Érdi közösségi csoportokban visszatérő téma a gazdátlanul kóborló, vagy épp a nyitva hagyott kapun kiromboló, más kutyákra vagy emberekre támadó ebek ügye. Kurys Anita etológussal, viselkedésterapeutával arról beszélgettünk, mi vezethet a támadásokhoz, hogyan csökkenthetjük a veszélyt, és miért nem ér véget a történet a sebek ellátásával.

Sétáltatjuk a kutyánkat, amikor egy kapun váratlanul kirombol egy másik. Néhány másodpercünk marad reagálni. Felkapjuk a sajátunkat? Kiabáljunk? Próbáljuk elzavarni a közeledő állatot?

Nincs minden helyzetben működő recept

Kurys Anita hangsúlyozza, veszélyes volna azt ígérni, hogy létezik minden helyzetben működő módszer, hiszen ami az egyik kutyát meghátrálásra készteti, az a másik számára fenyegetés lehet, és tovább fokozhatja az agresszióját.

Számít a kutyánk és a másik kutya között lévő távolság, az adott környezet tényezői, ahol az esemény történik (szűk hely, feszültséget okozó triggerek, otthon terület közelsége), az állat pillanatnyi állapota (például frusztrált a támadó kutya, mert napok óta be van zárva) és az is, mi motiválja a közeledését (territoriális viselkedés, zsákmány szerzés, túlzott agresszió, stb.). Más a motiváció, ha egy kutya a saját kapujából ront ki, és más, ha az utcán vagy egy erdei úton találkozunk vele.

„Nincs egy jó recept. Több tényező együttes hatása befolyásolja a találkozás kimenetelét” – fogalmaz a szakember.

Mi állhat a támadás mögött?

A kapun kirontó kutya viselkedése mögött területvédelem is állhat, mivel az állat a ház előtti utcaszakaszt is a védendő területéhez sorolhatja. Ez azonban nem teszi elfogadhatóvá, hogy veszélyeztesse az arra járókat.

Az utcán idegen emberekre, kerékpárosokra vagy kutyákra támadó állat viselkedését ugyanakkor nem lehet automatikusan területőrzéssel magyarázni. A szakember szerint fontos különbség az is, hogy a másik kutyát ellenfélként vagy zsákmányként kezeli-e.

Az okok megértése a megelőzéshez szükséges, a felelősséget azonban nem veszi le a gazda válláról. Neki kell olyan körülményeket teremtenie, amelyek között a kutyája nem tud másokat megtámadni.

A megelőzéshez a kert önmagában kevés

Kurys Anita szerint az egyik legsúlyosabb probléma éppen az ismétlődés. Ha ugyanaz az állat újra és újra kijut ugyanazon a kerítésen, és rendre megkergetheti az arra járókat, a viselkedése egyre inkább rögzülhet.

„Tapasztalatom szerint, amit a kutya életében háromszor tud csinálni, abból szokás válik, függetlenül attól, hogy utána kikap-e cselekedetéért. A gazda hiába mondja el később, hogy ezt nem lett volna szabad, az utólagos büntetés sem akadályozza meg a következő esetet, ha a kutya változatlanul ki tud jutni.”

A megelőzéshez tehát egyszerre szükséges a biztonságos kerítés és a megfelelő életmód. A séta, a közös tanulás, a szocializáció, a következetes nevelés, a szabályok és a gazdával kialakított biztonságos kapcsolat egyaránt fontos. Óriási hiba, ha valaki azt gondolja, hogy mivel a kutyája kertes házban él, a kertben szabadon mozoghat, azzal már mindent megadott neki.

A kertes házban élő kutyának is szüksége van szocializálódásra, más kutyákkal való találkozásra, nagy sétákra, a gazdival közös élményekre és a gazda által lefektetett szabályokra (például a kapun kirohanás tiltására).

Ha mindezeket nem kapja meg, akkor a kutyatartás e cikk szerzője szerint nem más, mint törvényileg szentesített állatkínzás.

A kutya territoriális ragadozó. Ez azt jelenti, hogy ösztönszintű igénye a gazdával közös területbejárás. Ennek hiányában a kutya frusztrált, feszült, ingerlékeny lesz és mindenféle kényszerviselkedéssel próbálja levezetni a felgyülemlett indulatot. A kerítés mellett önkívületben őrjöngés is lehet ilyen rossz szokás, ha így jut ki az utcára, szinte bizonyos a támadás.

A szakember szerint ráadásul nem elég tiltásokat megfogalmazni, a kutyának meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen különböző helyzetekben, és miként működjön együtt a gazdájával.

A fajta és a barátságos természet sem mond el mindent

A fajták kérdésénél ugyancsak óvatosságra int. A testméret, a fizikai erő és az öröklött hajlamok befolyásolhatják a veszélyt és a sérülések súlyosságát, de a más kutyák elleni támadás nem köthető kizárólag egyetlen fajtához vagy kutyatípushoz. Egy családjával barátságos állat viselkedéséből pedig nem következik, hogy idegen kutyákkal is biztonságosan összeengedhető.

