Több mint négy évtizede került Urbán László érdi irodalomtörténész látóterébe Czóbel Minka élete és munkássága. Vele együttműködésben a szintén Érden élő Bíró Erzsébet Franciska öt esztendeig (kezdetben napi nyolc-tíz órában, folyóiratok, újságok ezreinek átolvasásával) gyűjtötte és rendezte sajtó alá azt az anyagot, ami 2021-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Kortárs Könyvkiadónál látott napvilágot.
Egy olyan elfeledett író és költő életébe, munkásságába enged bepillantást ez a könyv, aki novelláiban érzékeny és magával ragadó képet festett arról, hogyan éltek, gondolkodtak, és milyen problémákkal küzdöttek a nők az 1900-as évek elején, verseiben pedig az első világháború sokkja, majd a Trianon utáni trauma és fájdalom remeg. Ezek a költemények, novellák nem az asztalfióknak születtek: folyóiratok, antológiák oldalain jelentek meg 1886 és 1942 között, kötetben azonban most először láttak napvilágot. Szerzőjük, Czóbel Vilhelmina (azaz Minka) az anarcsi kastélyban látta meg a napvilágot 1855-ben, és arisztokrata nevelése révén nemcsak németül, hanem angolul és franciául is kiválóan beszélt, pici korától nemcsak írt és olvasott, hanem számos műfordítást is készített. Művészi szinten zongorázott, külföldön tanult, Byront tízévesen már eredetiben olvasta, s mikor apjának elmondta, hogy „verselését nehézkesnek, itt-ott ügyetlennek találtam”, az csak annyit mondott a lányának: ostobasága és hiúsága mindvégig kerékkötője lesz az életének. A tizenkét-tizenhárom éves, sértődött Minka azt tervezte: elszökik otthonról, költeményeit elviszi Aranynak vagy Jókainak.
Az álmodozásból idővel valóság lett. Nemcsak Jókaival ismerkedett meg, hanem több kortársa is írt róla, Aranytól Adyn át Móriczig. 1890 és 1914 között nyolc verseskötete, egy kisregénye és novelláskötetei jelentek meg, írt meséket, riportokat. A századforduló új író- és költőnemzedékével nem tudott már lépést tartani, népszerűsége csökkent, a neve feledésbe merült, s hatvantól kilencvenegy éves korában bekövetkezett haláláig elvonultan élt a birtokán. 1931-ben így írt: „Versem nem kell. Az újságok azt mondják,/Hogy már nincsen az én számomra hely,/A mérhetetlen jövendő terében/Nincs már keret, mely nékem megfelel./…Papír, toll drága, nincsen tiszteletdíj,/Sem írógépem – hát mit tehetek?/ Van csillag, virág – így aztán nem írom,/De élem majd a költeményeket.”
Verseit még bő egy évtizedig élte és írta. Férjhez nem ment soha (két nagy szerelme volt, egyikük Justh Zsigmond író, aki tüdőbetegségben korán meghalt), mára elfeledték a nevét. De nem teljesen. Bíró Erzsébet Franciska és Urbán László kötete segítségével megismerkedhetünk nemcsak Czóbel Minka költészetével és prózájával, hanem egy fontos történelmi korszakkal is egy művelt hölgy szemüvegén át.
„A pillanat értéke – ez a kötet címadó verse, amit Minka hetvenévesen írt. Én is pont annyi voltam a kötet megjelenésekor, 2021-ben, ez a »két hetvenes« jelentőségteljes volt számomra. A kötetet pedig azért ajánlom az olvasók figyelmébe, mert közérthetően, szépen és világosan ír minden témáról, a szülőföldre való hazatéréstől – sokat utazott külföldön – az anyaságon át az özvegységig, pedig ez utóbbiakat át sem élhette. Megragadó sorai a mai embert is megérintik” – mondta lapunknak Bíró Erzsébet Franciska, aki Urbán Lászlóval együtt több költőt is közel hozott irodalmi találkozókon a nézőköz, a Czóbel-kötetet, illetve íróját azonban (a tavaly szeptemberi könyvhéten történt hivatalos bemutató és dedikálás után) Érden mutatták be először, a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban.
Nemcsak Minka életének emlékezetes pillanatait idézték fel – visszaemlékezések, korabeli írások alapján –, hanem a verseiből is adtak ízelítőt. Aki kíváncsi az elfeledett arisztokrata hölgy költészetére, prózájára (novelláiból még maradt egyébként egy csokor kiadatásra váró), A pillanat értéke című kötetet a Líra, illetve a Libri könyvesboltjaiban vásárolhatja meg, vagy kikölcsönözheti az érdi könyvtárból.
