudjon fordítani?

– Igen, és ebben a lányaink is partnerek. Tudják, ha egy moziba, egy koncertre el tudunk menni ketten, az nekünk feltöltődés, és utána még nagyobb energiával foglalkozunk velük. Sosem hívnak fel, hogy anyu, apu, jöjjetek haza, olyan viszont már előfordult, egy a táskánkba apró üzeneteket csempésztek. Most, mikor kettesben elutaztunk, egy-egy rajzot tettek a feleségem könyvébe, illetve az enyémbe, és ráírták, hogy érezzük jól magunkat.

– Mik a távlati céljai?

– Még több embert idevonzani, még több programot idehozni, és emlékezetessé tenni az itt töltött időt, legyen szó versenyzőről vagy nézőről. Ha egy nagymama ránéz az épületre, jusson eszébe, hogy az unokája itt tanult meg úszni. Minden apró öröm fontos nekünk. Legyen minden érdinek legalább egy olyan jó emléke, ami az Arénához köthető, és érezze magáénak ő is egy kicsit a létesítményt.