A „nem bánt” nem oldja meg a helyzetet

A konfliktushoz nem is feltétlenül kell támadási szándék. Már az is nehéz helyzetet teremthet, ha egy szabadon futó kutya odamegy egy pórázon vezetett társához, miközben annak gazdája inkább elnapolná a találkozást. A reaktív, önbizalomhiányos, bizonytalan egyedek a szabadon közeledő fajtárs érkezését hisztérikusan túlreagálják, mely túlzott viselkedés felbőszítheti a szabadon érkezőt. Ebből könnyen lehet konfliktus. A pórázhasználat nem kedv és tudás kérdése, hanem kötelező, törvény által előírt szabály.

A pórázon lévő állat lehet félős, beteg, vagy éppen egy korábbi támadás után tanulja újra, hogyan közlekedjen nyugodtan. Kurys Anita terápiás foglalkozásokon is találkozik azzal, hogy egy elengedett kutya kéretlen közeledése megzavarja a munkát.

Ilyenkor nem oldja meg a helyzetet, ha a másik gazda messziről odaszól: „Nem bánt!”

A szakember szerint a másik kutya és gazdája terének tiszteletben tartása alapvető együttélési szabály. Ha valaki azt kéri, hogy hívjuk vissza vagy vegyük pórázra az állatunkat, annak oka lehet akkor is, ha mi a saját kutyánkat barátságosnak ismerjük. Bizonytalan egyedek számára a másik egyed közeledése maga provokáció.

Az időben észlelt veszély könnyebben elkerülhető

Szóval nincs recept a kutyatámadásokra, de van néhány apróság, amire érdemes odafigyelni. A veszély csökkentésében például fontos szerepe lehet annak, hogy időben észrevegyük a szabadon mozgó kutyát. Ha még van rá lehetőség, érdemes elkerülni a találkozást, illetve növelni a távolságot, ahogy messziről észrevettük a szabadon lévő kutyát. Helyzeti előny az ember magassága. Ha időben észleljük a kóbor egyedet, feltűnés nélkül igyekezzünk elhagyni a helyszínt, amíg ő nem vesz észre bennünket

Ilyenkor a saját kutyánkat célszerű magunk mellett, a másik állattól távolabbi oldalon vezetni, a lehető legkisebb mértékben felhívni rá a szabadon lévő kutya figyelmét Az előttünk több méterre, kihúzott automata pórázon haladó kutya sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhet attól, hogy ő maga is izgatottabb érzelmi állapotban van ott elől a „frontvonalban”, így, ha ő észleli a szabadon lévő kutyát sok esetben hisztérikusan rázendítve ugatni kezd, mely viselkedés csak tüzeli a szabadon lévő egyedet Egy csendben sétáló kutya nagyobb eséllyel hagyható figyelmen kívül egy nem feltétlenül támadni akaró kutya számára.

Felkapni vagy elzavarni? 

A kistestű kutya felemelése sem jelent általános megoldást. A támadó állat a gazda karjában is megpróbálhatja elérni, és közben az ember is megsérülhet.

A határozott fellépés hatása szintén helyzetfüggő. A szakembernek volt olyan találkozása, amikor egy távolabb lévő kutyát sikerült megállítania, de hangsúlyozza: ebből nem következik, hogy egy közvetlen közelből, a saját kapuján kirontó állattal szemben is biztonságos volna ugyanezzel próbálkozni.

A cél a konfliktus esélyének csökkentése és a biztonságos távolodás. Biztos eredményt azonban egyetlen fogás sem ígér.

A támadás után lelki sebek is maradhatnak

Ha megtörtént a támadás, a sérült mielőbbi ellátása az első. A történet azonban az állatorvosi kezeléssel nem feltétlenül zárul le.

A megtámadott kutyában tartós félelem maradhat, ami a későbbi sétákon és a más kutyákkal való találkozások során is jelentkezhet. Kurys Anita olyan állatokkal is dolgozik, amelyek éppen egy támadás következményei miatt szorulnak viselkedésterápiás segítségre.

A gazda számára a történteket tovább súlyosbíthatja, ha a másik fél elutasító, hárít, vagy még ő lép fel támadóan. A szakember szerint ilyen felfokozott helyzetben nem érdemes arra építeni, hogy azonnal sikerül belátást vagy együttérzést kiváltani belőle. A sérült biztonsága és ellátása nem várhat a vita rendezéséig.

A jogi felelősség és a lehetséges eljárások kérdését Kurys Anita külön szakterületnek tekinti, ezek megítélését jogászra bízná. Viselkedésterapeutaként azt hangsúlyozza: a testi sérülések mellett a támadás lelki következményeivel is foglalkozni kell.

Az ismerten veszélyes helyek elkerülése szintén csökkentheti az újabb találkozás kockázatát. A szakember szerint a megoldás felelőssége azonban nem hárulhat kizárólag arra, aki békésen sétál az utcán. A biztonságos kerítés, a megfelelő tartás és a kutya viselkedésének kontrollja kizárólag a gazda feladata.