Érd városának társadalmi megbízatású alpolgármestere, a kiváló mérnök és elhivatott közéleti szereplő életének 83. évében tért örök nyugalomra.
Dr. Buttinger Antal 1942-ben született Kolozsváron művelt, polgári családban. Édesapja, Kolozs vármegye főügyésze, 1956-os szerepvállalása miatt súlyos politikai retorziókat szenvedett el, ami családja életére is árnyékot vetett. A második világháború viszontagságai után a család Lajosmizsén telepedett le.
Antal fiatalon szembesült a rendszer korlátaival: kitűnő érettségi eredményei ellenére politikai okokból nem nyert azonnal felvételt egyetemre. Kitartással és szorgalommal azonban végül elérte célját: ipari tanulóként dolgozva szerezte meg a „munkás” hátteret, amely lehetővé tette számára, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerezzen 1968-ban.
Szakmai életútja a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál kezdődött, ahol jelentős eredményeket ért el a vízkezelés és vízminőség-javítás területén. Két jelentős találmánya révén új módszereket dolgozott ki a metán, vas, mangán és arzén eltávolítására az ivóvízből – megoldásai ma is használatban vannak.
A rendszerváltás idején Antal nemcsak szakmailag, de közéletileg is aktív szerepet vállalt. 1990 és 1994 között Érd társadalmi megbízatású alpolgármestereként a város műszaki ügyeiért felelt. Nevéhez fűződik az érdi gáz- és csatornarendszer kiépítésének elindítása, mellyel hosszú évtizedes elmaradásokat pótolt a város.
Pályafutását később a városüzemeltetés és az ivóvízkezelés területén folytatta, munkájával hazai és nemzetközi elismerést is kivívott: cége olyan projekteket vitt sikerre, mint a Szerencsi Csokoládégyár vízkezelése vagy a Srí Lanka-i Colombo ivóvízrendszerének arzénmentesítése.
Személyében nemcsak kiváló szakembert, de a közösségért élő, felelős polgárt is tisztelhettünk. Aktív szereplője volt az Érdi Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat munkájának, nyugdíjas éveiben is fáradhatatlanul dolgozott Érd fejlődéséért, közszolgáltatásainak megerősítéséért.
1972-ben kötött házasságot Pataki Juliannával. Két fiuk született: Gergely és Dániel, utóbbi az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium népszerű tanára.
Antal élete nemcsak munkáról és kötelességről szólt – aktív sportoló, zenész, közösségi ember is volt. Szeretett futni, focizni, zenélni, zenekarban játszott, és minden területen a teljes odaadással volt jelen.
Távozásával nemcsak családja, de Érd városa is szegényebb lett. Egy olyan embertől búcsúzunk, aki életével, munkájával és elhivatottságával maradandót alkotott, és akire mindig hálával és tisztelettel fogunk emlékezni.