Nincs is jobb, mint nagyszülőnek lenni. A nevelés nehezét a saját csemeténknél letudtuk, jöhet a tiszta öröm – gondolják sokan. Csakhogy manapság ez nem teljesen így van, hiszen a nagyszülők és az unokák közt markáns digitális szakadék húzódik, ráadásul az elmúlt évtizedek gondozási, nevelési felfogása és gyakorlata gyökeresen más, mint a múlt század közepén-végén volt.

Ezért is lett olyan népszerű a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár Pótnagyi programja, amit októberben tartottak a Városi Galériában.

A tizennyolc résztvevő az ötnapos, negyvenórás felkészítő tréningen digitális, kommunikációs, gyermekgyógyászati és elsősegélynyújtó ismereteket sajátított el. Új szemléletmódra tehettek szert a csecsemő- és gyermekgondozás terén, tanultak gyerekdalokat, fejlődést segítő játékokat, és kaptak kézműves ötleteket.

Az egyik előadás a generációs különbségekről, illetve azok kezeléséről szólt, és arra nézve is kaptak tanácsokat, hogyan helyezkedjenek el pótnagymamaként. Az autizmusról, az átlagostól eltérő fejlődésről is sok újdonságot tudtak meg, ahogy saját, belső értékeik felismeréséről is. A tréning végén tanúsítványt kapnak a résztvevők.

„Az ötnapos tanfolyam a program első eleme. Ezt követően mi, szervezők felderítjük a pótnagyit kereső családokat, a harmadik, egyben utolsó lépésben pedig  segítünk a kapcsolatfelvételben” – mondta az ÉrdMostnak Szűcs Ágnes idősügyi referens, aki azt is elárulta, hogy a programot Kecskemétről hozták, és egy már végzett kecskeméti pótnagyi is elmondja majd tapasztalatait az érdieknek.

A tréningre jelentkezők közt sok a gyakorló nagymama, de ők is ugyanolyan hasznosnak találták a programot, mint azok, akiknek nincs unokájuk. Külön pozitívum, hogy a kis csapat annyira összekovácsolódott a tréning során, hogy szeretnék a későbbiekben is tartani a kapcsolatot, és megbeszélni a tapasztalataikat.

„Nagyon jó előadóink voltak, és olyan témákban is újat hallottunk, amire nem is számítottunk. Hogy egy gyakorlati példát mondjak: a szerepjátékokban az unokám mindig rám osztja a rossz szerepét. Ez már kialakult szokás kettőnk között. Most megtanultam, hogyan lehet megoldani, hogy ne én legyek a negatív szereplő.

Nekem ez sokat adott, ahogy az elsősegélynyújtó ismeretek is nagyon hasznosak voltak. Ezt a területet mindig nagyon távolinak éreztem, de a tréningnek köszönhetően úgy érzem, kellő határozottsággal tudnék segíteni, ha a helyzet úgy kívánja” – mondta az ÉrdMostnak Valóczki Zsuzsanna, akinek egy kilencéves unokája van.

„Nekem nincs saját unokám, de a képzés és a tanúsítvány kellő önbizalmat ad ahhoz, hogy pótnagyi legyek. Öt-hatéves gyereket már be mernék vállalni, iskolából elhozni, hazavinni. Nagyon szeretem a gyerekeket, és remélem, lesz lehetőségem pótnagymamáskodni mellettük” – mondta Gémesi Lászlóné Emese.

„Nekem sincs unokám, de a páromnak van, és arra gondoltam, hogyha eljövök, olyan hasznos ismereteim lesznek, amiket kamatoztatni tudok nála is. Hatéves, most ment iskolába. Most már egy picit máshogy látom a dolgokat, azt is, hogy hogyan kellene hozzá közeledni” – tette hozzá Szakács Rita.

Mikor ellátogattunk a tréningre, Csutárné Csontos Mónika körzeti védőnő tartott előadást a csecsemő- és gyermekgondozásról, illetve a fejlődés menetéről. Ez nagyon fontos program volt, hiszen e területen sok minden változott – gondoljunk csak az anyatejes táplálásra vagy az igény szerinti szoptatásra.

„Rengeteg kérdés érkezett, főleg az autizmus és az SNI témakörében. Beszélgettünk arról is, hogyan tudjuk segíteni (pót)nagymamaként a szülőket. Aranyszabály, hogy tartsuk tiszteletben a szülők szabályait, kéréseit, ne abból induljunk ki, hogy a mi időnkben hogy volt. Most más világ van, és a fiatalok egy kicsit másképp csinálják” – hangsúlyozta Mónika, aki nagyon jónak tartja a Pótnagyi programot, és ő maga is szívesen beülne a tréningre, annyira megtetszett neki az öt nap tematikája.

A Pótnagyi programot évente egy alkalommal tervezi meghirdetni a művelődési központ, így aki szeretne, részt tud majd venni a következő tréningen.